A kézilabda tábor és az MKC – Gyerek szemmel

 

Azt mondják, hogy az újságíró nem tud rosszat írni, amennyiben sikerül gyerekeket megszólaltani. Hosszú évtizedek tapasztalatból tudom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Viszont az is igaz, hogy az MKC kézilabda táboráról mesélő gyerekek még engem is megleptek. A tíz éves Tolnai Fanni és Csáki Anna, valamint a négy évvel idősebb Trestyén Beatrix ugyanis a profikat megszégyenítő módon nyilatkoztak. 

"Mi ketten a második alkalommal vagyunk itt a kézilabda táborban és nagyon jónak tartjuk az itteni foglalkozásokat – kezdik a beszélgetést a kisebbek. A legtöbben az MKC utánpótlás csapataiban kézilabdázunk, tehát jól ismerjük egymást és jó barátnők vagyunk. Nagyon vártuk már a tábor kezdetét és otthon a szüleinknek is szóltunk, hogy ne erre az időpontra tervezzék a nyaralást, mert mindenképpen el akarunk jönni a táborba."

Hihetetlen határozott ez a két kislány, tehát a Tolnai és a Csáki családban a nyaralás időpontja nem is lehetett kérdés. Igaz a szülők is nagyon szeretik az MKC csapatát, hiszen minden hazai bajnok mérkőzésen ott vannak az UFM Arénában.

"Nálunk most ütközött a nyaralásunk a kézilabda táborral, de én itthon maradtam a család egyik felével. Örülök is ennek, mert én már harmadszor jöttem a táborba és ezért tudom, hogy nagyon jók az edzések és programok" – folytatja Trestyén Beatrix, aki a serdülő csapatunk játékosa, tehát Vura József tanítványa.

 

 

Nem sok a napi két edzés? – kérdezem kicsit feleslegesen, mert biztos vagyok a válaszban.

"Dehogy sok – vágja rá azonnal Csáki Anna. Mi ugyanis a versenyidőszakban is heti öt edzésen veszünk részt. A hétvégeken pedig mérkőzéseket játszunk, tehát majdnem minden nap kézilabdázunk. Én azonban egy energia bomba vagyok, és nagyon jól bírom."

Tolnai Fanni pedig így folytatja: "Kizárólag az a baj, hogy az idő sokkal gyorsabban telik el itt táborban, az iskolához képest. Ott valahogy sokkal lassabban múlik az idő. Igaz azt szokták mondani, hogy jó társaságban gyorsabban telik az idő és ezek szerint igaz."

Óriási ez a két kislány, hiszen a tizenévesektől nagyon ülnek ezek a mondatok. A már versenyszerűen kézilabdázó, tehát sokkal tapasztaltabb Trestyén Beatrix is hasonlóan vélekedik.

"Sokat játszunk itt a táborban és az mindig nagyon élvezetes. Az edzések is inkább technikai, tehát labdás és sok passzolásra épülő foglalkozások. Nagyon klassz volt az is, hogy Bognár Róbert is tartott nekünk edzést, mert ő nagyon jól magyarázta meg a dolgokat és be is mutatta a gyakorlatokat."

 

 

Ezután egy kicsit az MKC felnőtt csapata, a megszerzett bajnoki cím és az élvonalbeli szereplés felé terelem a beszélgetést. Ez a téma pedig telitalálat…..

"Bízik Réka, Farkas Veronika és Hajtai Vanessza a kedvenceink – mondják a kicsik. A bajnoki cím megnyerése pedig jogos elvárás volt, mert a miénk volt a legjobb csapat. Most pedig meg kell őrizni az élvonalbeli tagságot, mert mi ha felnőtt játékosok leszünk, mindenképpen az első osztályban akarunk kézilabdázni! "

Hoppá! …….Ugye a gyerekkel történő beszélgetés és az a kérlelhetetlen őszinteség, amelyre kizárólag ők képesek! Sokkal tanulságosabb lett ez a beszélgetés, mint amira számítottam........

"Én Dányi Bernadettet is nagyon szeretem és azokat az edzéseket mindig nagyon élvezem, amikor a felnőtt csapat játékosai is lejönnek hozzánk" – folytatja Trestyén Beatrix, aki egy kicsit visszafogottabb, de alapjaiban teljesen egyétért a két kis süvölvénnyel.

 

 

Ehhez azonban nagyon sokat kell edzeni és dolgozni lányok. Már most itt a kézilabda táborban is, hiszen csak így lehet elérni ezeket a célokat – próbálom egy kicsit visszafogni az álmodozást. De ezzel is kudarcot vallok.

"Én ezért is jöttem a táborba, mert igaz nagyon jók a szabadidő programok, a kalandparkkal, az állatkerttel vagy a kézműves foglalkozásokkal. De a legjobb és a legfontosabb az, hogy szinte egész nap kézilabdázunk" – zárja le a beszélgetést Trestyén Beatrix.

"Nekünk mondták, hogy a hét öt napján, a különböző versenyeken lehet majd pontokat gyűjteni és a győztesek nyernek majd Lajti figurákat. Nekünk igaz már van ilyen Lajti babánk, de azért ezt a versenyt is megpróbájuk megnyerni" – lelkesednek ismét a kicsik, akik a mosonmagyaróvári legenda, Kránicz János játékosai és egyszerűen elbűvölőek.

Abban biztos vagyok, hogy a tábor végén lesz még egy Lajti babájuk. Az igazán nagy céljaikért pedig az MKC klubjában, mindenkinek ilyen őszintén és keményen kell dolgozni!

 

ROKOB PÉTER

 

Hajrá MKC!