A Mosonmagyaróvári Kézilabda Club a napokban kapott egy levelet a 73 éves Pákai Gyulától, aki a családja, a felesége Valéria néni, a gyerekei, sőt az unokái nevében küldte el.
Szinte szabadkozva mondott igent, amikor megkerestük, hogy közzé tehetjük-e az írását. Pedig csak a köszönetét fejezi ki a csapatnak, a játékosoknak, a vezetőknek, a klubnak azért, hogy örömet tudtak szerezni nekik. Nyolcan utaztak el a budapesti MTK elleni bajnoki mérkőzésünkre, amelyről még most hónapok elteltével is óriási lelkesedéssel beszélt. Nagyon meg kell becsülnünk ezt a levelet, mert egy olyan ember írta, aki elmesélte, hogy fiatalon jobbnál jobb sporteseményekre mehetett szurkolni. Szép emlékként mesélt a Motim, a Mofém és a Kühne csapatairól, a labdarúgásról, a kézilabdáról, a kosárlabdáról, valamint a tekéről. Most pedig azok a legszebb napjai, amikor megérkeznek a kis unokák és indulhatnak az MKC kézilabda mérkőzésére.
Kedves MKC!
Barátsággal, sajnálkozással köszönünk el minden tőlünk távozó kedves játékosunktól! Kívánunk Nektek további sikereket úgy magánéletetekben, mint sport karrieretek folytatásában! Jó egészséget, sok szerencsét! Isten áldjon Benneteket! Ugyanakkor szeretettel, nagy várakozással üdvözöljük a hozzánk igazolt új, leendő kedvenceket! Kívánjuk, hogy érezzék otthonuknak a városunkat! Szeressék az MKC-t, és küzdjenek érte teljes szívvel! Mi szurkolók, lehetőségeink szerint, maximálisan támogatunk Benneteket a minél sikeresebb szereplés elérésében! Nektek, maradó régi játékosaink, azt ígérjük, hogy olyanok leszünk, mint eddig! Az MKC vezetésének pedig annyit szeretnénk üzenni, hogy köszönjük munkájukat! Csak így tovább!! Bebizonyították, hogy a lehetetlen nem létezik!
-
