Hogy aztán e közben mi is történt, nos, arról nem túlzás, egy könyvet lehetne írni. Hosszú-hosszú fejezetekből álló könyvet, ugyanis rengeteg víz lefolyt a Lajtán, amíg ezen dolgok így megvalósultak. A Mosonmagyaróvári Kézilabda Club elmúlt időszaka egy sikertörténet, amely mögött sok-sok munka és összefogás áll. Nem csak mi mondjuk, kívülről is így látják, a szakmai és az infrastrukturális fejlődés egyaránt egyértelmű. Voltak bőven akadályok, de legyűrtök őket, miközben szép lassan igazi csapattá formálódtunk a pályán és a pályán kívül is.
Amit ígértünk a miniszter úrnak, a városvezetésnek, a támogatóinknak és nem utolsó sorban a fantasztikus szurkolóinknak, azt teljesítettük! A világ legerősebb női kézilabda-bajnokságába kerültünk és ott is maradtunk! Természetesen vannak még bőven terveink, céljaink, tovább akarunk lépni! Elkészült egy három éves koncepció, amelynek megvalósításához sok minden adott, viszont van még, amit pótolni kell. Ha a hiányzó mozaikok - forintok - időben a helyükre kerülnek, lehet folytatni, érdemes folytatni, kell folytatni... A város és a régió egyik nagy büszkesége lehet a jövőben is az MKC. És igen, álmodozni is fogunk! Hiszen a gyönyörű buszunk rendszáma is álomnak tűnhetett még nem is olyan rég: NB I-100. Mára kiderült, hogy Mosonmagyaróváron immáron az első osztály száz százalék!
A lehetetlen nem létezik! Dolgozz addig, amíg a példaképeid a riválisaid lesznek... Aki ismeri az útunkat, az tudja, ez az eredmény most számunkra felér egy bajnoki címmel, legyünk rá együtt nagyon büszkék! Köszönöm mindenkinek, aki segített az elmúlt másfél évben, támogatta ezt a remek klubot, ezt a fantasztikus közösséget!
Horváth Cs. Attila
-
