ÚJ EDZŐ AZ MKC STÁBJÁBAN

-Mi egy igazi kézilabdacsalád vagyunk, hiszen az édesapám, idősebb Stranigg Ferenc évtizedek óta edzőként dolgozik – kezdte a bemutatkozást Stranigg Ferenc.

- Az öcsém, János az NB I–be most feljutott Vác kézilabdázója, Zsófia húgom pedig a szintén élvonalbeli újonc, a Szent István SE junior válogatott balszélsője. Játszik is a most zajló junior Európa–bajnokságon, nagyon szurkolunk neki és a magyar válogatottnak. Én azonban „pályaelhagyó” voltam, mert gyerekként futballozni kezdtem. Eljutottam a Vasas felnőtt csapatáig, de a Testnevelési Egyetemen olyan izgalmasak voltak Ökrös Csaba kézilabda órái, hogy komolyan gondolkodni kezdtem a sportág váltáson. Egy darabig párhuzamosan jártam foci és kézilabda edzésekre és végül a kézilabda mellett döntöttem, mert jobban megtaláltam önmagamat abban a játékban. Felnőttként kezdtem el tehát kézilabdázni az NB I/B-ben szereplő Gödöllő csapatában. Beálló voltam és talán a gyorsaságom volt az, ami miatt felfigyelt rám az akkor élvonalbeli PLER, így az NB I-ben játszhattam.

-Huszonhét évesen még bőven kézilabdázhatnál, de ha jól tudjuk már a PLER gárdájánál elkezdted az edzői munkát?

- Igen, én már akkor elkezdtem a PLER serdülő csapatánál dolgozni, amikor oda szerződtem. Tudatosan készültem az edző pályára és ezért előbb testnevelő tanári, majd kézilabda szakedzői diplomát szereztem. Négy éve ezért is mentem el Dániába, ahol a magyar C licencnek megfelelő iskolát végeztem el. Másfél évig éltem Dánia második legnépesebb városában Aarhusban, ahol valóban sokat tanultam. Tanulságos volt megfigyelni a skandináv kézilabdázást, azt a mentalitást és játék felfogást, ami a világ élvonalában tartja az északi országokat. Amikor visszajöttem Magyarországra, még egy fél évig Százhalombattán játszottam, de a játékot abbahagytam, amikor az MTK Budapest megkeresett egy edzői ajánlattal. Az elmúlt két évben a budapesti kék-fehérek felnőtt csapatának másod- és erőnléti edzője voltam és párhuzamosan az ifjúsági gárdát is irányítottam.

- Kitöltötted tehát a szerződésedet, de ha jól tudjuk, akkor nem akartál az MTK-nál maradni?

- Sok tapasztalatot szereztem Golovin Vlagyimir mellett, de több önállóságra és nagyobb, aktívabb szakmai kihívásra vágytam. Így szinte azonnal igent mondtam, amikor Bognár Róbert és Hoffmann László megkerestek és elmondták, hogy milyen feladatokra keresnek edzőt. Láttam az MKC-t az MTK elleni budapesti találkozón és nekem nagyon tettszett az fegyelem, agresszivitás és gyorsaság, ahogyan ott kézilabdáztak. Mosonmagyaróváron megnéztem a Siófok és a Békéscsaba elleni találkozókat, teljesen magával ragadott az UFM Aréna hangulata. Nagyon vártam tehát már a felkészülés kezdetét, de még így is meglepett, hogy milyen profi munka zajlik a csapatnál. Rendkívül szimpatikus a játékosok hozzáállása a munkához, így biztos vagyok abban, hogy a tudásomat itt jobban tudom majd használni.

- Másodedzőkét, pályaedzőként főleg a megvalósításban lesz sok munkád. Viszont az MKC NB II-es és ifjúsági gárdájának irányítása egy kimondottan összetett és komoly feladat.

- Valóban komoly kihívás lesz a közvetlen utánpótlás, a fiatalok vezetése és remélem, hogy meg tudom majd ezt oldani. A munkabírással biztosan nem lesz gond és az MTK-nál megszerzett tapasztalatim is segíthetnek. Hoffmann László és Bognár Róbert is figyelemmel kíséri majd ezeket a csapatokat, ahol elsősorban a képzésre és a játékosaink felépítésére fogjuk helyezni a hangsúlyt. Azt tervezzük, hogy a felnőtt csapathoz hasonló szisztémával fogunk kézilabdázni, ami azoknak a játékosoknak is hasznos lesz, akik onnan játszanak majd vissza a mérkőzéseken. Tudom, hogy lesz dolgom bőven, de amit szeret az ember, azzal szívesen foglakozik.