Bármennyire is sikeres és emlékezetes volt a számunkra ez a bajnoki idény, most már el kell engednünk.
A nyári pihenés után már kizárólag előre, a következő bajnokságra kell összpontosítanunk. Ez érződik a Tilinger Tamarával folytatott beszélgetésünkben is, aki a teljesítményével egyértelműen rászolgált arra, hogy néhány gondolattal lezárja az EU Fire-Mosonmagyaròvàri KC nôi kèzilabda csapatànak élvonalbeli idényét. - Gratulálunk ehhez az évhez és a helyezéshez. Reális ez a tizedik hely?
"Az NB I/B-s bajnokság megnyerése után egyértelműen azt a célt tűztük ki magunk elé, mutassuk meg azt, hogy többre vagyunk képesek, mint amit gondolnak rólunk - mondta Tilinger Tamara. - Sokan vélekedtek ugyanis úgy, hogy feljutó csapatként, nem tudunk majd megragadni az első osztályban. Mi azonban hittünk magunkban és remek csapategységgel, valamint a fantasztikus szurkolóink támogatásával végül bebizonyítottuk, hogy az élvonalban van a helyünk. Most büszkék és boldogok vagyunk, és úgy gondolom, hogy a tizedik helyezésünk reálisnak is mondható az egyre erősödő magyar bajnokságban. A következő szezonban azonban szeretnénk még jobban szerepelni, felülmúlni a mostani helyezésünket."
- Nagy volt a különbség az őszi és tavaszi szezon között. Mi volt a baj az ősszel? Mi volt az elsődleges pozitív változás tavasszal?
"A rossz kezdésünk okait én elsősorban abban láttam, hogy túlságosan is akartunk bizonyítani és ezért sokszor görcsösek voltunk a pályán. Ráadásul sokszor játszottunk idegenben, ahol kevésbé tudtuk úgy alakítani a mérkőzéseket, ahogyan mi szerettük volna. A hitünket azonban akkor sem vesztettük el és tavasszal már felszabadultan játszottunk, az eredmények is jöttek. Hosszú és nehéz volt ez a bajnokság és sokat tanultunk az élvonalbeli sorozatban. Ezért is emelem ki még egyszer, komoly sikernek tartom azt, hogy magabiztosan sikerült megvalósítani a tervünket. Most kell, és nagyon jól is esik a pihenés, hogy új erővel kezdjük el majd a felkészülést. Az álmaink most is megvannak és pontosan tudjuk, hogy ezekhez ismét a maximumot kell majd nyújtanunk."
- Egy játékos nem szívesen értékeli a saját teljesítményét, ezért mi nyugodtan kimondhatjuk, hogy remekül játszott. Mennyire elégedett a saját teljesítmènyèvel?
"A kézilabda csapatsport, ahol a játékosoknak megvan a személyre szabott feladata. Mi pedig most pont azért voltunk sikeresek, mert a posztján minden játékosunk hozzátette a maga részét a játékhoz. Így lett kerek ez a történet, ezért én a saját játékommal különösebben nem is akarok foglalkozni. Amúgy is maximalista vagyok, tehát sohasem vagyok elégedett önmagammal. Így főleg annak örülök, hogy egy olyan évet tudtam produkálni, amelyben hasznos tagja tudtam lenni az MKC-nak. Csapatkapitányként pedig igyekeztem megfelelni annak, hogy egy jó összekötő kapocs legyek a szakmai stáb és a játékostársaim között."
- A mosonmagyaróvári szurkolók fantasztikusak és rengeteget segítettek. Mit gondol erről és mit jelentett egy ilyen atmoszférában, hangulatban kézilabdázni?
"Régóta kézilabdázom már, de őszintén megmondom, hogy még soha nem játszottam ilyen fantasztikus szurkoló tábor előtt. Nagyon hálásak vagyunk ezért a mosonmagyaróvári közönségnek, akik nélkül biztosan nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Óriási dolognak tartjuk, hogy sokszor elutaznak velünk még az ország másik végébe is, és ott is szurkolnak nekünk. A hazai találkozók hangulata pedig semmihez sem fogható frenetikus érzés és óriási segítséget ad a nekünk. Olyan lökést ad és olyan érzelmi állapotba hoz bennünket, hogy érezzük, így nem veszthetünk!"
- Sok sérülés és műtét után, hogy érzi magàt most, milyen fizikai állapotban van?
"Szerencsére a novemberi műtétem nagyon jól sikerült és azóta minden rendben van velem. Oda is figyelek az egészségemre és ezért többször még külön, speciális edzésekkel is karban tartom magam. Így most semmi sem hátráltat a munkában és bízom abban, hogy ez így lesz a következő szezonban is. Mosonmagyaróváron a csapatban is nagyon jól érzem magam, mert igazán jó a közösség. Az elmúlt évben össze csiszolódott a társaság, pedig nálunk egyaránt vannak rutinos és egészen fiatal kézilabdázók. Természetesen sajnáljuk, hogy többen távoztak és sok sikert is kívánunk nekik az új csapataikban. Az érkezőket azonban bizakodva várjuk és a nyáron arra is lesz idő, hogy ismét egy olyan társasággá formálódjunk, mint amilyen a mostani csapatunk volt."
-
