A felelősség nélküli munka nála kizárt - Hoffmann-nál nem lehet mese

Szerző: Mkcse Közzétéve: 2019.01.05.
Játékosként a férfi szakág fénykorában volt a csúcson, hiszen az 1984-as év legjobb játékosának választották, s kapusként tagja volt a két évvel később, világbajnoki döntőt játszó magyar válogatottnak.
Spanyolországban három élvonalbeli gárdában is szerepelt és az első magyar menedzserként Nagy László szerződtetését is ő segítette elő Barcelonába. Vezetőedzője volt a Győr és a Veszprém első osztályú férfi gárdáinak és olyan szakembereket indított el az edzői pályán, mint a MOL-PICK Szeged edzője Juan Carlos Pastor és a RK Vardar Szkopje gárdájával BL győztes, jelenlegi PSG edző Raul Gonzales. A civil életben orvosi végzettsége van, üzletemberként pedig a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik, amelyben ő volt az alapítója és első elnöke a Magyar Szélenergia Ipari Társaságnak. Klubvezetőként az élvonalig vezette a győri egyetemi férfi kézilabda csapatot és december elejétől az MKC szakmai igazgatójaként segíti a csapatunkat.

Játékosként részese voltál a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb sikerének. Később voltál menedzser, vezetőedző és klubvezető ma pedig sikeres üzletember vagy. Hiányzott az életedből még ez a feladat az MKC csapatánál?

"Örültem ennek a felkérésnek, de mivel nem voltam biztos abban, hogy tudok segíteni, sokáig gondolkodtam rajta. Még az NB I – ben játszott a csapat, amikor elkezdtünk beszélgetni és utána az MKC szinte valamennyi találkozóját megnéztem. A végleges döntésemet is egy ilyen, az MTK Budapest elleni bajnoki találkozó után hoztam meg. Nagyon megfogott az a szeretet, amit a csapat akkor, egy vesztes mérkőzés után kapott. Nekem ugyanilyen örök szerelem marad a kézilabdázás, hiszen ebben a sportágban értem el sikereket és szereztem tapasztalatokat. Napi szinten sem szakadtam el ettől soha és vonzó a női szakág, ami az egyetlen új terület a számomra."

Dr. Hoffmann László neve elsősorban a férfi kézilabdázással forrt össze. Most azonban a női szakágban vállaltál szerepet. Nem kockázatos ez, hiszen itt a lélektani tényezőknek is komoly szerepe van?

"Én úgy látom, hogy a férfi és a női kézilabdázás jellege nagyon közelít egymáshoz. Természetesen fizikai különbségek vannak és technikai valamint taktikai téren is beszélhetünk még egy olyan 10 – 15 éves lemaradásról. A női játékosok azonban nem tudnak kevesebbet ebből a játékból és a lelki tényezőket illetően, talán még erősebbek is a férfiaknál. Sokkal jobban és többet is tudnak edzeni és azt is szeretném megjegyezni, hogy sok olyan edző dogozott már sikeresen a nőkkel – Mocsai Lajos, Németh András Zsiga Gyula – aki a férfi szakágból érkezett. Talán a mérkőzések kimenete és eredménye bizonytalanabb a hölgyeknél, de erre különösen fogunk majd itt Mosonmagyaróváron figyelni."

A fiatal vezetőedző és a tapasztalt szakmai vezető munkakapcsolat valóban jó elképzelés. Bognár Róbert a játékosod is volt és gondolom a feladatköröket is pontosítottátok. Mi szükséges még ahhoz, hogy eredményesen tudjatok együtt dolgozni?

"Robit az 1996 /1997 – es szezonban én hoztam fel az ETO ifjúsági csapatából az NB I – es felnőtt kerethez. Ismeri tehát az elképzeléseimet erről a játékról és én pedig kezdem megismerni az övéit, amelyek nincsenek is messze egymástól. A döntő viszont az lesz, hogy ó hogyan fogja kezelni azt, hogy a személyemben kapott egy segítséget. Voltak, vannak és biztosan lesznek is ellentétek köztünk, de ezeket a szakmai kérdéseket meg kell oldanunk és együtt kell dolgoznunk. Ezt pedig kizárólag egymás elfogadásával lehet megoldani, amelynek megvannak a szabályai. Nálam ugyanis a felelősség nélküli munka kizárt, tehát csapatban fogunk dolgozni, de a végső szót én fogom majd kimondani."
Új úton az MKC: Horváth Cs. Attila elnök (balra) mellett a sportigazgató dr. Hoffmann László, valamint a szlovák válogatott átlövő, Simona Szarková.

Az MKC rövid távú célja nem lehet más, mint az, hogy újoncként biztosítsa a tagságát az első osztályban. Mi szurkolók természetesen hiszünk eben, de szakmailag mit kell megvalósítani ahhoz, hogy ez a nehéz küldetés sikerüljön?

"A klasszikus értelemben vett profizmust kell bevezetnünk, amely szerint az első a klubérdek és ezt a csaptérdek követi. Minden más csak ezek után kerülhet szóba, ami azt jelenti, hogy először csapatként kell megfelelnünk az élvonalnak. A játékban pedig sokat kell fejlődnünk a sebesség, a dinamika, a ritmus és a tudatosság terén. A téli játékos cserék után erre több az esélyünk, mert erősödött a keretünk. Viszont ezeket a dolgokat a játékosok fejében kell megváltoztatni és ez mindig a legnehezebb feladat. A bajnokság alsóházához tartozó csapatok azonban egyértelműen ebben vannak lemaradva. Velük fogunk harcolni a bent maradásért és így rendkívül fontosak lesznek az egymás elleni mérkőzéseink."

Felesleges lenne tagadni, hogy a pénz, az anyagi lehetőségek ebben a sportágban is döntő befolyással bírnak. Ilyen szempontból csalódás a számodra, hogy a győri egyetemi csapatnál nem sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseket, azt a filozófiát, amelyek nem erről szóltak?

"Sikerült újra élesztenünk a férfi kézilabdát Győrben, hiszen három év alatt a harmadik vonalból eljutottunk az első osztályig. Az utánpótlást is felépítettük és a jelenlegi gárdában is sok egyetemista kézilabdázik. A várostól kevesebb segítséget kaptunk, de az igazi gondot inkább az jelentette, hogy a közeg nem volt alkalmas arra, amit terveztünk. A vezetők és az edzők nagyon sok esetben félrevezetik és hitegetik a fiatalokat, hiszen az utánpótlásból kikerülve jórészt szélnek eresztik őket. Viszont még ennél is nagyobb problémák vannak a játékosok szemléletével, akik nagyon kevés kivétellel látnak tovább, az azonnali értékeknél. Így pedig nálunk aligha fog meghonosodni a nagyvilágban jól működő egyetemi sportolás."

Mosonmagyaróváron nagyon szeretik a kézilabdát és olyan szurkoló tábora van a csapatnak, amely sok lényegesen magasabban jegyzett klub is büszke lenne. Alapot adhat ez ahhoz, hogy az MKC akár egy műhely, egy klubmodell legyen a magyar női kézilabdázásban?

"Nagyon meg kell ezt becsülni ezt a szurkoló tábort, sőt gondozni kell a klub, a csapat és a szurkolók kapcsolatát. Akkor akár nyomásként és lehet majd ezt használni, hiszen ilyen fantasztikus hangulatban erőn felül lehet teljesíteni. Szimpatikus lehet az a közeg az igazolásoknál is, amennyiben nem olyan játékosokban gondolkodunk, akik öt forint különbséget is többre becsülnek. Hosszú távon ezért az utánpótlás felépítését is meg kell határozni, amelyben az a legfontosabb, hogy az életkornak megfelelő munkát végezzenek. Az ugyanis komoly kapcsolatot jelentene a várossal, ha két – három saját nevelésű kézilabdázó is lenne a felnőtt csapatban. Párhuzamosan kell tehát dolgozni az NB I – es csapat céljaiért és a klubmodell létrehozásáért, mert ezek a feladatok erősítik egymást."
Következő mérkőzés:
NB I, 7. forduló
2019.10.25., 18:00 óra.
Elek Gyula Aréna, Budapest, Kőbányai út 47/B