Egy kicsit talán még zavarba is hoztuk Flugyik Gergelyt az MKC szurkoló táborának kápóját, amikor neki is gratuláltunk az elmúlt hetek sikereihez.
Pedig mindezt nagyon komolyan gondoltuk, hiszen a szurkolók és természetesen a tábor, az ultrák most is rengeteget segítettek a csapatnak.
"Nagyon jól esik nekünk, hogy az edzők és a lányok mindig kiemelik a táborunk támogatását – kezdi a beszélgetést Flugyik Gergely. Mi nagyon szeretjük a csapatot és így tudjuk elismerni a teljesítményüket, amellyel sok örömet szereztek nekünk az előző fordulókban. Igaz mi soha nem az eredményt hajszoljuk, hiszen a táborunk is tisztában van realitásokkal és az erőviszonyokkal. A számunkra mindig az a fontos, hogy azt lássuk, hogy a csapat harcoljon, akarjon, tegyen meg mindent a pályán. Két oldalú tehát a csapat és a szurkolók kapcsolata és mi most nagyon büszkék vagyunk a kézilabda csapatunkra."
Az olasz eredetű kápó szó vezetőt, főnököt, szónokot jelent magyarul. Valóban ezeknek a feladatoknak kell megfelelni a mosonmagyaróvári szurkoló tábor irányítójaként?
"Az én legfontosabb feladatom a szurkolói csoportunk, az Altenburg Ultras érdeklődésének folyamatos fenntartása. A vezérszurkoló vagyok tehát és ez komoly felelősséggel jár, hiszen a sportszerűség betartására is figyelnem kell. A mi szurkolóink között azonban nincs nehéz dolgom, mert jól ismerjük egymást, sőt barátok vagyunk. Fanatikusak vagyunk, de nálunk nincsenek balhék, mert semmiképpen sem akarunk ártani a klubnak, a csapatnak. Éppen ezért én az ellenfél szurkolóival is egyeztetni szoktam és sok így már több táborral is korrekt kapcsolatot alakítottunk ki."
Mióta jársz MKC mérkőzésekre és mikor lettél a szurkoló tábor vezetője?
"Én Esztergomban születtem és szurkolóként a leginkább a dorogi focicsapat mérkőzéseire jártam. 2015 – ben viszont, az akkori kápó Renner Zoltán elhívott egy MKC bajnoki mérkőzésre, még a mosonszolnoki csarnokba. Nagyon jól érzetem magam és azóta nem is nagyon hagytam ki mosonmagyaróvári kézilabda meccset. A szurkolói csoport vezetőjének pedig a tavalyi bajnokság közepén választottak meg és szeretem is ezt a feladatot. Próbálom úgy alakítani az életemet és a munkámat, hogy mindig itt legyek és szerencsés vagyok, hogy a párom, a gyerekek is boldogan jönnek velem."
Nagyon egységes az MKC tábora, pedig különböző korosztályú szurkolók alkotják. Hogyan lehet ezeket a több generációs különbségeket ilyen jól kezelni? "Hazai pályán sok szurkolói csoport hangos, de mi idegenbe is elkísérjük a csapatunkat és ilyenkor valóban egy szektorban szurkolunk. Az idősebbek eleinte csak tapsoltak, de mostanra már ugyanolyan lelkes szurkolókká váltak akár az ultrák. Egyrészt ők is átérzik, hogy ez milyen jó hatással van a csapatunkra, másrészt a mi táborunkban az életkoroktól függetlenül, nagyon sok hasonló gondolkodású ember van. Tiszteljük és amiben tudjuk segítjük is egymást, sokszor leülünk beszélgetni, a mérkőzésekre felkészülni a törzshelyünkön a Járki kocsmában. A magánéletben is tartjuk a kapcsolatot tehát, sőt néhány játékossal is szoktunk személyesen is találkozni. A klub vezetői is sokat segítenek, keresnek bennünket, kérdeznek és így közösen sokkal könnyebb megszervezni a szurkolást."
Vissza is kell kanyarodnunk a beszélgetésünk elejéhez, miszerint a látványsportok igazi értékét a szurkolók adják.
"Mi is azt gondoljuk, hogy szükség van ránk és annak is örülünk, hogy a jelenlétünk már egy kis tényező is a kézilabda társadalomban. A mi életünk részévé vált a csapat, a klub, a tábor, amelyek sokszor a sportélményeknél is többet adnak. Meg is akarom ismételni, hogy nekünk az a fontos, hogy azt lássuk amint értünk is küzdenek, hiszen akkor a sorozatos vereségek ellenére is ott voltunk. Az Érd elleni őszi, idegenbeli találkozónk viszont ellenpélda volt és akkor, a szünet után már nem is szurkoltunk. A mostani sorozatunk a Dunaújváros, a Kisvárda, az Eger és az MTK mérkőzésekkel viszont óriási élmény volt és valóban egy kicsit a saját sikerünknek is tekintjük."
-
