A magyar bajnokság olyan speciális versenysorozat, amelyben az elmúlt másfél évtizedben gyakorlatilag két csapat harcolt az aranyéremért – a kivétel ez alól a 2019–2020-as idény, amikor a Siófok beleköpött a Győr és főleg az FTC levesébe, ám a vírushelyzet miatt végeredmény nélkül nyilvánították befejezettnek az idényt.
A lebonyolítás rendszere pedig olyan, hogy elegendő egyetlen rossz nap, és elszállhat minden remény az aranyérem megszerzésére, hiszen egy nagy különbségű (vagy váratlan) vereség után már csak imádkozni lehet, hogy a nagy rivális más ellen botoljon, és jelen körülmények között erre nem sok esély van itthon.
Ez történt az előző évadban az ETO-val, amely hazai környezetben ugyan hat góllal legyőzte a Ferencvárost, de a felek májusi, népligeti találkozásakor kilenccel kikapott, s mivel egyikük sem hullajtott pontot a többi mérkőzésen, az egymás elleni összevetésből a fővárosiak jöttek ki jobban, s az utolsó forduló után óriási ünneplésbe kezdhettek.
Az már most látszik, hogy a győriek nagyon nem szeretnék, ha újra kiénekelnék a sajtot a szájukból, ezért igen bő kerettel vágnak neki a szerdán kezdődő új kiírásnak, a kispadon pedig Ambros Martín ül, aki korábban négy Bajnokok Ligáját nyert a Rába-partiakkal, és épp a Ferencváros elleni meccs után váltotta korábbi segítőjét, illetve utódját, Danyi Gábort. A BL-t tavasszal vele sem sikerült megnyerni, a Magyar Kupát viszont igen, de összességében ezt a szereplést nyilvánvalóan kudarcként élték meg az ETO-nál, és most még inkább beleerősítettek. Az FTC-től érkező Schatzl Nadine-nal és Háfra Noémivel a magyar mag erősödött, de a román Crina Pintea, a svéd Linn Blohm, a montenegrói Jelena Deszpotovics és a koreai Rju Un Hi is klasszis a saját posztján, így a spanyol vezetőedző bátran kísérletezhet, rotálhat, nagyon nem tud mellényúlni a kispadról sem, és mivel a versenynaptár nagyon sűrű, nem mindegy, mennyi pihenőt tud adni játékosainak.
Az FTC-nél annak örülnek, hogy a távozó Schatzl és Háfra kivételével sikerült együtt tartani a csapat magját, így Elek Gábornak nem kell a nulláról építkeznie, megfelelő alapot nyújtanak az eddig begyakoroltak. A Ferencvárosnál tényleg az összeszokottság lehet a legnagyobb erősség, s bár bajnoki címvédőként most valamivel nagyobb a nyomás a fővárosiakon, talán mégsem történne akkora tragédia, ha nem sikerülne a címvédés, mint Győrben, ha az ETO nem tudná visszafoglalni a trónt. A versenyfutás mindenesetre megint sok izgalommal kecsegtet, és van miért várni a két együttes két bajnoki találkozóját november közepén, majd jövő április végén.
A dobogó harmadik foka viszont kiadó, érzésünk szerint a többi között Planéta Szimonettával megerősödő DVSC lehet a befutó, de az előző évad meglepetéscsapatát, a Mosonmagyaróvárt sem szabad leírni. A Siófok nagy kérdőjel, Danyi Gábornak új játékosállományú és szemléletű együttest kell felépítenie a Balaton-parton, amely egységesebb lehet, még ha képességek (és nevek) tekintetében gyengült is. A Vác és az MTK a két topcsapaton kívül bárkire veszélyes lehet, és a középmezőny elejéhez szeretne felzárkózni a Kisvárda, a Dunaújváros és a Székesfehérvár is. A hátsó szekcióba várjuk az Érdet, a Szombathelyt és a két újoncot, a Budaörsöt és a Vasast, de mindegyik bizonyította már, hogy képes bravúrpontokat szerezni.
Az aranyért tehát minden bizonnyal két szereplő száll harcba most is, a többi pozíció kérdéses a magyar női bajnokságban, amelyet továbbra is Európa legerősebb pontvadászatának tartanak a szakemberek.
A NEMZETI SPORT TIPPJEI
Bajnok: Győr
2. hely: FTC
3–4. hely: Debrecen, Siófok
5–7. hely: Mosonmagyaróvár, MTK, Vác
8–10. hely: Székesfehérvár, Dunaújváros, Kisvárda
11–14. hely: Érd, Budaörs, Szombathely, Vasas