Domokos Dalma az elmúlt nyáron érkezett Mosonmagyaróvárra az Érd csapatából, ahol már bemutatkozott az NB I-es női kézilabda-bajnokságban. A tizennyolc esztendős jobbszélső akkor elmondta, hogy sokat vár az átigazolástól, a környezetváltozástól. Abban bízott, hogy eredményes lesz az MKC ifjúsági és U22 – es csapatával. s egyre több játéklehetőséget kap majd az élvonalban is. Sok fiatal kézilabdázó nyilatkozik így a pályafutása egyik legnehezebb szakaszában, de Dalmának komoly dicséret jár, hiszen meg is valósította a terveit.
„Összességében elégedett vagyok ezzel az évvel, de hangsúlyozni szeretném, hogy jobb is lehettem volna. Sok mérkőzést játszottam és ez valóban segített nekem abban, hogy érettebb kézilabdázó legyek. A teljesítményem azonban hullámzó volt, tehát voltak jó mérkőzéseim, de sajnos olyanok is, ahol gyengébben játszottam. Ez fokozottan igaz az ifjúsági bajnokság találkozóira, ahol sokszor nem tudtam úgy felpörögni, ahogyan kellett volna. Az NB I –es bajnokságban kapott időnek viszont minden percét élveztem, nagyon boldog vagyok, hogy ott hatszor győztes csapatban szerepelhettem és hat gólt is tudtam szerezni.”
- Ne hallgassuk azt sem el, hogy a junior válogatottba is meghívtak és a csapataink hétfői évzáró vacsoráján egy az NB II – es bajnokságban szerzett ezüstérmet is akasztottak a nyakadba.
„Természetesen örültem ezeknek, én viszont tudom, hogy a junior válogatottban többen már régebben szerepelnek ott az én posztomon. Arany Rebeka, Bánfai Kíra és Mihály Petra pedig jó kézilabdázók, de én megpróbálom velük is felvenni a versenyt. Az NB II-es csapattal szerzett ezüstérem pedig valóban szépen csillog.”
- A felnőtt csapat keretében is lesznek változások és ezek szerint a jobbszélen ketten maradtok Katona Flórával. Mit gondolsz arról, hogy ilyen komoly szerepet szánnak nektek az élvonalban?
„Én a Ferencváros utánpótlásában nevelkedtem és már akkor Kovacsicz Mónika volt a példaképem. Ő pedig most harmincöt évesen is kiváló játékos és tökéletes fizikai állapotban van. Nagyon sokat is tanultam tőle, így érzem a felelősségét annak tehát, hogy a következő évben pótolnunk kell őt. Katona Flórával nagyon jóban vagyunk és remélem, hogy ketten meg fogjuk tudni oldani ezt. Flóra egy kicsit rutinosabb és nagyon felhozta őt, hogy bekerült a magyar válogatott keretébe. Bízunk tehát magunkban, és ami talán a kézilabdában még fontosabb, hogy a csapatunkban, a játékostársainkban. Azt gondolom, hogy az MKC még erősebb lesz a következő bajnokságban, mert mi olyan fantasztikus szurkolók előtt játszhatunk, akik megsokszorozzák az erőnket.”
- Az elmúlt években együtt játszottál Márczy Teklával, aki jövőre már nem marad Mosonmagyaróváron. Mennyire fog hiányozni neked?
„Mint barátnő, nagyon fog hiányozni Tekla, hiszen kis gyermekkoruk óta ismerjük egymást és az elmúlt években mindig együtt is kézilabdáztunk. Sokszor együtt is laktunk, tanultunk és a szabadidőnket is közösen töltöttük el. Most azonban egy vízválasztó év következik az én életemben, hiszen valószínűleg az dől majd el, hogy megállom-e a helyem a profi kézilabdázók között. Utánpótlás játékosként sok koncentrációs problémám volt, sokszor voltam szétszórt és figyelmetlen, de az idén nagyon sokat komolyodtam. Voltak nehezebb időszakaim, hiszen az edzőink szókimondó emberek és így a kritikákat is elmondják, amelyet bizony néha nem könnyű megemészteni. Szorgalommal és odafigyeléssel azonban én az idén előre léptem és a nyári szünet után tovább szeretnék, bocsánat, akarok haladni.”
-
