Mérkőzés közben az újságíró talán csak abban különbözik a szurkolóktól, hogy jegyzetelve rögzíti az eseményeket.
Ezt tettem én is, a pénteki Mosonmagyaróvár – Budaörs bajnoki találkozón és úgy gondolom, hogy ezeknek a megjelenésével lehet a leghitelesebben felidézni a történteket. Az nyilvánvaló, hogy nem szabad túlértékelni ezt a sikert, de ebben a bajnokságban erőt kell merítenünk ennek a győzelemnek a részleteiből. 1. perc: Rendkívül koncentrált kezdés mindkét oldalon. Egyértelműen érezhető, hogy igazi rangadó mérkőzés, komoly téttel. 5. perc: Nagyon elszánt a csapatunk. Horváth Bernadett a vezetést, Farkas Veronika pedig az egyenlítést jelentő gólt dobja. (2 – 2) 10. perc: Kemény játék, a legtöbbször felállt, szervezett hatos falak ellen. Scholtz Andrea büntetőt hárít és a szélsők Hajtai és Kovacsicz találnak be. (4 – 5)
15. perc: Az edzők alig változtatnak, így továbbra is a kezdő csapatok a pályán. Mi kapufát dobunk, a Budaörs gólt. Tilinger Tamara is megérkezik, de a második hetesüket már kihasználják a vendégek. (5 – 7) 20. perc: Sok kiállítás és a budaörsi oldalon kockázatos kapus nélküli játék. Mi viszont Scholtz bravúrjai után, üres kapus ziccereket rontunk. Három gólos hátrányban a szurkolók, Tilinger Tamara és az időkérés segít. Egyenlítünk, sőt Tilinger ejtésénél balszerencsénk van. (8 – 9) 25. perc: Sokat kivett a csapatból a felzárkózás, többet hibázunk és így ismét három gól a különbség, 8 – 11 az állás. Kulcsjátékosok, nálunk Kopecz Barbara, a másik oldalon, Pásztor Noémi pedig már két kiállításnál járnak.
30. perc: Szívvel kézilabdázik a csapat. A tizenévesek bátorságával beálló Márczy Tekla és a sokat tapasztalt Kovacsicz Mónika visszahozza a mérkőzést. Így a lélektanilag fontos, két gólos hátrányon belül maradunk a szünetben (10- 12) A szünetben a Kézilabda Szövetség jegyzőkönyvét vezető hölgyek mondataiból próbálok erőt meríteni, akik a csarnokunk hangulatát, a szurkolóink bíztatását dicsérik. A mellettem ülő, mozgássérült, tolókocsis néni pedig példát mutat abból, ahogy hinni és bízni kell a csapatukban. 35. perc: Bízik Réka és Sara Vukcevic a pályán valamint az is változás, hogy Gyimesi Kitti is támad. Gyimesi bomba gólt is dob, Vukcevic pedig bevetődve értékesít egy helyzetet. (12 – 13)
40 perc: Óriási a küzdelem a pályán. A vendégeknél Hornyák Ágnes remekel, nálunk pedig az a Tilinger Tamara dob két átlövés gólt, akinek vasárnap ismét meg kell műteni a térdét. (15 – 17) 45. perc: Holt pont a játékunkban és a gyors szélső Dávid-Azari találataival, négy gólosra növeli az előnyét a Budaörs. A hátralévő idő pedig nagyon kevésnek tűnik. (16 – 20) 50. perc: A kicsit fáradni látszó vendégek ellen, a mérkőzés 47. percében dobjuk az első hétméterest. Tilinger bedobja és a kapuban Gubikova, valamint a szinte extázisban védekező Bardi Fruzsina is jó csere. Kopecz Barbara egy az egyben tarthatatlan és a góljaival felzárkózunk. (20 – 21) 55. perc: A mosonmagyaróvári tábor fantasztikus és megtelik tartalommal a „mindenki szurkoljon” rigmus is. Egyenlítünk, vezetünk……Kovacsicz, Tilinger. Az utolsó öt percet azonban Vukcevic kiállítása miatt hátrányban kezdjük. (22 – 21)
60. perc: Kopecz átlövésénél végre egyszer segít a felső léc, mert a labda befelé pattan és a két gólos előnyünknél felrobban a csarnok. A rutinos Hornyák azonban az ellentámadásból válaszolni tud majd gólváltás hétméteresek után. Egy perc van hátra, amikor Mézes Laura egyenlít, így a miénk az utolsó támadás. A vezetőedzőnk Bognár Róbert kér időt és hat másodperccel a lefújás előtt TILINGER TAMARA, így csupa nagybetűvel bedobja! (25 – 24) Nem is próbálom meg leírni a mérkőzést követő gondolatainkat, mert azokat még így egy nappal később sem lehet. A szemeim is pont olyan homályosak, mint a mérkőzés után, ahogyan a számítógép képernyőjét nézem. Nagyon, őszintén megmondom talán már túl régen nem éreztem ilyet egy sporteseményt követően. Hiányzott…
-
