Egy kicsit elakadt most az újságíró. Illene, kellene ugyanis valami visszapillantó anyagot írni a szombati dunaújvárosi bajnoki mérkőzésről. Ez azonban most nehéz...
Bognár Róbert, a Motherson-Mosonmagyaróvári KC vezetőedzője elmondta, hogy hiányzott a küzdőszellem, az akarat és a hit a csapat játékából. Ennél őszintébben aligha fogalmazhatott volna, a szakmai elemzést pedig nem lenne szerencsés nyilvánosságra hozni. Beszélgethetnénk a játékosokkal, de mit lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy „miért hiányoztak alapvető elvárások, egy élvonalbeli mérkőzésen?” Azt gondolom, hogy mindenki számára őszintébb, ha most eltekintünk a semmitmondó, üres panelekre épülő interjúktól. A szavak, az ígéretek ideje most lejárt! A pénteki MTK Budapest elleni hazai találkozó előtt keveset kell beszélni. Sokkal többet kell gondolkodni, dolgozni, sőt ami a legfontosabb tenni ezen a találkozón! Mindenki tudja, hogy nagyon messze van még a bajnokság vége, tehát nem arról van szó, hogy bármiféle nagy gond volna. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a budapesti kék-fehérek megerősödtek, de... Azt gondolom, hogy a szurkolók most nem a bajnoki tabellával vagy az esélyekkel akarnak foglalkozni. Ők azt a csapatot szeretnék ismét látni, amiért rajonganak, ami tűzbe-lázba hozza őket, mert része az életüknek. Nekik fájt a legjobban a mérkőzés utáni „eszmecsere” a csapattal, mert nem ezért utazzák át a hétvégeken az országot. Az MKC legnagyobb értéke ezeknek a szurkolóknak a szeretete! Az a hangulat, amelyet ők varázsolnak a telt házas UFM Arénába. Biztosan tudom, hogy eljönnek pénteken is, sőt kettőzött erővel fogják buzdítani a csapatot, hiszen most valóban nagy a tét! Az MTK ellen, a mindenen átsegítő bizalmukat kell megerősíteni, amit kizárólag úgy lehet, ha tapsolhatnak a találkozó végén! Rokob Péter