-
- Én a szlovák U17 – es válogatott tagjaként játszottam a szlovéniai Celjében, az U17 – es Európa – bajnokságon. – kezdte a bemutatkozást Lancz Barbora. Nagyon fontos volt ez a verseny Szlovákia számára és a tizenkettedik helyezéssel el is érte a célját az utánpótlás válogatott. Szlovákiában is egyre népszerűbb a kézilabda és ez a korosztály talán már odaérhet az európai középmezőny elejére. Igyekeztem tehát mindent kiadni magamból és sikerült hét mérkőzésen, ötvenhét gólt szereznem. Szinte végig a pályán voltam, tehát nincs semmilyen fizikai lemaradásom és ezért bízom abban, hogy hamar be tudok majd illeszkedni az MKC csapatának játékába.
A kaproncai nemzetközi tornán úgy látszott, hogy ezzel nem lesz gond, mert sokat és eredményesen játszottál………
- Nagyon örültem annak, hogy egy ilyen erős mezőnyben, valóban sok lehetőséget kaptam. Most már a játék is jobban ment, mert egyre inkább megismerem a játékos társaimat. A székesfehérvári tornán még elég fáradt voltam, hiszen hosszú volt a korosztályos kontinens bajnokság. Most azonban úgy érzem, hogy már teljesen rendben vagyok, és nagyon várom a bajnoki rajtot. Jól érzem magam Mosonmagyaróváron és a számomra óriási előrelépés az, hogy a felnőtt mezőny mérkőzésein léphetek pályára.
Ez volt tehát az elsődleges oka annak, hogy az ETO csapatából átigazoltál Mosonmagyaróvárra?
- Sokat köszönhetek a győri csapatnak, hiszen Vágsellyéről az ETO közreműködésével kerültem Magyarországra. Rengeteget is tanultam Róth Kálmántól és a többi edzőtől, de annak nem láttam reális esélyét, hogy bekerüljek az ETO első csapatába. Ezért beszélgettem Dr. Hoffmann Lászlóval és Bognár Róberttel, akik egy józan és hiteles lehetőséget kínáltak. Tudom, hogy nekem most az legfontosabb, hogy minél több igazán színvonalas mérkőzést játszak. Erőt, bátorságot és tapasztalatot kell szereznem és erre itt az MKC felnőtt és korosztályos csapataiban valóban lesz lehetőségem. Sajnos én átlövőként nem vagyok igazán magas kézilabdázó és ezt meg kell tanulnom lövőerővel és dinamikával ellensúlyozni. Az MKC - ban azonban a saját kezemben van a sorsom és ezért elsősorban rajtam fog múlni, hogy meddig jutok majd el.
A horvátországi torna szombati mérkőzésit a szüleid is a helyszínen nézték végig. Ők ilyen komoly szurkolóid?
- Valamikor az anyukám is kézilabdázott, az édesapám pedig a szlovák első osztályban futballozott. Nagyon szeretik a sportot, és ezért amikor csak tehetik, megnézik a mérkőzésimet. Vágsellyén élünk és különösen örülnek, hogy közel is vagyunk egymáshoz, ami természetesen az én számomra is megnyugtató. Most pedig azért is jöttek el Horvátországba, hogy velük haza tudjak menni, mert egy fontos iskolai vizsgára kellett készülnöm. A kézilabda mellet ugyanis a tanulásra is figyelek, hiszen párhuzamosan járok iskolába Szlovákiában és a győri Bercsényi gimnáziumba.
Lancz Barbora a pontos neved, ami nem azonos a Magyarországon most népszerű Barbara névvel.
- Így van, mert a Barbora a magyar Borbála névnek megfelelő, ami viszont Szlovákiában gyakori mostanában. Sokan még összetévesztik a nevemet, de én ezen nem csodálkozom, hiszen még alig ismernek. Egészen biztos vagyok viszont abban, hogy ez majd megszűnik, ha már kész játékos leszek, és kiemelkedően fogok kézilabdázni.
-