AZ ELNÖK - KÖZELEBBRŐL

Ablak a világra — (56.) RACIONALITÁS ÉS ÉRZELEM 

Minden emberi élet megismételhetetlen érték 

Egy vállalat társadalmi felelősségvállalás címén nyújtott támogatása mögött – bár az alapvetően gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi célokat szolgál – mindig ott van az emberi érzékenységi faktor. Az „Év mecénása” címet 2015-ben kiérdemelt UFM Egyesült Habanyaggyártó Bt. karitatív tevékenysége mögött is GUNTRAM THURNHER ügyvezető személyes megfontolása áll. 

Sok osztrák lép át a határon, hogy itt, Mosonmagyaróváron találja meg a számításait.
– Mire én ideérkeztem, már sok határon átléptem! Édesapám németországi munkája miatt német földön születtem, és 8 éves koromban települtünk haza, Ausztriába, de fiatal felnőttként megfordultam Új-Zélandon, Malajziában és sok más országban is. 

A Guntram nem tipikusan osztrák név. 
– Bár valóban svéd hangzású, de az alemann eredetű Habsburg-családot alapító „Gazdag Guntram” révén terjedt el. A Thurnher név pedig olyan gyakori Vorarlbergben, ahol gyermekként éltem, mint Magyarországon, mondjuk, a Kovács. 

Ha jól értem, akkor Ausztria legnyugatibb csücskében vannak a család gyökerei. 
– Az apai nagyapám ismert textiliparos volt ott, és az édesapám is ebben a gazdasági ágazatban dolgozott. Bár én már közgazdászként végeztem, mellette én is megszereztem a textilipari végzettséget.

Textil? Az még messze van a habanyaggyártástól. 
– Hátha még elmondom, hogy bankban kezdtem, és nem is ebbe az irányba indult a karrierem! Várjon, még távolabbról kezdem… Elég kalandos természetem van, így az egyetem után egy egyéves világkörüli útra indultam, és eljutottam Hongkongba is. A Fülöp-szigetekre történő tovább utazás előtt mondtam az útitársamnak, hogy itt azért el tudnám képzelni az életemet. Ez 1987-ben volt, és – mit ad a sors! – rá két évre, állást ajánlottak ebben az igen színes délkelet-ázsiai városállamban.  


Az álmok álma! 

– Bár csodálatos két évet töltöttem ott, mégis visszajöttem Európába. Akkoriban Magyarországon már javában folyt a vállalatok privatizációja, ehhez értő szakembert keresett a győri Textilművek is. Nemsokkal azután, hogy a feladataimat ott befejeztem, a Gardénia termelési igazgatója lettem. 2000-ben a mosonmagyaróvári – gazdaságilag már akkor nehéz helyzetben levő – textilipari Windel Kft. ügyvezetője lettem. Sajnos az Európába begyűrűző iparági válság végül ezt a céget is utolérte.  

Textilipari sikerek után textilipari kudarc… Vissza Ausztriába vagy Hongkongba! 
– Nem, nem! Akkor már megnősültem és itt képzeltem el az életemet. Három társammal együtt a Windel telephelyén 2002-ben megalapítottuk a habanyaggyártó vállalkozásunkat, az UFM-et, és ez a mai napig kiválóan prosperál.  

A járvány ellenére? 
– Válságmenedzserként voltam már sokkal nehezebb helyzetben is, a tapasztalataim segítettek. A keresletcsökkenés miatt a termelés ugyan visszaesett, de – köszönhetően a megfelelő költség-takarékossági intézkedéseknek – a vállalatunk továbbra is nyereséges.  

Sok helybeli vállalat panaszkodik az állandóan vándorló munkaerőre. Önöknél mennyire stabil az állomány? 
– Nálunk is magas a fluktuáció… Sokat változott a világ az elmúlt 30 évben, főleg az emberek munkához való viszonya devalválódott, ami a pozitív minta hiányára vezethető vissza, és arra, hogy a szülőknek nincs elegendő idejük a gyermekeikre. Az irodákban minden rendben van, a termelés frontján azonban mi is küszködünk. 

A Junkerwerk céget is vezeti, elnöke a Mosonmagyaróvári Kézilabda Clubnak… Nem fáradt?
– És emellett még mennyi mindent csinálok?! Az előző esztendő nem volt könnyű és a mostani év sem, de ez nekem mai is egy nagyszerű kihívás. Kicsit fárasztó valóban, de élvezem.  

Ez látszik is, hiszen mindig elegáns, fesztelen, udvarias...
– A fáradtság a sajátom, azt nem oszthatom meg másokkal. Az emberi kapcsolatokban pedig nagyon fontos a kiszámíthatóság és a kiegyensúlyozottság, a külsőségekben pedig egy bizonyos elegancia. 

A kiegyensúlyozottságot említi… Nem szokott bosszankodni?
– Dehogyisnem! Leginkább az emberi butaság és az önmagának ártó hiszékenység miatt. Itt van a nyakunkon a járvány, a médiából jönnek az ellentmondó információk, az emberek pedig ezt is, azt is elhiszik, ráadásul „bölcsen” kommentálják is becsületet sértő szavakkal esve egymásnak.  

Evezzünk békésebb vizekre, kikapcsolódás, hobbi? 
– Kikapcsolódás a család, a feleségem, a lányom és a fiam, hobbim pedig a golf és a síelés.
 
Tíz évre megvásárolta a város sportarénájának névhasználati jogát, a sport miatt tette vagy gazdasági megfontolásból? 
– Meggyőződésem, hogy egy jól menő vállalatnak szerepet kell vállalnia az adott település társadalmi környezeti feltételeinek fejlesztésében. Ez egy racionális átgondolt, marketing típusú befektetés, amelynek révén jobb környezeti beágyazódást, szélesebb ismeretséget és gyümölcsözőbb üzleti kapcsolatokat remélünk. Persze maga a sport sem hagyott hidegen. Fiatalként is aktívan atletizáltam, teniszeztem, kézilabdáztam… Ma pedig a hobbijaim mellett itt az MKC, az előző évi nemzeti női kézilabdabajnokság harmadik helyezettje! Elismerés érte a vezetésnek, a játékosoknak és elismerés a kitartó szurkolóknak is!  

Önt mecénásként is jól ismerik a városban. A szociális területekre adott támogatásai is befektetések? 
– Igen! De nem anyagi értelemben, mert ezek elsősorban érzelem motiválta döntések, de, ha úgy tetszik, mégis befektetés. Befektetés az életbe, az emberi kapcsolatokba… Mindannyiunknak segítenünk kell a hátránnyal születetteknek, a nehezebb körülmények között élőknek, támogatni azokat a szervezeteket, embereket, akik értéket mentenek, akik új értéket hoznak létre és azokat az intézményeket is, akik helyettünk is elismerést érdemlően állnak helyt a szociális gondoskodás területén, mint például az Éltes Mátyás Iskola vagy a Családok Átmeneti Otthona. Minden emberi élet megismételhetetlen érték.  
  
Vizsy Ferenc újságíró