-
- Tizenkét éves koromban kezdtem el kézilabdázni, a szülővárosomhoz Slatina – hoz közeli Ramnicu Valcea csapatában – kezdi a beszélgetést Laura Popa. Itt szépen végigjártam a z utánpótlás gárdákat és eljutottam a junior gárdáig. 2013 – ban viszont a kolozsvári egyetemi csapathoz, az Universitatea Cluj csapatába igazoltam. A 2017 / 2018 – as idényben volt két nagyon rövid kitérőm a Dinamo Bucuresti és a Corona Brasov élvonalbeli együtteséhez, de a tavalyi idényben már ismét Kolozsváron kézilabdáztam. Itt főként egyetemisták alkotják a csapatot, tehát nagyon fiatal a játékos keret. A bajnokságban csak a tizedik helyen végeztünk, de én szerettem ott kézilabdázni, mert jó közösséget alkottunk.
Az idén nyáron azonban klubbot és országot is váltottál, tehát először próbálod ki magad légiósként. Miért éppen most szántad el magad erre a lépésre?
- Most jött el az a pillanat az életemben és a kézilabda pályafutásomban, amikor egyértelműen érzetem, hogy váltanom kell. Öt évig játszottam a román élvonalban, tehát úgy érzem, hogy megvan a megfelelő tapasztalatom ahhoz, hogy egy erősebb ligában is kipróbáljam magam. A menedzseremet ezért arra kértem, hogy a magyar, a német vagy a francia bajnokságban próbáljon meg nekem csapatot találni. Az MKC ajánlata az első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekem és a nagyon erős magyar élvonal is vonzott. Nem sokat tudtam a mosonmagyaróvári csapatról, de az információk begyűjtése közben, egyre inkább azt éreztem, hogy jó helyre fogok kerülni.
Bő két hete készülsz a mosonmagyaróvári csapattal és így igazából még csak az első benyomásoktól kérdezhetünk…..
- Nagyon jól érzem magam, de őszintén megmondom, hogy nem számítottam ilyen kemény munkára, mint amit itt elvégzünk. Ez a felkészülés össze sem hasonítható azokkal, amelyeket én Romániában csináltam. Most egy kicsit fáradt vagyok, de én szeretek edzeni és így remélem, hogy gyorsan át tudom venni majd ezt a munkatempót. A játékban is vannak új elemek, amelyeket meg kell tanulnom és pontosan el kell sajátítanom. Annak viszont nagyon örülök, hogy a lányok nagyon segítőkészek, kedvesek, barátságosak, mert nekem a csapat a legfontosabb. Romániában most sztárokat igazolnak az élcsapatok, de én csak eddig csak játékosokat láttam a pályán, csapatokat nem. Itt Mosonmagyaróváron viszont érezhető, hogy alakul egy nagyon jó szellemű, egymást mindenben segítő közösség.
Milyen szerepet kaphat ebben Laura Popa, vagy talán pontosabban fogalmazva, milyen szerepet szánsz ebben saját magadnak?
- Átlövőként természetesen gólokat várnak tőlem és én is ezeket várom önmagamtól, mert úgy gondolom, hogy elég jól tudok lőni a távoli zónákból. Ez azonban csak a játék egyik fele, hiszen én szeretném megoldania a védekezést is, ami a mai kézilabdázás alapja. A legutolsó két évem nem egészen úgy sikerült, ahogyan szerettem volna és így erős bennem a bizonyítási vágy. Sok egyéni célom is van, de ezek mind az MKC sikerére és jó szereplésére vannak alapozva. Szeretnék stabil helyet kiharcolni a román válogatottban, ahol már 2015 – ben bemutatkoztam, és amely most az új, svéd kapitány Tomas Ryde irányításával egy kicsit át is alakul. Azt azonban pontosan tudom, hogy minden elképzeléseimet csak akkor tudom megvalósítani, ha szépen mérkőzésről – mérkőzésre haladok, mert így épül fel egy csapat és a benne játszó játékosok.
-