-
„A szüleim is kézilabda játékosok voltak és úgy is ismerkedtek meg egymással, hogy az édesapám az edzője volt az anyukámnak. Szigetszentmiklóson élünk és én ott kezdtem el szivacs kézilabdázni, kilenc évesen. Van egy ikertestvérem Flóra, aki kapusként szintén játszik, de ő inkább lovaglást szereti. A szüleink nem ragaszkodtak ahhoz, hogy kézilabdázzunk, de arra nagyon figyeltek, hogy mindig sportoljunk valamit. Én azonban nagyon megszerettem ezt a játékot és 2011 – ben már az FTC játékosa voltam. Szarka Éva, Fiedler Erika, Simics Judit és Kovács Attila voltak az edzőim és szépen végig is jártam az utánpótlás csapatokat. Eljutottam a junior gárdáig, de ott nagyon bő kerete volt a Fradinak és így kevés időt voltam a pályán. 2016 – ban ezért igazoltam az Érd csapatához, ahol sokat fejlődtem, mert rendszeresen játszottam az ifjúsági és a junior csapatokban. Én azonban már a felnőtt mezőnyben is szeretném kipróbálni magam és ezért alaposan átgondoltam az MKC ajánlatát és elfogadtam a nyáron. Még játszhatok az utánpótlás bajnokságban és az NB II – es csapatunkban, a felnőtt bajnokságban is. Abban pedig reménykedem, hogy az élvonalban is kapok majd szerepet, mert egyértelműen az a célom, hogy meghatározó első osztályú játékos legyek.”
„Nagyon szeretném valóra váltani a terveimet és tudom, hogy ezekért nagyon sokat kell dolgoznom. Viszont azokat a döntéseket sem könnyű mindig meghozni, amelyek elősegíthetik a fejlődésemet. A nyáron is tartottam attól, hogy 150 km távolság választ majd el az otthonomtól és igaz, hogy azzal a barátnőmmel – Domokos Dalmával – akivel már az általános iskolába is együtt jártunk, de mégis önállóan kell élnem. Viszont most már tudom, hogy olyan helyre kerültem ahol valóban jó kézilabdázó lehetek. Nagyon sokat dolgozunk, de én élvezem az edzéseket és örülök annak, hogy rendszeresen játszhatok a felkészülési találkozókon. Nagyon sok olyan tanácsot is kapok az idősebb, tapasztalt játékos társaimtól, amelyeket érdemes megfogadnom. A házi munkákkal is boldogulok és a kapcsolattartás megoldható, sőt szüleim, még a nagymamám és a nagypapám is eljöttek, minden edzőmérkőzésünkre.”
Az Eszterházy KESC ellen hazai felkészülési találkozón, kettős emberhátrányban dobtál gólt. Ez azért bátor dolog egy tizennyolc éves játékostól!?
„Talán az egyik legnagyobb erősségem, hogy a játékban valóban elég bátor vagyok. A kiállítások miatt, hárman támadtunk, öt egri játékos ellen, de a létszámfölény ellenére, volt egy kis rés a védelemben és nekem sikerült oda belépnem és gólt dobnom. Nagy élmény volt a számomra, de azt sem szabad elfelejtenem, hogy alig egy perc múlva kihagytam egy hetest. Hullámzó tehát még az én teljesítményem és így egyelőre az a legfontosabb, hogy azt oldjam meg tökéletesen, amit most rám bíznak. Szeretek átlövőként játszani, de ehhez a poszthoz nem vagyok elég magas kézilabdázó. Kezdem tehát feldolgozni, hogy irányítóként tudok a legtöbbet segíteni a csapatomnak, amihez viszont megfelelő rutint kell szereznem a felnőtt mezőnyben. Van tehát bőven tanulni valóm, mert látom, hogy a magyar első osztály magas színvonalú, gyors és pontos játékot követel.”
Az Érd játékosaként nem léptél pályára a magyar NB I –ben, de sok mérkőzésre voltál benevezve. Így testközelből ismered az élvonal mérkőzéseit, amelyek lassan a számunkra is elkezdődnek. Hová tartozhat az MKC, a magyar női kézilabda bajnokság első vonalában?
„Én azt gondolom, hogy a Győri Audi ETO KC és az FTC-Rail Gargo Hungaria kimagaslik a magyar mezőnyből. Viszont hazai környezetben, mosonmagyaróvári szurkolók támogatásával, minden más csapattal fel tudjuk venni majd a versenyt. Ez pedig döntő lehet a helyezésünket illetően, különösen akkor, ha idegenben is képesek leszünk pontokat gyűjteni. Fiatal játékos vagyon én ahhoz, hogy a tabellán elfoglalt helyeket illetően, meg tudjam ezt ítélni. Viszont a bátorságról már beszélgettünk és én úgy gondolom, hogy a mi csapatunknak nincs semmi félnivalója az élvonalban.”
