BEMUTATKOZNAK AZ MKC ÚJ JÁTÉKOSAI: STRANIGG ZSÓFIA

- A testvéremen keresztül folyamatosan kapcsolatban voltam a klubbal, hiszen ő az MKC másodedzője - kezdte a bemutatkozást Stranigg Zsófia. - Tehát már tavaly nyártól tartottuk a kapcsolatot, figyeltem a csapatot, nagyon örülök annak, hogy a nyártól itt folytathatom a pályafutásomat. Tudom, hogy nagy kihívás lesz a számomra olyan kiváló szélsőket pótolni, mint Bízik Réka vagy Maria Holesová. Az azonban nagyon megtisztelő, sőt biztató a számomra, hogy a leigazolásommal azt jelezte a klub, hogy képesnek tart erre. Több mérkőzését láttam ebben az idényben az MKC csapatának, tettszett a stílusuk, a gyors játékuk és teljesen magával ragadott az a fantasztikus hangulat, amit az UFM Arénában tapasztaltam. Olyan helyre kerülök tehát, ahol fejlődhetek, stabil élvonalbeli kézilabdázó lehetek, mert húsz éves vagyok és a számomra már nem elég az, hogy fiatal tehetségként kezelnek. 

 
- A mosonmagyaróvári szurkolók, már megismerték a nagyon sportos Stranigg-családot, de vegyük azért sorba, hogyan alakult eddig a pályafutása? 
- Hat éves koromban kezdtem kézilabdázni az Óbudai Kézilabda Sportiskolában, ahol nagyon sokat tanultam Nádori Klárától és Nádori Attilától. Előnyt jelentett a számomra, hogy ebben a kis klubban nevelkedtem, mert barátságos környezetben, sokat játszhattam és megfelelő terhelést kaptam. Hét év után, így a Szent István SE felnőtt keretéhez igazoltam, ahol rendszeresen játszottam is a másodosztályú felnőtt bajnokságban. 2015-ben pedig az MTK Budapest gárdájához, tehát már az élvonalba szerződtem, ahol szintén folyamatosan kaptam lehetőséget az NB I-ben. Ebben a szezonban pedig visszatértem az élvonalba feljutott SZISE-hez, egyrészt érzelmi okokból, hiszen nagyon szeretem a csapatot, a játékostársaimat és azt is gondoltam, hogy sok játéklehetőséget fogok kapni. Másrészt a Testnevelési Egyetem nappali tagozatos diákjaként az is fontos volt a számomra, hogy Budapesten maradjak. Tagja voltam a serdülő, az ifjúsági válogatottnak és annak a junior válogatottnak, amely megnyerte a tavalyi, győri Európa-bajnokságot. 
 
- Milyen tapasztalatokat szerzett a junior világversenyen, valamint a szimpatikusan küzdő, de a bajnokságban győzelem nélkül végző újonc csapatban? 
- Értékesnek tartom a sikerünket a juniorok között, de be kellett látnom, hogy az inkább utánpótlás, vagyis igaz válogatott szintű, de korosztályos rendezvény volt. A felnőtt mezőnyhöz még sokat kell tanulni, dolgozni, mert ott több tapasztalatra, mondhatni rafinériára van szükség. A Szent István SE élvonalbeli szereplésével pedig nekem sikerült ebben fejlődnöm, élvonalbeli rutint szereznem. Nem érzem tehát csalódásnak, rossz döntésnek ezt az évemet annak ellenére, hogy valóban csak két, igaz a számunkra bravúros döntetlent sikerült elérnünk a bajnokságban. Azt azonban már menet közben éreztem, hogy a fejlődésem érdekében tovább kell lépnem, mert egy sportoló számára fontos, hogy legyen esélye a győzelemre, a sikerre, hiszen az erősen motiváló tényező. Úgy ítélem meg, hogy eddig szerencsésen alakultak a klubváltásaim, de még egyszer hangsúlyozom, hogy most egy sokkal komolyabb feladatra számítok.  
 
- A testvére segítségével, a kényszerű szünetben is naponta tartanak edzéseket, sőt még valamennyit labdázni is tudnak. Milyen fizikai állapotban van? 
- Valóban jó állapotban vagyok, mert sokrétű munkát végzünk, ezért optimistán várom, a remélem már közelgő folytatást. Nagyon jól tudunk együtt dolgoznia a két bátyámmal, akik a számomra mindig példaképek voltak. Ezért már azt is nagyon várom, hogy Ferivel ismét edző-játékos kapcsolat legyen közöttünk, mert az hasznos nekem. Mellettük azonban az édesanyám is nagyon sokat segít, aki testnevelő tanár és koordinációs edző. Ő remekül összefogja a családunkat, biztos támaszként mindig ott van, minden sikerünk hátterében. Én pedig szeretek edzeni, mert a játékom erőssége talán a küzdenitudás, a gyorsaság, az állóképesség, az agresszív védekezés, amelyet csak így lehet szinten tartani.