-
- A pályafutásom egyik fontos szakasza volt az MKC csapatában eltöltött három év, amikor az utolsó hónapokat leszámítva még Mosonszolnokon játszottunk - kezdte a bemutatkozást Szemerey Zsófi. - Különböző együttműködések, átalakulások után kerültünk a mosonmagyaróvári gárdához, ahol Bardi Fruzsina, Gyimesi Kitti és Hajtai Vanessza a csapattársam volt. A játékot, a szülővárosomban Székesfehérváron kezdtem, nem is túl korán, hiszen már tizenkettő éves voltam. A középiskolát azonban már a győri Fehér Miklós Akadémián végeztem, ahová a Győri Audi ETO KC megkeresésével kerültem. A második évemben Katrine Lunde és Pálinger Katalin mögött a harmadik számú kapus voltam a Konkoly Csaba által irányított gárdában. A világ két legjobb kapusával készülhettem együtt, akiktől természetesen minden tekintetben rengeteget tanultam. Tizennyolc esztendősen azonban én is átkerültem, többek között Tóth Eszterrel, Tóth Gabriellával, Planéta Szimonettával, az ETO fiókcsapatának számító Veszprém Barabás együtteséhez. Innen „költözünk” tovább az MKC - hoz, ami tulajdonképpen csak képletes volt, hiszen ezekben az években, Róth Kálmán vezetésével Győrben edzettünk és éltünk, és csak a meccseinkre utaztunk Mosonszolnokra.
- Ezekben az években sikerült olyan élvonalbeli tapasztalatokat szerezni, amelyeket később már a magyar bajnokság élcsapataiban is lehetett kamatoztatni?
- Ennek az időszaknak valóban ez volt legnagyobb előnye, mert a főként fiatalokból álló csapataink rendre a középmezőny aljához tartoztak, de megszereztük a megfelelő mérkőzés rutint a legjobbak között. A Siófok és a Ferencváros nagy kihívás volt a számomra, de az előző évekre tudtam alapozni a játékomat. A Balaton parton érdekes volt a sok különböző nemzetiség mentalitását átvenni, a Fradinál viszont jó volt újra magyar nyelven edzést végezni egy nagyon jó szellemiségű csapatban. Közben rendszeresen szerepeltem a magyar junior válogatottban, amellyel 2013 - ban EB ezüstérmet nyertünk, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy beválogattak az All Star csapatba. A klubváltások tekintetében eddig tehát szerencsés voltam és nagyon bízom abban, hogy ez továbbra is így lesz.
- A Ferencváros és a Siófok után, sokak számára meglepetés volt, hogy Mosonmagyaróvárra szerződik. Milyen elhatározással fogadta el végül az MKC ajánlatát?
- Soha nem könnyű meghozni egy klubváltás eldöntését és ez most a számomra különösen nehéz feladat volt. Több ajánlatot is kaptam külföldről és itthonról, olyan csapatoktól, amelyek érdekeltek a nemzetközi kupasorozatokban. Azt nem is tagadom, hogy a Bajnokok Ligája szereplés hiányozni fog nekem, mert az semmihez sem hasonlítható megtisztelő érzés. A számomra azonban most fontosabb, hogy újra felépítsem magam, mert elsősorban az önbizalom terén vesztettem sokat. Ezt pedig kizárólag játékkal lehet visszaszerezni, amihez olyan csapatot választottam, ahol bíznak bennem, támogatnak és számítanak a segítségemre. Addig nem tud egy kapus megfelelően teljesíteni, amíg nem hiszi el, hogy ki tudja védeni a lövéseket. Az elmúlt években is figyeltem az MKC gárdáját, sőt szurkoltam is csapatnak. Nem csak ellenfélként, hanem nézőként is többször jártam az UFM Arénában, ahol a szurkolók mindig nagyon kedvesen fogadtak. Úgy gondolom, hogy jó helyre kerülök, sőt egy kicsit haza jövök most Mosonmagyaróvárra, ami nagyon megnyugtató érzés.
- A kapusok helyzete a kézilabdázásban is elég speciális, hiszen komoly együttműködést igényel a társakkal. Az MKC-ben pedig tehetséges, de nagyon fiatal kapusokkal fog együtt szerepelni…
- Én már nagyon várom a közös munkát Herczeg Lilivel, akivel egyébként már dolgoztam együtt Bartalos Béla kapusedzésein. Biztos vagyok abban, hogy jól tudunk majd együtt készülni és egymást kiegészítve, teljesíteni is a mérkőzéseken. Huszonöt évesen én sem számítok idős kapusnak, viszont értelemszerűen több a tapasztalatom, jobban ismerem a mezőnyt. Megpróbálom majd ezekkel segíteni a fiatalabb társaimat valamint olyan példát is mutatni, amelyeket és is kaptam. A mi sportágunkban nincs a szó rossz értelmében vett versenyhelyzet a kapusok között, mert el lehet osztani a terhelést, a pihenő időket. Optimista vagyok ezen a téren és abban bízom, hogy mi kapusok is hozzá tudjuk majd segíteni a csapatot ahhoz, hogy előrébb tudjunk lépni a bajnokságban. Nagyon várom tehát már a folytatást, mert a Fradi kemény, sok utazással járó sorozata után, néhány hét pihenés jól jött a számomra. Közben a Széchenyi Egyetem vizsgáira is készülök, ahol még egy évem van a gyógytornász szakon. Természetesen én is elvégzem az előírt napi edzéseket és még egy futópadot is vettem, hogy formában tartsam magam, de a játék azonban már nagyon hiányzik!
