-
Mennyire kell, érdemes visszanyúlni az elég rossz emlékű utolsó bajnoki mérkőzéshez?
- Annak a találkozónak a lélektanával mindenképpen kellett, sőt még kell is foglalkozni, mert ilyen tekintetben sok dolgot előhozott. Ugyanis nem azt csináltuk a pályán, amit megbeszéltünk és így ki sem derülhetett, hogy mire lett volna elég a tervünk. Készültünk a hét a hat elleni játékra, a gólerős átlövő Bandelier semlegesítésére, de ezekből semmit sem valósítottunk meg. Így felhoztuk az ellenfelünket, magunkat pedig teljesen elbizonytalanítottuk, ami a pályán olyan képet mutatott, mintha jobban is akarta volna sikert a szombathelyi csapat. Nem volt pedig jellemző ránk a taktikai fegyelmezetlenség, vagy az akarat hiánya, ami őszintén megmondom, hogy engem nagyon váratlanul ért. Alaposan át kellett beszélni tehát a mérkőzés tanulságait, mert így indulhatott el egy öngyógyító folyamat, amelyet le kell zárnunk a következő bajnoki találkozóig.
Változások történtek a szakmai stábban és a csapat játékoskeretében is, amelynek a hatásaira szintén kíváncsiak vagyunk?
- Laura Popa, talán egyetlen mérkőzés kivételével, nem tudta azt hozni, amit mi elvártunk tőle. Egy családi probléma miatt távozott, ami valóban zavarhatta abban, hogy jobban teljesítsen. Kicsit váratlanul ért a döntése, de Lancz Barbival, a jobb kezes átlövők játékával, esetlegesen egy új igazolással, pótolni fogjuk a hiányát. Hoffmann László esetében számítottam arra, hogy el fog menni, de arra nem gondoltam, hogy ez már most megtörténik. Sokat tanultam tőle, hasonlóan is gondolkodtunk a kézilabdáról, de el kell fogadnunk azt, hogy nem tudott tovább velünk maradni. Az egyértelmű, hogy nagyobb lett a felelősségem, de nem maradtam egyedül, hiszen mögöttem van a stáb, amely segít a feladataink megoldásában.
Ilyen szempontokat is figyelembe véve, az MKC számára hasznos volt ez a nagyon hosszú bajnoki szünet?
- Nehéz időszak ez, mert nagyon hosszú ideig nincs igazi mérkőzés és utána pedig az ünnepek környezetében kell majd játszani. Nálunk az UFM Aréna elfoglaltságai miatt pedig ez még az edzéshelyszínek változásával is jár. Profi sportolóként azonban alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez és kizárólag arra kell gondolnunk, hogy legyőzzük a Kisvárdát az év utolsó találkozóján. Három könnyűnek nevezhető mérkőzésünk volt eddig, amelyeken tudtuk egy kicsit építeni önmagunkat. Érezhető is volt ennek a menete, mert az első gárdonyi Liga-kupa találkozón még görcsösek voltunk. Főpróbának a dunaújvárosi edzőmérkőzést szántuk, ahol harminc
percig nagyon jól játszott a csapat. A szünet után azonban megtorpantunk, a közelgő bajnoki találkozókon ez már nem fog beleférni. Azokon hatvan percig kell egyenletesen jó teljesítményt nyújtanunk!
A bajnokság a feléhez közeledik, amelyet az MKC két hazai mérkőzéssel zár majd. Az esély, a lehetőség tehát meg lesz arra, hogy kedvezőbb helyzetbe kerüljön a csapat fél szezon után.
- Nekünk pedig élni kell azzal, hogy hazai környezetben játszhatunk! Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen jelentősége van ezeknek a mérkőzéseknek. Egyre jobban érzem a játékosokban is azt a dacot, elhivatottságot, ami szükséges lesz a győzelmekhez. Olyan akarat, küzdőszellem kell, amivel az MTK ellen tudtunk győzni az Arénában. Abba belefér az, hogy egyénileg hibázunk, mert ezeket a találkozókat csapatként kell megnyernünk! Meg kell szereznünk ezeket a bajnoki pontokat, amelyek egy elfogadható bizonyítványt adnának nekünk erről a fél évről. A szurkolóink bizalmáért is meg kell dolgoznunk a pályán, mert akkor ismét pokol lesz a csarnokunk az ellenfeleink számára! Ezt emeltem ki a lányoknak a karácsonyi összejövetelünkön, amikor a játékosok és a stáb megajándékozta egymást. A világbajnokság végjátéka is megerősített abban, hogy semmi sem pótolhatja az akaratot, az egymásért való küzdést, hiszen ez volt igazán jellemző a döntős holland és spanyol válogatottakra. Nálam mindkét gárda győztes volt, példát mutatott arra, hogy csapat szinten milyen hatalmas erőt lehet felmutatni!
