-
- Két évvel ezelőtt, amikor aláírtam a szerződésemet, már megfordult a fejemben a családalapítás - kezdte a beszélgetést Horváth Bernadett. - A pályafutásomat azonban nem akartam egy félbeszakadt bajnoksággal befejezni. A csapatnak is jól ment, a lányokat is nagyon szeretem ezért úgy gondoltam, hogy még ezt a szezont vállalom. A nyáron azonban abbahagyom a játékot, mert úgy tervezzük a párommal, hogy kisbabánk legyen. Nálunk a családban „nőuralom” van, tehát én inkább kislányt szeretnék, de természetesen csak az igazán fontos, hogy egészséges legyen. A számomra tehát nagyon fontos ez az év, mert nagyon szeretném egy emlékezetes szezonnal zárni a játékot.
- Nagyon sok örömet, boldogságot kívánunk nektek! Nagyon fogsz hiányozni a csapatnak, a szurkolóknak. Abban azonban bízunk, hogy sok játékoshoz hasonlóan, visszatérsz még a pályára.
- Vannak erre példák valóban, de nekem most a baba jár a fejemben. Ha pedig nem tudok száz százalékban a kézilabdára figyelni, akkor nem szabad játszani. Ez persze később még változhat, az pedig biztos, hogy kizárólag Mosonmagyaróváron játszanék újra. Most azonban nem gondolok erre, mert még azt sem dolgoztam fel teljesen fejben, hogy a nyártól abbahagyom. Néha még az is eszembe jut, hogy jól döntöttem-e egyáltalán, mert tudom, hogy nagyon fognak hiányozni a mérkőzések, az edzések. A családom azonban támogat és belül érzem, hogy ennek most eljött az ideje.
- A bajnokság második felében megvan az esélye annak, hogy az MKC egy valóban szép eredményt érjen el. Mi az, amivel elégedett lennél?
- Annak örülnék a legjobban, ha ugyanúgy folytatnánk a bajnokságot, ahogyan elkezdtük. Akkor merhetünk nagyot álmodni, meg lehet a nemzetközi kupaszereplés vagy esetleg egy bronzérem, ami tényleg óriási siker lenne a számunkra. Nagyon erős motiváció ez a csapatnak, hiszen ilyen eredmény elérésére nem sűrűn van lehetőség a bajnokságban. Jó úton halad az MKC, ami elindult a feljutással, a bent maradással az élvonalban. A városnak nagy elismerés lenne a nemzetközi kupaszereplés, a szurkolók is büszkék lennének. Nagyon bízom abban, hogy nemsokára újra részesei lehetnek ennek a fejlődésnek, mert a siker kizárólag a mosonmagyaróvári közönséggel lenne teljes.
- Sorra jelennek meg a hírek a változásokról a kézilabda csapatoknál, amelyek az MKC csapatát is érintik. Egy kicsit már a kívülálló szemével nézve, mit gondolsz ezekről?
- A változás az élet rendje és senki sem lát bele igazán a másik életébe. A sportolók azonban pontosan tudják, hogy mikor akarnak váltani. Rövid egy profi karrier és, ahhoz különleges szerencse kell, hogy valaki egy csapatban szerepeljen az egész pályafutása során. Nyilvánvaló tehát, hogy az anyagi lehetőségeket is figyelembe kell venni, de azt is meg kell érteni, ha valaki többet szeretne játszani, ami azonban az edzők feladata és döntése. Az ETO kispadjáról én is ezért igazoltam el Székesfehérvárra, ahol stabil játékos lehettem. Később mindig próbáltam átadni a fiataloknak azokat a tapasztalatokat, amelyeket megszereztem és remélem, hogy képviseltem. A sikerért ugyanis rengeteget kell dolgozni, a pályán pedig meg kell halni a csapatért!
