-
- Egészen kisgyerekként kezdtem el kézilabdázni a szülővárosomban, a HC Hlučín csapatában - nyilatkozta a játékos. - Tizenhárom évesen viszont átigazoltam Ostrava-ba, ahol már hét éve kézilabdázom a DKC Sokol Poruba első osztályú együttesében. Elég fiatalon, már tizenhat évesen bekerültem a felnőtt csapatba, aminek nagyon örültem. Egy kiváló szlovák szakember Jan Benadik ott az edzőm, akitől nagyon sokat tanultam. Mindig nagy álmom volt a külföldi szerződés, mert ki akarom próbálni magam egy másik bajnokságban. Boldog vagyok tehát, hogy ez most sikerült és így életemben először külföldön fogok kézilabdázni. Nagyon fogok figyelni a teljesítményemre, keményen akarok dolgozni, mert fejlődni szeretnék az új környezetben.
- Mennyire ismered a magyar bajnokságot, a magyar női kézilabdázást?
- A magyar bajnokság a legnagyobb kihívás a számomra, mert nagyon magas szintű, nemzetközileg is elismert csapatok alkotják. Őrülök tehát, hogy ide igazolhatok, hiszen Magyarországon biztosan értékes tapasztalatokat szerezhetek, jobb játékos lehetek. Csehországtól sincs messze, ami kedvező a számomra, de nem ez volt a döntő tényező abban, hogy ide szerződtem. Régóta figyelem már a magyar bajnokságot, viszont személyes élményeim nincsenek, mert sajnos még soha nem játszottam magyar csapat ellen. A cseh válogatottban azonban vannak Magyarországot jól ismerő játékosok, így sokat hallottam már a bajnokságról Jana Knedlikovától és Marketa Jerabkovától.
- Látjuk, hogy egy gipszkötés van a kezeden. Milyen sérülés ért, hogy most szükséged van erre?
- Öt hete volt egy bajnoki mérkőzésünk a Duslo Sala ellen, ahol a játék közben kaptam egy erős ütést a kezemre. Sajnos később kiderült, hogy el is törött egy csont a bal kézfejemen, így elég hosszú időre kiestem a játékból, hiszen csak edzőteremben tudok most dolgozni. A hét elején azonban végre lekerül a gipsz a kezemről és remélem, hogy gyorsan, probléma mentesen, teljesen rendbe jön ez a kellemetlen sérülés.
- Játszottál a dániai Európa bajnokságon a cseh nemzeti csapatban. Milyen emlékeid vannak a decemberi kontinens tornáról?
- A dániai már a második Európa-bajnokság volt, amelyen részt vehettem és azt gondolom, hogy decemberben sikerült méltóképpen képviselnünk Csehországot. Nagyon nehéz csoportba kerültünk, ahol viszont Oroszországgal, Svédországgal és Spanyolországgal is kimondottan jó mérkőzéseket játszottunk. Sokat tanultunk, hasznos ismeretek szereztünk, sőt még egy kicsit csalódottan is utaztunk haza, mert benne volt a meglepetés a szereplésünkben. Az elmúlt években rendszeresen kaptam meghívót a cseh nemzeti válogatottba, ahol szeretném továbbra is stabilizálni a helyem.
- A kézilabdázás nagyon kemény sportág, különösen az egy beálló számára. Szereted ezt a posztot?
- Fiatalabb koromban bal oldali átlövőt játszottam, de az ifjúsági csapatban kipróbáltak beállóként. Ez elég jól sikerült, idővel pedig meg is kedveltem ezt a szerepkört. Úgy gondolom, hogy a magasságom, a testalkatom olyan erények, amelyeket beállóként ki tudok használni. Ebben a pozícióban sokat kell harcolni, jó erőnléttel kell rendelkezni, az átlagosnál magasabb termet, a megfelelő súly pedig extra előnyöket jelent.
- Milyen várakozással gondolsz az első külföldi szerződésedre?
- Az első külföldi szerződés előtt természetesen van bennem egy kis izgalom, de ez gondolom érthető. Több országból is kaptam ajánlatokat de, ahogy mondtam Magyarország volt a számomra az elsődleges. Az edzőim is javasolták, és pontos információkat kaptam a Motherson-Mosonmagyaróvár csapatáról Simona Szarkovától valamint Dr. Hoffmann László szakmai igazgatótól. Több mérkőzését láttam a csapatnak, az ETO elleni hazai találkozón jelen is voltam, tehát be tudtam mutatkozni a leendő csapattársaimnak. A nyáron egy minden szempontból meghatározó szakasz kezdődik a pályafutásomban, amit nagyon várok. Már magyarul is elkezdtem tanulni, ami így a nyelvvel ismerkedve látom, hogy komoly kihívás lesz, de fontosnak tartom a beilleszkedéshez.
