EGY VALÓDI MKC-CSALÁD!

Az MKC közösségének is fontos alkotó elemei a családok és ezek közül sokat be lehetne most mutatni, meg lehetne szólaltatni. Egyik sem lenne egyszerű, hiszen sokszor olyan magától érthetőnek, természetesnek vesszük a családok értékeit. Szalai Tibor és a felesége Zsuzsa is olyan kedvesen beszéltek a klubhoz tartozásukról, mintha nem is kellene komoly áldozatot hozniuk azért, hogy két lányuk az MKC csapataiban kézilabdázik. 

- Zsuzsanna már a második éve tagja az élvonalbeli felnőtt csapat keretének - kezdte a beszélgetést Szalai Tibor. - Még ifjúsági korú játékos, aki így játszik a korosztályos csapatban és az MKC U22-es gárdájában is. A három évvel fiatalabb húga Vivien pedig a mosonmagyaróvári ifi csapat kézilabdázója, de ő is kapott már szerepet a felnőtt NB II-es bajnokságban. A négy gyermekünk közül a nagy fiunk soha nem sportolt és úgy látjuk, hogy a tíz éves kislányunk Nóra sem versenyző típus. Zsuzska és Vivi azonban nagyon eltökéltek, hiszen már alsó tagozatos általános iskolásként elkezdték a kézilabda edzéseket. Győri családként egyértelmű volt, hogy az ETO utánpótlásában kezdtek, de Zsuzsa már négy éve az MKC játékosa és Vivien is szívesen követte. Nagyon szeretnek az MKC-ben kézilabdázni, mi pedig már alaposan megismertük az utat Mosonmagyaróvárig.

- A lányok nagyon szeretik a játékot és az életükben most meghatározó szerepe van a kézilabdának - folytatta az édesanya. - Jó testvérek, akik mindenben segítik egymást, sőt azt szoktam mondani, hogy igazi lelki társak. Megpróbálják építeni a kézilabda pályafutásukat, ami most Zsuzsa estében könnyebb, hiszen túl van az érettségin. Vivi nehezebb időszakon ment keresztül, mert tavaly augusztus végén elszakadt a keresztszalagja és néhány hét múlva, pont a tizenötödik születésnapján megműtötték. Sokáig kellett éjjel-nappal viselnie egy rögzítő gépet, hosszú volt a rehabilitációs időszak is, de most már úgy látjuk, hogy teljesen rendbe jött. Megtettünk mindent a gyógyulása érdekében és Zsuzska is nagyon figyelt rá. Megható volt a számunkra, amikor nemrég végre együtt voltak a pályán! 

- Nem voltunk igazán sportos család, de a lányok természetesen „megfertőztek” bennünket és szurkolóvá váltunk - kapcsolódott ismét a beszélgetésbe az édesapa. - A munka mellett pedig sokszor komoly szervezésre van szükség azért, hogy ott legyünk a csarnokban. Ennek ellenére, a lányok valamennyi találkozóján eljutottunk az UFM Arénába és jó néhány idegenbeli találkozóra is elutaztunk. Reméljük, hogy Vivi hamar be tudja most pótolni a sérülés miatt kimaradt évet. A nővérén pedig azt látjuk, hogy az idei évben nagyon sokat fejlődött, dinamikusabb lett, erősebbek a lövései és érettebb a játéka. Zsuzsanna örül annak, hogy sokat játszik, az első csapatban is lehetőséget kap és látjuk, hogy ehhez megvan benne a megfelelő alázat és kitartás. Nagyon szurkolunk is a klubnak, hogy sikerüljenek a tervei, mert azt gondoltuk és be is bizonyosodott, hogy a második év nagyon nehéz az élvonalban.

- Én varrónőként otthon dolgozom, így kicsit többet tudok beszélni a lányokkal - mondta elgondolkodva Szalainé Zsuzsa. - Igaz csak megyei szinten, de kapusként játszottam is a játékot. Nagyra becsülöm tehát azt, ahogy a lányok hozzáállnak a sporthoz, a csapathoz. Egy edzést sem hagynának ki, pedig ez a játék ma már rengeteg erőt, kitartást követel. Vivi esetében őszintén remélem, hogy megkapja majd a megfelelő támogatást a teljes visszatéréshez. Zsuzska számára pedig érzem, hogy minden tekintetben vízválasztó lesz a következő év. Folyamatosan különböző felkészültségű csapatokban játszik, egymáshoz nem is hasonlítható tempójú mérkőzéseken, ami nehéz feladat a számára. A mi lányaink azonban nem harsány, követelőző vagy türelmetlen emberek, de én azt gondolom, hogy ez így helyes, mert a nagy célokat inkább alázattal lehet elérni a sportban. 

- Hogyan telik majd az idei Karácsony a Szalai családban? 

- Az idén szerencsére otthon tudok lenni az ünnepnapokon, ami sajnos az elmúlt években nem mindig sikerült - jelentette ki Szalai Tibor. - Autóbuszok mentésével foglalkozom, ami tizenkét órás, kemény, kinti munka és bizony az ünnepekre sincs tekintettel. Most azonban együtt leszünk, ráadásul egy negyedik hölggyel kiegészülve, hiszen a fiam barátnője már nálunk lakik.

- A lányok szívesen segítenek nekem az előkészületek során és az ajándékok beszerzésében - fejezte be a beszélgetést az édesanya. - Egész évben figyeltük a kívánságokat és reméljük, hogy így sikerül majd meglepni a családot. Jó lesz egy kicsit megpihenni, de Zsuzsának már az ünnep másnapján is edzése lesz, tehát hamar visszatérnek majd a napi feladatok. Igaz így is van ez rendjén, mert a mi családunk egyik legnagyobb álma az, hogy egyszer majd lássuk együtt játszani a két lányunkat a kézilabda NB I-ben.