-
- Valóban nem volt még panasz a munkám erejére, hiszen 180 cm magas vagyok és a súlyom is megvan ahhoz, hogy megdolgozzam egy sportoló testét - mondta a bemutatkozó beszélgetés elején Kapás Gergő. - Foglalkoztam pedig már száz kilogrammos férfiakkal és igaz pontosan tudom, hogy a hölgyeket azért másképpen, óvatosabban kell kezelni, viszont őket is meg kell masszírozni. Van tapasztalatom a női szakágban, ami most itt Mosonmagyaróváron sokat segített, könnyített a beilleszkedésben. Az MKC keretének a felét ismertem már a különböző válogatottakból, de gyorsan kiderült, hogy a többiek is aranyosak, közvetlenek. Keresnek, elkezdtük a közös munkát, amiben látszik, hogy a szakmai stáb nagyon odafigyel a prevencióra, mert nincs sok sérülés.
Nagyon fiatal szakember vagy ezért adja magát a kérdés, hogy hogyan talált meg ilyen korán a masszőri munka?
- Nyíregyházán születtem és ott kezdtem el én magam is kézilabdázni, de onnan hamar Egerbe, majd a Nemzeti Kézilabda Akadémia utánpótlásába kerültem. Gyerekként tehetséges beálló voltam, de később nem tudtam átlépni azt a küszöböt, ami az élvonalhoz kellett. Ez persze nagy csalódás volt a számomra akkor, de el kellett fogadnom, be kellett látnom, hogy nem leszek profi játékos. Az alázatot, a kitartást azonban látták bennem Balatonbogláron, így kaptam egy lehetőséget, hogy megtanuljam a gyúró szakmát. Olyan kiváló szakemberek indítottak el, mint az ETO egykori remek kézilabdázója Polgár László, valamint Orbán Csaba és Seck György. Még nem voltam tizennyolc éves, amikor már önálló feladatokat kaptam és annak is örültem, hogy a sportág kötelékében maradtam.
Miként alakult a szakmai pályafutásod ezután, hogyan került képbe most a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club?
- Két évig dolgoztam a Nemzeti Kézilabda Akadémián, ami nagyon jó közeg volt, valóban megismerhette a szakmát. Ezt követően pedig Veszprémbe kerültem, ahol 2018-ban kezdtem el dolgozni egészen mostanáig. Ennél a klubnál is együtt dolgozhattam két olyan kollégával - Fekete Lászlóné és Kondrik Gábor - akik komoly hatással voltak a szakmai fejlődésemre. Sokat tanultam például a masszőr és a játékosok kapcsolatáról, azokból a beszélgetésekből, titkokból, amelyek mindig közöttük maradnak. Veszprémben is főként az utánpótlásban tevékenykedtem, a fiatal felnőttekkel azonban már én dolgoztam a SEHA-Ligában. Az élvonal azonban mindig vonzott, így amikor megtudtam, hogy Mosonmagyaróváron masszőrt keresnek, nagyon gyorsan egymásra találtunk. Gyurka Jánosnak voltam a játékosa a NEKA-ban, Andorka Sándort is jól ismertem, ezek természetesen segítettek a döntésemben. Kölcsönös volt tehát a szándék, az akarat, mert bennem is mocorgott már az érzés, hogy váltanom kell, ki kell próbálnom magam a legmagasabb szinten.
Néhány hét után kerítettünk sort erre a beszélgetésre, hogy érdemben tudj beszámolni a mosonmagyaróvári tapasztalatidról?
- A legjobbakat tudom mondani a klubban eltöltött időről, ami boldoggá is tesz, hiszen igazolja, hogy ismét előre léptem. A Nemzeti Kézilabda Akadémián és a Veszprémben is remek munkakörülmények között dolgozhattam, de ezekkel bátran össze lehet hasonlítani Mosonmagyaróvárt. Minden feltétel, felszerelés és eszköz a rendelkezésmre áll a munkához és, ahogy már említettem a hangulat is nagyon kellemes a csapatnál. Volt már hazai és idegenbeli bajnoki mérkőzésem, megtapasztaltam azt a profizmust, amit Gyurka János és a szakmai stáb képvisel. Jó volt látni, részesének lenni, ahogy harcol, küzd a csapat az első osztály ritmusában, színvonalán. Nagyon várom tehát a nemzetközi kupát is, mert nézőként már voltam az MKC Európa-Liga találkozóján, de most remélem, hogy segíteni is tudok majd abban, hogy sikeresek legyünk.
