-
- Természetesen örömmel gondolok vissza a játékos pályafutásomra, amelyből tulajdonképpen csak a Sydney ötkarikás játékok aranyérme hiányzik - kezdte a beszélgetést az MKC új kapusedzője Farkas Andrea. - Ma már értékesebbnek is tartom ezeket az eredményeket, hiszen én nem voltam kimagaslóan tehetséges kézilabdázó. Gyerekként még a labdától is féltem, így azt gondolom, hogy a leginkább a szorgalmamnak, a kitartásomnak köszönhetem a sikereimet. Az volt az álmom, hogy a Ferencváros csapatának kapusa legyek, ezért óriási csalódás volt a számomra, amikor tizennyolc évesen eltanácsoltak a zöld-fehérektől. Nem volt könnyű a Budapesti Spartacusból mégis visszajutni az FTC élvonalbeli csapatához, hiszen akkor az edzések mellett, reggel hat és kettő között a Fonógyárban dolgoztam. Viszont az én történetem remek példa arra, hogy igazi elszántsággal, akarattal minden célját el tudja érni egy sportoló.
- A ferencvárosi aranyévek után, külföldi szereplés, sőt még sportágváltás is következett az életében. Az igazán hosszúra nyúlt aktív szereplést, mikor váltotta fel az edzői tevékenység?
- Játszottam Dunaújvárosban, Székesfehérváron és a Vasasban, külföldön pedig élvonalbeli francia csapatokban. Az aktív játékot a szlovén Krim Ljubljana gárdájában fejeztem be, amit valóban követett egy éles váltás, hiszen női futsal kapus lettem. Megkedveltem ezt a játékot, ezért jelenleg is tagja vagyok a magyar női futsal válogatott szakmai stábjának. 2005 óta azonban a kézilabda kapusedzőségre koncentrálok, amit Mocsai Lajos mellett a Vasas csapatánál kezdtem. Budapesten saját kapusiskolát is nyitottam, ahonnan már több gyerek jutott el a profi karrierig. Dolgoztam a strandkézilabda válogatott, a luxemburgi férfi válogatott, a Százhalombatta, a Siófok csapatainál és részese voltam a Dunaújvárosi KKA 2016-os EHF kupa győzelmének. A legutolsó állomáshelyem Kisvárda volt 2018-ban, de az oda történő ingázás kicsit felőrölte az erőmet, így az elmúlt évben life és sportcoachként tevékenykedtem.
- Hogyan került most képbe a Motherson-Mosonmagyaróvári Kézilabda Club csapata?
- A kapuslegenda Bartalos Béla ajánlott engem a klubnak, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt a számomra. A kézilabdát továbbra is imádom, követem az eseményeket, de nem minden áron akartam visszatérni a sportágba. Az MKC ajánlata azonban megragadott, tehát azonnal elkezdtem keresni a megoldást, hogy el tudjam fogadni a felkérést. A dr. Hoffmann László - Gyurka János páros garancia a számomra a szakmai munkához, a mosonmagyaróvári kapusokkal pedig igazi kihívás lesz dolgozni. Herczeg Lili kiváló képességű, gyors kapus, aki a következő generáció legkiemelkedőbb játékosa lehet ezen a poszton. Szemerey Zsófi pedig már komoly, nemzetközi tapasztalattal rendelkező kézilabdázó, aki szintén erőssége lesz a csapatnak, amennyiben megfelelő formába kerül. A mai kézilabdázásban jelentősen megnőtt a kapusok szerepe, hiszen amíg az én időmben olyan nyolcvan körüli volt a lövések száma, ma ez már százhúsz körül jár. A lerohanások, a felgyorsult játék miatt több a ziccer szituáció, tehát a kapusoknak sokszor kell a legnehezebb helyzetben, azaz egy az egyben hárítaniuk. A fiatal Fritz Noémivel kiegészülve az lesz tehát a feladatunk, a célunk, hogy olyan kapusteljesítményekkel segítsük a csapatot, hogy előrébb lépjen a magyar bajnokság kimagaslóan erős mezőnyében.
