„Már nem futni akarok, hanem futtatni” – kezdte a beszélgetést nevetve Farkas Veronika, az EU Fire Mosonmagyaróvári KC NB I-es női kézilabdacsapatának, az aktív játéktól nyáron búcsúzó irànyítòja.
A beszélgetés továbbra is vidám maradt, de közben egyértelműen kiderült, hogy „Veró” nagyon céltudatosan és elszántan készül már az edzői pályára.
"A másodosztályú bajnokság megnyerése után eldöntöttem, hogy még egy évet játszani fogok- mondta Farkas Veronika. - Beszéltem erről a vezetőedzőnkkel, Bognár Róberttel, sőt még Csernus doktor véleményét is meghallgattam. Mindenképpen az élvonalból akartam elbúcsúzni és nagyon örülök is annak, hogy ez sikerült. Nem bántam meg tehát ezt a döntésemet, de az év közben már jöttek azok a jelek, amelyek előre vetítették, hogy ezen a nyáron már abba kell hagynom a profi kézilabdázást. Elsősorban a sérülésekre gondolok, hiszen ezek engem szinte mindig elkerültek a hosszú pályafutásom során. Ebben a szezonban viszont először meghúzódott a vádlim, majd eltörött az ujjam kétszer egymás után és még egy artroszkópos térd műtétem is volt. Így sokat nem tudtam segíteni a csapatnak, de büszke vagyok arra, hogy ennek az NB I-es szereplésnek a részese lehettem."
- Ez első évben bajnok lettél Mosonmagyaróváron, a másodikban pedig tagja volt az újoncként magabiztosan bent maradó csapatnak. Szép és eredményes befejezése ez egy pályafutásnak.
"Nagy öröm volt a tavalyi bajnoki cím, de az idei eredményünknek lényegesen nagyobb a sportértéke. Nem volt könnyű, hiszen az első fél év nem sikerült, akkor úgy éreztem, hogy egy kicsit meg is tört a csapatunk. Az összhang megvolt Bognár Róbert és a játékosok között, de kellett egy új impulzus, így jókor érkezett a szakmai igazgatò, Hoffmann László. Eleinte egy kicsit meg is ijedtünk, csak kapkodtuk a fejünket, amikor kiabált velünk, de egyre jobban megértettük. A Békéscsaba elleni idegenbeli mérkőzésünk is vízválasztó volt, mert utána a szó jó értelmében ijedtünk meg. A Dunaújváros elleni hazai siker pedig helyreállította az önbizalmunkat és utána már egy nagyon erős, egységes és győzni akaró csapattá váltunk. A két mosonmagyaróvári évem így meghatározó volt és remélem, hogy az is lesz, hiszen itt kezdem el az edző pályafutásomat."
- Már ebben az évben is dolgozott edzőként az MKC U11-es korosztályával, ahol többször láttuk, hogy a gyerekek rajonganak Vera néniért. Régen tervezte, hogy az aktív pályafutása után edzőként tevèkenykedik?
"Tizennyolc éves korom óta kézilabdázom, egyértelmű, hogy az életem ez a játék. Tizenkét évig voltam a Vác játékosa és már akkor gondolkodtam azon, hogy kipróbálnám maga edzőként. El is végeztem a C licences tanfolyamot és itt Mosonmagyaróváron felkértek, hogy segítsek a gyerekeknél. Tavaly februárban, Kránitz János mellett kezdtem el foglalkozni a kicsikkel és nem sokára már külön csoportom volt. A tapasztalt utánpótlás edzőnek különben nagyon sokat köszönhetek, hiszen tulajdonképpen a mentoromnak is tartom. A kislányok pedig valóban szeretnek, de ebben komoly szerepe van annak is, hogy látnak a pályán, az UFM Arénában játszani. A sportág népszerűsége, a mérkőzéseink légköre ugyanis a gyerekeket is megfogja, és ők természetesen élvonalbeli játékosok akarnak lenni. A csoportomban minden gyerek ügyes és szorgalmas, sőt van négy-öt olyan kislány, akit igazi tehetségnek látok."
- A következő idényben előre fog lépni, mert úgy tudjuk, hogy az egyik serdülő csapatot vezeti...
"Nagyon örülnék ennek a feladatnak, mert ezek a serdülő korú lányok már bajnoki rendszerben játszanak. Egy edző számára pedig ez a rendszer, ami megfelelő visszaigazolást ad az elvégzett munkáról. A pályafutásom során sok kiváló edzővel dolgoztam és sokat is tanultam tőlük. Most megpróbálom ezt a tudást a saját személyiségemre szabni és így dolgozni. Az biztos, hogy erélyes és temperamentumos edző leszek, de azt hiszem, én játékosként is ilyen voltam. Az elmúlt évben viszont már többször azt vettem észre, hogy játékosként is egy kicsit az edzők fejével gondolkodtam. Ezért el is határoztam, hogy rendszeresen eljárok az MKC első csapatának foglalkozásira és figyelek, tanulok, jegyzetelek. Jelentkezni fogok az A licences képzésre, bízom abban, hogy sikerül is felvételt nyernem majd. Komoly terveim vannak tehát az edzői pályán és jó érzés azt tapasztalni, hogy a klub vezetèse sokat segít nekem."
-
