Győrtől Szombathelyig – ilyen volt a 2024/2025-ös szezonunk

A felkészülés során nyolc mérkőzést játszottunk, magyar és külföldi csapatok ellen. Részt vettünk egy romániai felkészülési tornán, de hazai pályán fogadtunk több rangos ellenfelet is. A főpróbát a horvát Lokomotiva Zágráb ellen tartottuk, amelyet 40-22-re múltunk felül.

A bajnokságnak tehát önbizalommal telve vághattunk neki, azonban az első két fordulóban rögtön a két Bajnokok Ligája együttes volt az ellenfél. Az első meccs előtt Tóth Eszter, csapatunk kapitánya elmondta, hogy jól sikerült a felkészülés, és már várják a szezont: „Sokat tanultunk az edzőmérkőzésekből, függetlenül annak a végeredményétől. Már nagyon várjuk a bajnokság rajtját. Idegenben azért nagyon nehéz nyerni a Győr ellen. Én személy szerint örülök, hogy ilyen erős ellenfél ellen kezdünk.”

1. forduló: Győri Audi ETO KC - Motherson Mosonmagyaróvári KC 32-21 (19-8)
2. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - FTC-Rail Cargo Hungaria 23-29 (13-18)

A győri szezonkezdeten elszenvedett 11 gólos vereség után a Fradival már jobban fel tudta venni a versenyt a csapat, azonban extrateljesítmény híján végül a fővárosiak vihették haza a két pontot. Gyurka János a mérkőzést követően optimistán értékelt: „Ennek a fiatal csapatnak sok ilyen mérkőzésre van szüksége, hogy minél több tapasztalatot tudjon szerezni. Örülök annak, hogy a csapat a maximumot nyújtotta. Ha több extra teljesítményünk lett volna, akkor még szorosabb lehetett volna a mérkőzés.”

3. forduló: Alba Fehérvár - Motherson Mosonmagyaróvári KC 32-29 (19-17)
4. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – Moyra-Budaörs Handball 35-29 (19-16)

A két kalkulálható vereség után Székesfehérvárra már egyértelműen pontokért utaztunk, de a szezont jól kezdő Alba fegyelmezett játékával nem tudtunk mit kezdeni, és háromgólos vereséget szenvedtünk. Még a hazaiak montenegrói szakvezetője, Suzana Lazovic is elismerte, hogy nem a megszokott teljesítmény jött a másik oldalon: „Nagyon nehéz mérkőzés volt, igazság szerint nem úgy játszott a Mosonmagyaróvár, ahogy képes. Végig tudtuk kontrollálni a mérkőzést, nagyon büszke vagyok a csapatra.” A következő fordulóban azonban sikerült feledtetni a csalódást, a Budaörs elleni hazai győzelmünkkel szereztük meg első pontjainkat, így négy mérkőzés után a tabella 10. helyét foglaltuk el. Nem volt azonban felhőtlen az öröm, a mérkőzésen ugyanis elülső keresztszalag szakadást szenvedett Schatzl Natalie, akinek ezzel már rögtön októberben véget is ért a szezonja.

Úgy tűnt, hogy végre beindult a ponttermelés: „A Budaörs legyőzése új lendületet adott a csapatnak. Jó volt, hogy ellenük már sikerült azokat a védekezési és támadási elemeket bemutatni, amelyek ezt megelőzően gondot okoztak.” – nyilatkozta optimistán Molnár Dorottya a meccs előtt. A váci vendégségünk azonban nem hozott túl sok jót. A hazai csapat már az első félidőben magához ragadta a kezdeményezést, és kisebb felzárkózásokon kívül nem igazán sikerült közelebb kerülnünk, sőt a Vác végül öt gólra távolodott el. Gyurka János akkor az egyéni teljesítményt hiányolta: „Fegyelmezetlenek voltunk, a támadásainkat nem építettük megfelelő ritmusváltásokkal, dinamikával. Elbizonytalanodtunk, és ma nem volt olyan játékosunk, aki kihúzta volna a gödörből a csapatot.” Nati sérülése miatt ezen a meccsen debütált a felnőtt keretben Sefcsik Nóra, aki azonban nem lépett pályára. A szezon során ekkor álltunk a legrosszabb helyen a tabellán, ha az első két fordulót nem vesszük figyelembe.

6. forduló: TAPPE-Békéscsabai ENKSE - Motherson Mosonmagyaróvári KC 25-29 (11-11)

A váci vereséget követően nem volt túlzás a létfontosságú jelző a békéscsabai találkozót illetően, ugyanis egy közvetlen riválissal játszottunk, emellett pedig fontos volt az előző forduló feledtetése a játékosok számára. Erről beszélt Ines Ivancok-Soltic a meccs előtt: „Mindenki nagyon csalódott volt a váci vereség. Tudjuk, hogy még jobban össze kell fogjunk, és egymást is motiválni kell. Ezt a pozitív hozzáállást próbáljuk megmutatni majd a Békéscsaba ellen.” Végül ez össze is jött, igaz nem a legizgalmasabb kézilabdával, de sikerült begyűjteni a két pontot. Magyar Flóra csatlakozott a felnőtt csapathoz, és ezen a meccsen már ott volt a kispadon.

7. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – DKKA 35-32 (21-17)

Két egymást követő vendégszereplés után a DKKA-t már hazai pályán fogadtuk, és sokkal élvezhetőbb játékkal, végig vezetve szereztük meg a győzelmet. Gulyás Péter a DKKA vezetőedzőjének is tetszett, ami a pályán zajlott: „Úgy gondolom az óváriak a rutinjukkal, és a fizikai fölényükkel nyerték meg a meccset. Ennek ellenére büszke vagyok a csapatra. Jó reklámja volt a női kézilabdának a mai mérkőzés.” Zsinórban két győzelmünk egyben azt is jelentette, hogy öt helyet léptünk előre a tabellán, így a hetedik pozícióból vártuk a folytatást.

8. forduló: Kisvárda Master Good SE - Motherson Mosonmagyaróvári KC 31-28 (14-14)

Az EB előtti utolsó idegenbeli mérkőzésünkre ismét az ország másik végébe kellett utazni, ezúttal a Kisvárda volt a házigazda. „Hatpontosok csatája” nevet kapta a meccs, ugyanis mindkét csapat három győzelemmel büszkélkedhetett. „A legutóbbi két győzelem nagyon fontos volt számunkra. Elindultunk egy felfelé ívelő úton, ezért is vagyok ennyire pozitív a Kisvárda mérkőzéssel kapcsolatban.” – mondta el a meccs előtt Caroline Martins. A győzelmi széria azonban sajnos megszakadt a szabolcsiak ellen, annak ellenére, hogy az 56. percig szoros volt az eredmény.

A következő héten, pont a DVSC elleni rangadó előtt, a pályán kívül is zajlottak az események. November 11-én lemondott Guntram Thurnher elnök, és az elnökség mind a kilenc tagja. Az egy nappal ezt követő küldöttgyűlésen Horváth Péternek szavaztak bizalmat a küldöttek.

9. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – DVSC SCHAEFFLER 29–31 (15–18)

Feszült, változásokkal terhelt, bizonytalan hangulatban következett a válogatott szünet előtti utolsó meccsünk, amelyet a DVSC SCHAEFFLER ellen játszottunk. Egy utólag megbánt, hirtelen felindulásból elhatározott akcióval indult a meccs, amely később nemcsak a mérkőzés kimenetelét, de a szezon tavaszi felét is döntően befolyásolta. Ennek ellenére sikerült szoros meccset játszani a hajdúságiakkal, mindössze az ominózus két gól jelentette a különbséget az eredményben.

A válogatott szünet alatt újabb változás történt a klub vezetésében. Horváth Péter helyét, akkor még ideiglenesen, Gáspár Botond vette át.

Magyar Kupa nyolcaddöntő: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Kisvárda Master Good SE 36-27 (18-12)

Az EB után megkezdtük szereplésünket a Magyar Kupában is, ahol a 4. fordulóban a Kisvárda ellen léptünk pályára. Sima meccsen, kilenc góllal bizonyultunk jobbnak, és jutottuk tovább a négyes döntőért vívott fordulóra. Józsa Krisztián vezetőedző elismerte, nem a kupaszereplésre fókuszáltak elsősorban: „Nekünk ezen a héten a Dunaújváros elleni bajnoki mérkőzésen van a középpontban. Ez persze semmit sem von le a Mosonmagyaróvár érdemeiből. Szerettünk volna egy jó találkozót játszani, megnehezíteni az ellenfél dolgát. A 45. perig teljesen értékelhető teljesítményt nyújtottunk, ez egy ilyen fiatal csapattól egyáltalán nem rossz.”

A továbbjutás után, januárban sorsolták következő ellenfelünket, amely a DVSC SCHAEFFLER lett.

10. forduló: Vasas SC - Motherson Mosonmagyaróvári KC 28-34 (13-14)

A két ünnep között, Budapesten zártuk a naptári évet. A Vasas ellen sokáig kiélezett volt a meccs, de a második játékrészben sikerült öt gólt is közé tenni. Ez megalapozott a győzelemnek, amely végül hatgólos lett. Gyurka János kiemelte, hogy a bajnokság előző fordulója igen rég volt: „Több, mint negyven nap telt el díjmérkőzés nélkül. Ezalatt az idő alatt a képességeket tudtuk fejleszteni, és ez látszott a játékunkon.”

11. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - MOL Esztergom 31-32 (12-17)

Az új évet Mosonmagyaróváron indítottuk, és a tabella nyolcadik helyéről vártuk a folytatást, amely a harmadik helyen álló MOL Esztergom ellen következett. Elek Gábor csapata esélyeshez méltóan kezdett, de a második félidő hajrájában, az 55. percben egyenlíteni tudtunk. Az utolsó öt percből a vendégek jöttek ki jobban, és egy góllal begyűjtötték a két pontot. Vereségünkkel visszacsúsztunk a kilencedik helyre.

12. forduló: MTK Budapest - Motherson Mosonmagyaróvári KC 26-30 (14-15)

Javában készültünk a budapesti utazásra, amikor kihirdetésre került a Magyar Kézilabda Szövetség fegyelmi határozata, miszerint a DVSC elleni mérkőzés kezdő játékosai egy hónapos eltiltásban részesülnek. A felnőtt csapat megmaradt játékosai mellé így ifistáink csatlakoztak, a kispadra pedig Farkas Veronika ült le. Mindennel együtt végül sikerült bravúros győzelmet aratni, amelynek hála visszakapaszkodtunk a tabella első felére. Nem csoda, hogy Kukely Anna büszkén tekintett vissza: „Ez a mérkőzés a csapatszellemről és a küzdeni tudásról szólt. Az elején egy kicsit bealudtunk, sajnos nem találtuk a tempónkat. Nagyon büszke vagyok a lányokra, és nagyon köszönöm, hogy megmutattuk, hogy milyen egy ilyen jó csapatszellemben küzdeni.” 

Európa Liga csoportkör 1. forduló: KGHM MKS Zaglebie Lubin - Motherson Mosonmagyaróvári KC 31-29 (17-15)

Az MTK ellenei találkozót követően alig 48 óra múlva megkezdtük szereplésünket a nemzetközi porondon. A nemzetközi meccsekre nem vonatkozott az eltiltás, így a lengyelországi Lubinba teljes kerettel utaztunk. Gyurka János a sorozat előtt úgy vélekedett, hogy kiegyenlített a csoport, és hogy bravúr lenne továbbjutni: „A csoport-ellenfeleinket elemezve kijelenthetjük, hogy itt már nincs könnyű ellenfél és mindegyik találkozót egyformán nehéznek ítélem meg. […] Elsődleges, hogy a fiatal játékosok mérkőzésről mérkőzésre nagyobb tapasztalatra tudjanak szert tenni. Bízom benne, hogy fejlődni fogunk hétről hétre. Igazán, nagyon boldogok lennék, ha tovább tudnánk jutni a csoportból.” A Lubin ellen meg is mutatkozott a kiegyenlítettség, de szoros meccsen végül két góllal maradtunk alul.

Magyar Kupa negyeddöntő: Motherson Mosonmagyaróvári KC - DVSC SCHAEFFLER 30-27 (15-16)

Sok mindenről emlékezetes marad ez a szezon, de a legkedvesebb emlék kétségtelenül a DVSC elleni meglepetésgyőzelem volt a Magyar Kupa negyeddöntőjében. A hazai versenyekről eltiltott játékosaink és szakmai stábunk nélkül kellett ugyanis felvenni a versenyt az igencsak erős kerettel rendelkező hajdúságiak ellen. Végig jól tartottuk magunkat, és egy extázisban lejátszott utolsó 10 perccel sikerült megváltani Tatabányára, az MK négyes döntőjére szóló jegyünket. Többek között Varga Emília, Kukely Anna, és kapusaink, Melanie Halter valamint Horváth Szofi is extra teljesítménnyel rukkoltak elő, így meglepetésre kiütöttük a Debrecent. A kispadon ezen a meccsen Vers Ákos látta el a megbízott vezetőedzői feladatokat, aki így gondolt vissza az összecsapásra: „Nagyon nem mi voltunk az esélyesek, de a lányok tanúbizonyságot tettek arról, hogy nagyon nagy sportemberek. Szívvel-lélekkel küzdöttek és mindent kiadtak magukból. Én próbáltam segíteni, és jó mederbe terelni ezt a mérkőzést, olyan irányba, hogy a mi erősségeinket kiaknázzuk, hogy a végére legyen esélyünk arra, hogy esetleg egy ki-ki meccset játsszunk.” Így is lett, ezért várhattuk március első hétvégéjét.

Európa Liga csoportkör 2. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – HSG Blomberg-Lippe 32–34 (16–17)

A hétközi mérkőzés után, vasárnap, az első nemzetközi pontjainkért léptünk ismét pályára teljes kerettel. A HSG Blomberg-Lippe csapatát fogadtuk Mosonmagyaróváron. A meccset megelőzően, közös megegyezéssel szerződést bontott Gyurka János vezetőedző és a klub. A pályán azonban ennek hatása eleinte nem érződött, az utolsó 10 percig pariban volt a két csapat. A hajrát azonban a németek bírták jobban, és végül, hasonlóan az első fordulóhoz, itthon is kétgólos vereséget szenvedtünk. A kispad megüresedett helyét ettől a találkozótól kezdve Stranigg Ferenc vette át megbízott vezetőedzőként: „Nagyon kemény meccs volt, sok egy az egy elleni helyzet volt a beálló játékossal. Sikerült jól szervezni a játékunkat, védekezésben és támadásban is. A végén viszont nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél balátlövőjével. Ott akadtak problémáink, de csak jó dolgokat tudok mondani a lányokról, mert valóban szívből küzdöttek.” Az ellenfél balátlövője pedig éppen az a Laetitia Quist volt, aki a jövő szezontól már az MKC-ben folytatja.

A kupameccsek és az EL találkozók után ismét bajnoki forduló következett, az utolsó a szezon első felében. Azt a Szombathelyt fogadtuk, amely 14 ponttal ekkor még az ötödik pozíciót foglalta el a tabellán. Az érvényben lévő eltiltások következtében, természetesen, ezen a mérkőzésen sem számítottunk esélyesnek, de a csapat megmutatta, hogy még így is milyen küzdelemre képes. Lánczky Boglárka NB1-es gólt szerzett, Kukely Anna pedig egészen 10 találatig jutott: „Nagyon kemény mérkőzést játszottunk, felkészültünk, hogy a Szombathelynek nagyon jó csapata van, sokat 1-1-eznek és azokat kell hatástalanítanunk. Ugye a fiatalokkal kiegészülve 8 felnőtt játékosunk van, így tudtuk, hogy 60 perc vár ránk, és szerintem nagyon jól megoldottuk.” – mondta a találkozó után. A bajnokság első félidejét 12 ponttal zártuk, hat győzelem és hét vereség volt a mérleg. Ezzel a tabella hatodik helyét foglaltuk el a Kisvárdával holtversenyben, de mindössze 2 ponttal a 9. helyezett előtt, és két ponttal az ötödik mögött.

Európa Liga csoportkör 3. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – Jda Bourgogne Dijon 30–36 (13–14)

A hét második mérkőzésére annyiban de ja vu érzéssel érkezhettünk, hogy az egy héttel korábbihoz hasonlóan ismét az első nemzetközi pontok voltak a fókuszban csakúgy, ahogyan az akkor még szintén nulla pontos Dijon-nak. A meccs összképe hasonlított a korábbiakhoz, annyi különbséggel, hogy itt a végére nagyobb különbséget alakított ki a francia csapat, és végül hat góllal nyert. Az EL csoportkör féltávjánál nagyjából már csak matematikai esélyünk volt továbbjutni.

14. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Győri Audi ETO KC 22-45 (11-20)
15. forduló: FTC-Rail Cargo Hungaria - Motherson Mosonmagyaróvári KC 37-18 (16-9)

Megkezdődött a bajnokság második fele, amely az elsőhöz hasonlóan a két BL ellenféllel indult számunkra. Ezen a két meccsen még érvényben voltak az eltiltások, így pozitívumként annyit tudtunk elhozni ebből a két fordulóból, hogy az ETO ellen 20 percig képesek voltunk tartani magunkat, valamint több fiatal játékosunk első élvonalbeli góljait is televíziós meccsen láthatta bárki. Horváth Maja, Megyeri Bodza és Baumgartner Evelin is itt lőtt először a kapuba NB1-es találkozón.

A Fradi elleni meccs után leteltek az eltiltások: ezt az időszakot végül (az EL mérkőzéseket figyelmen kívül hagyva) pozitív mérleggel, három győzelemmel és két vereséggel zártuk. Vers Ákos az Elek Gyula Arénában értékelte a maguk mögött hagyott időszakot: „Próbálkoztunk a múlt heti mérkőzésből erőt meríteni, és kicsit komolyabb védekezést összerakni a mérkőzésen. Ez talán néha jobban is sikerült. Ebben a felállásban mi ennyit tudunk. Összegezve az elmúlt időszakot: kihoztuk ebből a maximumot, a Debrecen elleni továbbjutással, a Szombathely és az MTK elleni győzelmekkel.”

Európa Liga csoportkör 4. forduló: JDA Bourgogne Dijon – Motherson Mosonmagyaróvári KC 38-29 (19-18)

Franciaországban folytatódott az EL, azonban kevesebb mint több sikerrel. A Dijon elleni kilenc gólos különbség a szezon legnagyobb Európa Liga vereségét jelentette. Az első félidőben még sikerült magunkat tartani, viszont azonban a második, Tóth Gabriella szavaival élve „teljes katasztrófa” volt. Stranigg Ferenc is hasonlóképpen vélekedett: „Az első félidőben jól teljesített a csapat, de emellett elmaradtak a megállító faltok. A második félidőre úgy jöttünk ki, mintha nem kézilabdáztunk volna előtte, statikussá váltunk, és nem tudtuk lereagálni a szituációkat.”

Európa Liga csoportkör 5. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC – KGHM MKS Zaglebie Lubin 33-25 (16-11)

Az EL-ben így, két fordulóval a csoportkör vége előtt, továbbra is nulla ponttal álltunk, de az utolsó előtti találkozón már sikerült végre megszerezni a becsületpontokat. Az a Lubin érkezett az UFM Arénába, amely egy esetleges győzelemmel már a negyeddöntőben érezhette volna magát. A vendégek nem bírták el az esély terhét, így egy-két rövidebb periódustól eltekintve magabiztosan irányítottuk a meccset, és végül nyolc gólos győzelmet arattunk. A 12 gólig jutó Stranigg Zsófia azt emelte ki, hogy megmutatta valódi arcát a csapat: „A sport ilyen: egyszer lent, egyszer fent, és végre mi vagyunk fent. Az edzőnk azt mondta a meccs előtt, hogy nem lehet hiba, ha hibázik valaki, akkor is ott kell legyen valaki melletted, aki kijavítja a hibát. Így küzdöttünk együtt, és segítettük egymást.”

A nemzetközi siker után az Alba Fehérvárt láttuk vendégül. A papírforma alapján számíthattunk a győzelemre, amely végül össze is jött. Szükség is volt a rá, ugyanis a két bajnokesélyes csapattal vívott forduló után a nyolcadik helyre csúsztunk vissza, az Alba pedig vészesen jött fel ránk a tabellán. A siker egyik kulcsa a kapusteljesítmény volt, Melanie Halter szenzációs, 47%-os hatékonysággal hárította a kapura tartó lövéseket, nem véletlenül volt boldog a meccs után: „Nagyon klassz meccs volt, jó védekezéssel. Büszke vagyok a csapatomra, mert nagyon jól működtünk védekezésben. Végig harcoltunk, és nem adtunk esélyt sem. Harcoltunk-harcoltunk, sok gólt szereztünk és folyamatosan javultunk fel. Nem hibáztunk, vagy ha igen, akkor mindig ott volt valaki, aki javította a másik hibáját. Boldog vagyok!”

Európa Liga csoportkör 6. forduló: HSG Blomberg-Lippe – Motehrson Mosonmagyaróvári KC 33-28 (15-13)

Az utolsó EL meccs számunkra már tét nélkül zajlott a továbbjutás szempontjából, ugyanis már matematikailag sem volt kivitelezhető, hogy folytassuk a nemzetközi kupát. Ennek ellenére a mérkőzés első harmadában egész jól ment a játék, hárommal is vezettünk, de aztán a németek gyorsan visszavették a kezdeményezést, és végül sima győzelmet arattak. Az Európa Ligában 5 vereséggel és 1 győzelemmel zártunk, és lelkiekben már talán inkább Tatabányára készültünk, következett ugyanis a Magyar Kupa négyes döntője.

Magyar Kupa elődöntő: FTC-Rail Cargo Hungaria - Motherson Mosonmagyaróvári KC 32-26 (20-12)

Magyar Kupa bronzmérkőzés: Moyra-Budaörs Handball - Motherson Mosonmagyaróvári KC 22-18 (9-9)

Nagy reményekkel vágtunk neki az idei szezon kupadöntőjének, ugyanis mindenkinek az éremszerzés lebegett a szeme előtt. A Final4 első meccsét a Fradi ellen játszottuk, amelyen nem sikerült borítani a papírformát. Csakúgy, mint a bajnokság második fordulójában (amikor teljes kerettel állt fel mindkét csapat), a tatabányai mérkőzésen is hattal bizonyultak jobbnak a fővárosiak.

Vasárnap a bronzéremért léptünk pályára a Budaörs ellen. Talán a tét, talán az esélyesség terhe, talán a magunk mögött hagyott időszak fizikai és mentális fáradsága következtében még csak megközelíteni sem sikerült a képességeink szerinti játékszínvonalat. A szezon legrosszabb teljesítményét hoztuk a pályán, a Budaörs pedig élt a lehetőséggel. Mindössze 9-9-es félidő után végül négy gól lett a csapatok között. Ismét a negyedik helyen zártunk a Magyar Kupában.

A totális kudarcot hozó Final4 utáni válogatott szünet lehetőséget biztosított arra, hogy a csapat kiszakadjon az előző két hónap mókuskerekéből. A válogatott kerettagoknak a környezetváltozás, az itthon maradóknak a lélegzetvételnyi szünet jelentett kis felüdülést. Ne feledjük: a karácsony és a négyes döntő közötti bő két hónap alatt 16 tétmeccset játszottunk. Ez több, mint a teljes bajnokság mennyiségének fele. A szünetből jól sikerült visszatérni, a budaörsi vendégjátékunkkal visszavágtunk a kupában elszenvedett vereségért. Tapadtunk a középmezőnyre, amelyben igen szoros volt az állás, az 5. és 8. hely között két pont volt a különbség.

18. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Vác 25-26 (14-14)

Két hazai meccs következett a sorban, az NB1 több mint egy hónap után tért vissza az UFM Arénába. A Vác ellen nagyon fontos két pont forgott kockán mindkét csapatnak, ugyanis amelyik itt győzelemmel zár, nagy lépést tesz a bajnoki ötödik hely felé, amely a középmezőny csapatainak elérhető céljává vált. Az első félidőben hárommal is megléptek a vendégek, de sikerült döntetlenre hozni a játékrészt. A második félidőben fej-fej mellett haladtak a csapatok, de végül a Vác szerezte meg a győzelmet.

Nem csak a két pont elvesztése miatt bánkódhattunk, Stranigg Zsófit is elveszítettük a szezon hátralévő részére, ugyanis egy kontaktsérülés következtében a térdében megsérült porcot műteni kellett.

19. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Tappe-Békéscsabai Előre NKSE 31-27 (15-16)

Egy héttel később a Békéscsaba érkezett Mosonmagyaróvárra. A kiesés ellen menekülő együttes ellen érvényesítettük a papírformát, és ugyanúgy, ahogyan ősszel, a visszavágón is négygólos győzelmet arattunk. Stranigg Ferenc a védelmet méltatta a siker után: „Amióta a védekezésünket összeraktuk, azóta rendkívül jól működik, ez statisztikákban is megmutatkozik az előző fél évhez képest. Nyilván sok minden történt a klubbal és körülöttünk, folyamatosan is történik sok minden, ezt nehéz kizárni. Azért küzdünk, hogy összerakjuk a lányokat, hogy motiváltak legyenek és szeressék azt, amit csinálnak.”

20. forduló: DKKA - Motherson Mosonmagyaróvári KC 29-31 (13-17)

Az áprilisi válogatott hét előtt egy dunaújvárosi túra várt a lányokra. A DKKA változatos eredményei alapján nehezen lehetett megbecsülni, hogy mennyire lesz nehéz dolgunk. Az első félidő 13-17-es eredménye után talán kicsit túlzottan is megnyugodtunk, mert a második félidőt 4-0-val kezdte a hazai csapat, amely így izgalmassá tette a mérkőzést. Kétgólos vezetésnél sok szurkolóban felvillant az utolsó 10 percekben elveszített EL meccsek hangulata, de a pályán, már éppen ezekre a tapasztalatokra alapozva, nem remegtek meg a lábak és a kezek. Az utolsó öt percet három gólos előnyben kezdtük, amelyből kettőt sikerült is megtartani a végére. A meccs legjobbja, Pipy Wolfs lett, aki büszkén értékelt: „Meg tudtuk mutatni, hogy milyen harci szellem van bennünk, amivel visszajöttünk a meccsbe. Az utolsó 10 percben megmutattuk, kik vagyunk, nagyon büszke vagyok a csapatomra.”

21. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Kisvárda Master Good SE 27-27 (15-10)

Az áprilisi válogatott szünetet követően, nagypénteken, a Kisvárda jött Mosonmagyaróvárra. A tét immáron az volt, hogy tudjuk-e tartani a lépést a Váccal az ötödik helyért és egyben le tudjuk-e szakítani a közvetlen riválisok közül a Kisvárdát. A kitűnő első félidő is arra engedett következtetni, hogy ez megvalósul, viszont a második játékrész egyértelműen a vendégeknek sikerült jobban. Az utolsó percben végül Tóth Gabriella gólja kellett, hogy legalább egyet megmentsünk a pontok közül. Ezzel a pontvesztéssel az ötödik helyért folytatott küzdelemben a sorsunk kikerült a saját kezünkből.

A következő szombaton Debrecenbe látogattunk. A DVSC elleni két szezonbeli meccs alapján bizakodva léptünk pályára a Hódos csarnokban, de hiába tért vissza sérüléséből Lancz Barbora és Ines Ivancok-Soltic is, nem sikerült borítani a papírformát. A stresszes, kapkodó játék eredménye egy 17 gólos vereség lett. A Vác így három ponttal állt előttünk, a Kisvárda és a Szombathely pedig egy, illetve két ponttal tapadt ránk a tabellán.

23. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - Vasas SC 25-20 (12-9)

A májusi hónapot a kiesés elől menekülő Vasas elleni hazai találkozóval kezdtük. Az első félidőben már öttel is vezettünk, amiből a végére három lett, azonban a második játékrészben sikerült visszaállítani ezt a különbséget, így végül 25-20-as magabiztos győzelmet arattunk. Tóth Gabi a meccs után kiemelte, hogy a küzdésnek meg lett az eredménye: „Nagyon örülök, hogy ilyen magabiztosak tudtunk lenni az egész mérkőzés alatt. Sok hibával játszottunk, még így is nagyon sok ziccert hibáztunk, de hátul Meli nagyon jól védett. Azt gondolom, hogy a védekezésünk is egész jól össze tudott állni. Nagyon akart mindenki, és megvan az eredménye.”

24. forduló: MOL Esztergom - Motherson Mosonmagyaróvári KC 35-30 (19-16)

Esztergomba úgy utaztunk el, hogy a kispad ismét rövidült. Albek Anna megsérült a Vasas ellen, így rá nem számíthatott a csapat. A hazaiak emellett karnyújtásnyi közelségbe kerültek a bronzéremhez, így ennek szellemében léptek pályára. Habár nem mi voltunk az esélyesek, sőt az Esztergom menet közben 10 góllal is ellépett, ezen a meccsen egy percig sem adtuk fel. Horváth Szofi védéseivel, nagy küzdelemben ledolgoztuk a hátrányunk felét, de sajnos többre már nem maradt idő. Faragó Luca felemás hangulatban emlékezett vissza a meccsre: „Támadásban sajnos nem találtuk meg a helyzeteket, nem tudtunk gólt szerezni, így ott el tudott lépni az Esztergom, de vissza tudtunk jönni. Büszke vagyok a csapatra, hogy fel tudtunk állni, és nem adtuk fel a meccset.”

Ezen a hétvégén történt még valami, ami végül döntő jelentőségűnek bizonyult. A Kisvárda hazai pályán, meglepetésre, 28-23-ra verte a Vácot. Ennek a szabolcsiakon kívül a Kisalföldön örülhettünk a leginkább, ugyanis ismét saját kezünkben volt a bajnoki ötödik hely sorsa, mivel a Vác a Fradival és a Debrecennel találkozott még a hátralévő két meccsén.

25. forduló: Motherson Mosonmagyaróvári KC - MTK Budapest 36-36 (18-17)

Az MTK már biztos kiesőként érkezett az UFM Arénába, mi pedig annak tudatában léptünk pályára, hogy egy esetleges győzelem esetén még akár egy szűk vereség is belefér a Szombathely elleni zárófordulóban. Ez a találkozó azonban sokkal küzdelmesebb lett, mint ahogyan előzetesen számítottuk. Három góllal is vezetetett a fővárosi csapat, de ezt sikerült megfordítani, és a második félidőben egy-két gólos előnyt tudtunk tartani. Az utolsó percben azonban egalizált az MTK, és Pipy Wolfs hiába szerzett gólt, 15 másodperc még elegendő idő volt a vendégeknek, hogy büntetőt harcoljanak ki. Ezt értékesítve egy pontot elraboltak az utolsó hazai mérkőzésünkről. Minden kérdés nyitott maradt az utolsó fordulóra: ha győzünk nagy valószínűséggel ötödikek vagyunk, ha kikapunk, akár még nyolcadik helyre is visszacsúszhatunk.

26. forduló: Szombathelyi KKA - Motherson Mosonmagyaróvári KC 31-35 (13-19)

A meccs előtt, az éppen Szombathelyre igazoló Ines Ivancok-Soltic elmondta, hogy szeretné szép emlékkel lezárni ezt a szezont. Gyorsan egyértelművé vált, hogy ezt komolyan is gondolta, hiszen az első nyolc percben kivétel nélkül ő lőtte az összes gólunkat, szám szerint ötöt. Az első játékrészben gólról-gólra építgettük az előnyt, amely hatra nőtt 30 percnyi játék után. A második félidőben labdánk volt a 8 gólos vezetésért is, de ekkora előnyt nem sikerült kiépíteni, a hazaiak pedig elkezdtek felzárkózni. Végül ez annyira lett elég, hogy négyre csökkentették a különbséget, a két pont sorsa viszont soha nem volt kérdés. A DVSC-Vác meccsen nem született meglepetés, így győzelmünkkel végül odaértünk az ötödik pozícióba. Stranigg Ferenc nem csak az ötödik helynek örült a meccs után: „Örülök a győzelemnek, hiszen ez volt a legfontosabb a mai napon, nem csak azért, hogy ezzel ötödikek legyünk, hanem a távozó játékosok is szerettek volna szépen elmenni a klubtól, ami sikerült is, mert mindenki nagyon jó teljesítményt tudott nyújtani. Büszke vagyok a csapatra, taktikailag nagyon jól felkészültünk, mindent betartott a csapat, jól működött a támadás és a védekezés is.”

A Mosonmagyaróvár Kézilabda Szurkolók Egyesülete Melanie Halter-t választotta a szezon játékosának.

A mezőnyjátékosok közül Falusi-Udvardi Laura lett a bajnokság leghatékonyabb játékosa, 84 lövésből 62 gólt szerzett, amely 74%-os hatékonyság.

Az idényben összesen 36 tétmérkőzést játszottunk, amelyek közül 26-ot a K&H női ligában, 4-et a Magyar Kupában, 6-ot pedig az Európa Ligában. Az összesített mérleg a hazai versenysorozatok tekintetében teljesen kiegyensúlyozott (a bajnokságban 12-2-12, míg a kupában 2-0-2 a győzelmek-döntetlenek-vereségek száma), azonban az EL 1-0-5-ös mutatója rontja az összképet, 15 győzelem, 2 döntetlen és 19 vereség lett végül a mérleg.

Az évadban négy edző is irányította tétmeccsen a csapatot: Gyurka János 13, Farkas Veronika 1, Vers Ákos 4, Stranigg Ferenc pedig 18 alkalommal ült a kispadon vezetőedzőként.

A keretben 24 játékos fordult meg:

Albek Anna, Baumgartner Evelin, Falusi-Udvardi Laura, Faragó Luca, Halter Mélanie, Horváth Maja, Horváth Szofi Viktória, Ivancok-Soltic Ines, Kukely Anna, Lancz Barbora, Lánczky Boglárka, Magyar Flóra Hanna, Megyeri Bodza Zsuzsanna, Molnár Dorottya, Nogueira Martins Caroline Aparecida, Pádár Laura, Schatzl Natalie, Sefcsik Nóra, Stranigg Zsofia, Szakács Alexa, Tóth Eszter, Tóth Gabriella, Varga Emília, Wolfs Pipy

A szakmai stábban Vártok Ákos kapusedző, Doka István masszőr, Dr. Várallyay Zoltán csapatorvos és Benkovics Edit gyógytornász segítette a lányok és a vezetőedzők munkáját.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a lelátóról az egész szezon során érkező buzdítást. Átlagosan 810-en voltatok jelen a hazai meccseinken, amelyeken rendre kiváló hangulatot teremtettetek. Találkozzunk jövőre is!