A Budaörs vezetőedzője Mihály Attila a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón csak ennyit mondott: „Gratulálok az ellenfélnek.”
A szakember ezt megelőzően az M4 Sportnak és a Nemzeti Sportnak is nyilatkozott, utóbbinak a következőt: „A hazai pálya minden előnyét kihasználó csapat győzelméhez csak gratulálni tudunk.”
Rögzítsük a tényeket: a pénteki mérkőzésen a Mosonmagyaróvár két hétméterest lőhetett, a Budaörs nyolcat! A kiállítások aránya 14 perc, illetve 8 perc, ami azt jelenti, hogy az MKC hét darab kétperces büntetést kapott, hárommal többet, mint a budaörsiek.
Ez lett volna a hazai pálya előnye? De mit jelent egyáltalán ez a kifejezés? Sokszor hivatkoznak arra edzők, ritkán játékosok is, hogy nem kapták meg a hazai pályát, vagy éppen az ellenfél kapta meg azt. De mire gondolnak ilyenkor? A kézilabdát több más sportághoz hasonlóan szabályok szerint játsszák, ezért aztán sehol, semmilyen körülmények között nincs helye a „hazai pálya előnyének.” Ezt maximum az ismerős környezet és a szurkolók jelenthetik. De a Budaörs trénere valószínűleg másra gondolt…
Nézzük a számokat. Az MKC 21 hetest lőhetett eddig a szezonban – a tizennégy csapat közül a legkevesebbet, – az ellenfelek pedig 35-ször próbálkozhattak büntetőből gólt szerezni. Az óváriak 27 kétperces büntetést kaptak eddig, ellenfeleik 28-at. A játékvezetők által tehát sem hazai pályán, sem idegenben nem szereztünk előnyt.
Pénteken sem a Herczeg Péter-Südi Péter bírópáros jelentett a különbséget a csapatok között, és nem is ők adták meg a hazai pálya előnyét. Ez csakis annak a több mint 1100 embernek volt köszönhető, aki űzte, hajtotta azt a csapatot, amely ezer sebből vérzett. Bognár Róbertnek hat játékost kellett nélkülöznie a Budaörs ellen, a jobbszélen egyetlen bevethető embere
Kovacsicz Mónika maradt, aki szinte végigrobotolta a 60 percet.
Tilinger Tamarát vasárnap megműtötték, de a csapatkapitány így is vezér volt és öt másodperccel a vége előtt megszerezte a nyolcadik gólját és ezzel együtt a győzelmet az óvári csapatnak.
Scholtz Andrea parádézott a kapuban,
Kopecz Barbara nyolc perc alatt négy gólt lőtt és szinte egymaga visszahozta a csapatot a mérkőzésbe.
Gyimesi Kitti bizonyította, hogy támadásban is lehet rá számítani, emellett pedig védekezésben az NB I legkeményebb játékosai közé tartozik.
Márczy Tekla kevés időt töltött a pályán, de fontos pillanatban egyszer így is beköszönt.
Hajtai Vanessza zavaró védekezésben határozottságával, a kispadon szokásos vehemenciájával tűnt ki.
Sara Vukcevic, Farkas Veronika, Horváth Bernadett, Lucia Gubiková, Bardi Fruzsina, Bízik Réka, Szalai Zsuzsanna, Tóth Melinda. A sikerhez mindenki hozzátette a magáét a szakmai stábtól elkezdve a játékosokon át a szurkolókig. Ez volt a mi előnyünk hazai pályán és ebből kell erőt merítenünk a folytatásra!
Az MKC-Budaörs mérkőzés előtt az 1956-os hősökre emlékeztünk, a találkozó végén pedig az eltelt 60 perc hőseit ünnepeltük.
Bognár Róbert azt mondta:
„Ez a győzelem visszaadta a hitemet.”A csapatét és a szurkolókét is, sőt mindenkiét. Megfogyva, kicsit megtörten, de óriási szívvel, hősiesen küzdve meglett a szezon első hazai győzelme, ami – talán a sors akarta így – éppen egy fontos évforduló született meg.
1956. október 26-át sohasem felejtjük el és
2018. október 26-át sem fogjuk egy darabig.
/Szerző: Horváth Péter/
-
