-
- A harmadik helyen befutni a világ egyik legerősebb bajnokságában az FTC és a Győr mögött felér az aranyéremmel?
- Kis túlzással igen - válaszolta a világbajnoki ezüstérmes, olimpiai negyedik, korábbi 191-szeres válogatott átlövő Gyurka János, aki első mosonmagyaróvári idényében bajnoki bronzéremig vezette a csapatot. - Ki hogyan nézi és látja, de részünkről így is megfogalmazható és értékelhető a szereplés.
- Edzői pályafutásában hová helyezi ezt az eredményt?
- Minden kiemelkedő teljesítmény kedves. Annak idején a Köflach és a Hypo edzőjeként is nyertem bajnokságot és kupát Ausztriában, sőt a Bajnokok Ligájában is szépen teljesítettünk a Hypóval. Szép emlék, hogy jogelődünkkel, a Veszprém Barabás KC-val megszereztük az ötödik helyet az NB I-ben kilenc éve, és a férfi utánpótlás-válogatottal is értem el sikereket világversenyeken. Ezt az érmet és eredményt szép teljesítményt nyújtva értük el, meg tudtuk előzni a Debrecent, a Vácot, az MTK-t és a Siófokot is, ami boldogsággal tölt el. Ez talán visszaigazolása is, hogy amit elterveztünk és csinálunk, az jó.
- Idény közben mikor érezte, hogy reális esélyük lesz éremmel zárni?
- Ilyen szemmel nem néztem az állást idény közben, nem bújtunk bele a tabellába, nem ez kötötte le a figyelmünket, hanem mindig az éppen kitűzött feladatra koncentráltunk. Teljesen nyílt volt a harc a dobogóért, szoros volt a csata, egy-két pont döntött. Viszont az is igaz, amikor menet közben az első helyen is álltunk, annyit azért mondtam a csapatnak: ha már itt vagyunk fent, kicsit körül nézünk, aztán megyünk is vissza dolgozni… Pozitívum, hogy a bajnokság hajrájában vissza tudtuk küzdeni magunkat a dobogóra, újra megtaláltuk a ritmust és „magunkat”, menet közben többször meg tudtak újulni a lányok.
- Éllovasok is voltak, közben az ősszel három hónapig nem tudtak pályára lépni a vírus miatt, aztán az idén rögtön az év elején kiesett egy hónap, majd hatmérkőzéses győzelmi sorozatuk után ötször kikaptak…
- Nehéz megélni, hogy csak edzel és edzel, de nem játszol. A járvány jelentős feladatok elé állított minket. A három hónapos kihagyás után egyszer pályára léptünk december harmadikán, majd rögtön jött az újabb kényszerszünet, az edzői képességeim minden formáját használni kellett. A nagy kihívások közepette négyszer kellett újrakezdenünk az idényt és felkészülési programot váltani. Dacára a szoros menetrendnek és lebonyolításnak, a folyamatos képzést és erőfejlesztést céloztuk meg a szakmai stábbal, ez sikerült is. Emellett azt terveztük, hogy egy - egy fiatal kerettagot is beillesztünk a csapatba, ami Stranigg Zsófia és Lancz Barbora beépítésével megvalósult.
- A harmadik hely megszerzése mennyi pluszt adhat az átalakuló csapatnak az új idényre?
- A bronzéremmel rangot vívtunk ki, ám ezért újra meg kell harcolnunk és igazolnunk a jogosságát. Sajnálom a távozókat, ebben az egyéni célok mellett az is benne van, hogy felértékelődtek játékosaink, aminek örülünk. Szerettük volna, ha nem mennek el ennyien, mert így újra kell építeni a keretet, ami hosszú folyamat, és nagyobb edzői kihívás lesz. Örömteli, hogy a szurkolóink is nagyobb elvárásokat támasztanak velünk szemben, értük is küzdünk. Ezeket a helyzeteket lépésről lépésre kell kezelnünk, mindent megteszünk, hogy a saját, nagy elvárásainknak is megfelelve minél gyorsabban összegyúrjuk a csapatot, amely jó játékot nyújt.
