-
- Nyolc évesen kezdtem az SZKKA-ban kézilabdázni, ahol szépen haladtam a ranglétrán és nagyon hamar be is mutatkozhattam a felnőtt csapatban - mondta Csire Fanni. - A debütálásra még az NB I B-ben került sor, de a legutolsó három idényben már az élvonalban szerepeltem. Sajnos egy keresztszalag-szakadás miatt volt egy hosszabb kihagyás, de a tavalyi szezonban, én töltöttem a legtöbb játékpercet a pályán az élvonalban. Huszonöt mérkőzésen, összesen 1.225 percet, ami átlagban negyvenkilenc percet jelentett mérkőzésenként.
Ez is mutatja, hogy valóban alapjátékos voltál Szombathelyen, ezért vélhetően alapos megfontolás után döntöttél a klubváltás mellett?
- Az SZKKA jó iskola volt, sokat tanultam, fejlődtem Szombathelyen, ahol különösen a nevelőedzőm Debreczeni György segített rengeteget nekem. Most is marasztaltak, de én a kiesést követően mindenképpen váltani akartam. Éreztem, hogy új impulzusokra, kihívásokra van szükségem, ki kell próbálnom magam egy másik környezetben. Megrekedt volna a pályafutásom, ha az SZKKA-ban maradok és a másodosztályban sem szerettem volna kézilabdázni, ezért mivel lejárt a szerződésem, érdeklődve hallgattam meg az NB I-es ajánlatokat.
Nem lehet megkerülni a kérdést, ami arra irányul, hogy az MKC-ban Hajtai Vanessza és Stranigg Zsófia is a bal szélen kézilabdázik…
- Őszintén remélem, hogy jól fogjuk majd kiegészíteni egymást, a versenyhelyzet majd a legjobbat hozza ki mindhármunkból. Tisztában vagyok azzal, hogy komoly poszttársaim vannak az MKC-ban, de én meg fogok harcolni minden játékpercért. Motivált vagyok, alig várom már a bajnokságot, a mérkőzéseket, amelyeken maximális teljesítményt szeretnék nyújtani. Nagyon sok jót hallottam a Mosonmagyaróváron zajló szakmai munkáról, az edzői stábról, ellenfélként pedig megtapasztaltam, hogy milyen szuper közönség, remek atmoszféra van az MKC találkozóin. A számomra ezek voltak a legfontosabb szempontok, így igazán örültem a Motherson-Mosonmagyaróvár megkeresésének. Az elmúlt néhány nap pedig igazolta is a várakozásaimat, mert rendkívül profi munkával találkoztam a klubban és az edzéseken. A lányok is barátságosak, vidámak, segítőkészek pedig közelebbről csak Pásztor Noémit ismertem közülük, akivel kisgyerekként együtt kezdtük a kézilabdázást Szombathelyen.
A Motherson-Mosonmagyaróvár elleni találkozókon rendre nagyon eredményesen kézilabdáztál és feltűnt a messze átlagon felüli gyorsaságod is.
- Valóban a gyorsaság a legnagyobb erényem és talán még az, hogy a lerohanások során ebből kialakuló helyzeteket, elég jó százalékban ki tudom használni. Viszont tudom, hogy technikailag, valamint fizikálisan is nagyon sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy igazán jó szélső legyek. Az én alakatommal egyértelmű, hogy mindig ezen a poszton szerepeltem, de szeretek is a pálya bal szélén támadni, védekezni. Elfogadható volt a tavalyi szezonom, de nyilvánvaló, hogy nem lehetek elégedett, hiszen kiesett a csapatom. Most azonban nagyon élvezem az MKC-ban töltött napokat, sikeréhes vagyok, szeretnék sok győztes mérkőzésen játszani az új csapatomban.
