- Nagyon régi a kapcsolatom a kézilabdával, hiszen győri diákként én is tagja voltam a Révay Gimnázium legendás 4B osztályának, amely gyakorlatilag az akkori ETO férfi kézilabda klubjának ifjúsági csapata volt. Igaz később átpártoltam a Győri Dózsa focicsaptához, amellyel eljutottam a Nemzeti Bajnokság harmadik vonaláig. Lassan ötven éve azonban már, hogy Mosonmagyaróváron élek, ahol a családunk nyitott egy sportfelszerelések forgalmazásával, szervizelésével és kölcsönzésével foglalkozó vállalkozást. Ezt a főként sífelszerelésekre szakosodott üzletet a fiam most is működteti, tehát nyugodtan mondhatom, hogy egy sportos család vagyunk.
Hogyan került a képbe a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club női csapata?
- Mivel a feleségem is kedveli ezt a játékot és Balatonalmádiban van egy nyaralónk, elkezdtünk kézilabda mérkőzésekre járni a közeli Veszprémbe és Balatonfüredre. Már akkor figyelgettük a lányokat is, tehát a Barabás KC gárdáját, így természetes volt, hogy a mosonmagyaróvári mérkőzéseken már ott voltunk. Mi nagyon örültünk tehát az UFM Arénának, hiszen egy ilyen létesítmény már évtizedek óta hiányzott a városból. Szépen össze is hozta a csapatot és a szurkolókat, remek sportélmények otthona és a mi hatvanas-hetvenes korosztályunknak remek helyszín a találkozásra, a barátságunk ápolására. Borzasztóan hiányzik tehát nekünk most a kézilabda és nagyon bízunk abban, hogy lassan visszatérhetünk az arénába, szurkolhatunk a lányoknak.
- Személyesen most nem lehetnek ott a mérkőzéseken, így mennyire tudják nyomon követni a csapat életét?
- A feleségemmel, azzal kezdjük a napot, hogy elolvassuk a csapatról szóló híreket, megnézzük a videókat és persze minden online közvetítés is stabil családi program nálunk. Igazán köszönjük a bőséges tájékoztatást, azt pedig nem szégyelljük bevallani, hogy bizony mi még a televízió előtt is kiabálunk, mert kicsit megszállottak vagyunk. A hangulat tehát megvan nálunk, de persze ez nem pótolhatja a szurkolást, a mérkőzéseket a helyszínen. Pont azt tervezgettük, hogy eljárunk az idegenbeli mérkőzésekre is, amikor megjelent ez a vírus, amelytől lassan már megbolondulunk. Mégis megértjük, hogy türelmesnek, óvatosnak kell lennünk még így bérletesként is. A két bérletünk megvásárlást különben mi egyáltalán nem bánjuk, akár még szponzorálásnak is tekintjük. De hallottuk, hogy nem mindenki van így ezzel, ezért erre valamilyen megoldást kell majd találnia a klubnak.
- Mit szólnak a csapat szerepléséhez, ahhoz a sorozathoz, amelyet az MKC ebben a bajnoki idényben produkál? - Fantasztikus a csapat, amely minden elismerést megérdemel! Mi igaz akkor is támogattuk a lányokat, amikor gyengébbek voltak az eredmények és azt is tudjuk, hogy nem lesznek mindig csak győzelmek. Most azonban nagyon boldogok vagyunk, nagyon örülünk a sikereknek. Érződik, hogy nyugalom van a klubban, mindenki tudja, teszi a dolgát és külön ki szeretném emelni a tapasztalt, remek edzőt, Gyurka Jánost. Kiváló fizikai állapotba hozta a lányokat, hiszen rendre a mérkőzések hajrájában tudunk nyerni. Mentálisan és önbizalom terén pedig a maximumot hozta ki a játékosokból, bebizonyítva, hogy milyen sok is van a lányokban, ha megfelelően foglalkoznak velük. Megérdemelnék, hogy mi szurkolók is segítsük őket, ott legyünk mögöttük a nehéz pillanatokban. Megyünk tehát és szurkolunk, ahogy csak lehet!