Bő egy hét alatt két mérkőzésünk volt! Végre otthon! Az UFM Arénában, ami most már valószínűleg újabb nevet is kaphat: MKC Katlan!
Nem kívánom senkinek, amit a békéscsabai mérkőzés után éreztem, egy hétig "zombi" voltam, de a bálunkon már újra erősnek kellett mutatkoznom, elhitetni mindenkivel, játékossal, edzővel, vezetővel, támogatóval, szurkolóval, most legyünk nagyon erősek, mert, ha összefogunk, a nagyon sok munkának kell, hogy legyen eredménye! Egy nagyot buliztunk, aztán neki feszültünk a következő meccseknek... Közben mindent bevetettem, a rengeteg sérülés és balszerencse miatt, jártam még spiritisztánál is: démonok elűzve, a munkába vetett hit, az önbizalom megerősítve! Persze e mellett leginkább az nyugtatott meg, hogy a játékosok többsége felépült, s, hogy a Hoffmann-Bognár szakmai páros is láthatóan kezdett összecsiszolódni. A nagy hagyományokkal rendelkező Dunaújváros legyőzése hatalmas fegyvertény volt, főként úgy, hogy Gyimesi és Maric már korábban kidőlt, az új igazolásunk Szarkova és Katona nem játszhatott, Kopecz egész héten beteg volt, Farkas ujja megsérült, s Gubikova is bicegve védett. Nyertünk, s óriási volt a boldogságunk! Aztán kiderült, számunkra a felhőtlen öröm egyelőre nem létezhet: szövetségi idézés érkezett az ETO-meccs után rossz helyre kilocsolt sör miatt, majd következett a dunaújvárosi óvás (azóta már visszavonva), legvégül pedig Horváth Betti felfüggesztése, amit csak a Kisvárda elleni meccs napján sikerült eltöröltetnünk. Ami nem öl meg, az megerősít! Ezekután legyőztük a csupa válogatott játékosokból álló, nagyon erős, nemzetközi Kisvárdát. A találkozót a helyszínen megtekintő magyar és szlovák szövetségi kapitány, Kim Rasmussen és Ján Packa áradozott a mérkőzésről, a hangulatról, a csapatunk teljesítményéről. Rasmussen mester telefonjával még a nézőtéri hangorkánt is felvette, hogy aztán megossza azt az instagram oldalán. Hétfőn az M4 Sport Kézilabda magazin című műsorában főszerepet kapott a meccs, a fantasztikus "kínai figura", a parádésan visszatérő Tilinger Tamara. A sikert követően egyébként sorban érkeztek a gratulációk, a VIP-ből Árvay István polgármestertől, az osztrák havasokból Iváncsics János alpolgármestertől, s természetesen a miniszter úr sem feledkezett meg rólunk, jött Nagy István elismerő üzenete is. Aztán érkezett olyan sms is, amely akár meglepő is lehetne, de őt ismerve, valójában őszinte szakmai dicséret, így nagyon büszkék lehetünk arra az egy szóra, amit Elek Gábor, az FTC vezetőedzője küldött: Gratulálok! Lehet ezt fokozni? Érzelmileg lehetett! Este egy rokoni-baráti üzenet érkezett messengeren Mosonmagyaróvárról, ami után csak azt mondhatom: fiúk-lányok, nos, ezért kell csinálni, pontosabban ezért érdemes csinálni... "Szia! Tegnap voltunk a meccsen! Nem akartalak zavarni! Rettenetes jó csapatot csináltatok!! Nagyon nagy gratula hozzá! Ha tehetem, és az időm engedi, legalább a hazai meccseken ezentúl biztosan ott leszek! Eszméletlen jó hangulatú mérkőzés volt. Ezek a csajok brutálisak! A mai focisták elbújhatnak a csajok mögött! Még egyszer gratulálok a csapatnak! További sok sikert kívánok nektek! Sajnos az Eger elleni meccsre nem tudok menni, mert dolgozom, de annyira megfertőződött a gyerek, hogy az Andinak el kell majd vinnie! Mikor hazamentünk, mind a három gyerek egyből a világ legjobb kézilabdása volt. Köszi még egyszer!" (Gaszner Richárd) Richárd, én köszönöm, mi köszönjük! A szurkolást, a biztató szavakat, neked és az egész családnak... Az MKC-családnak! Ilyen nincs, és mégis van! De ebben a pillanatban sem feledje senki, rengeteg munka vár ránk, hogy aztán legyen is...
-
