ITTHON VAGYOK

- Örülök, hogy Magyarországra igazoltam, mert nagyon jól érzem itt magam és úgy érzem, hogy a csapattal is jó úton járok - kezdte a beszélgetést Kovács Patrícia. – Bíztam abban, hogy sikerül hamar beilleszkednem és köszönöm a klubnak, a játékos társaimnak azt, hogy ebben sokat segítettek. Nekem pedig kellett ez a változás, a megújulás, mert sok esetben ez viszi előre egy sportoló pályafutását. Nincs még teljesen készen a csapatunk, de az összeszokottság egyre inkább érződik az edzéseken, látszik a felkészülési találkozóink eredményeinken. Szépen fejlődünk tehát és a számomra különösen szimpatikus, hogy tudatos kézilabdát akarunk játszani. 

- Az említett edzőmérkőzések tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy Kovács Patríciának komoly szerepet szán a bajnokságban az MKC szakmai stábja.
- Remélem, hogy így lesz és én meg is tudok majd felelni az elvárásoknak, amelyeket megkövetel a magyar élvonalbeli bajnokság. Nagyon motivál, hogy az edzőim bíznak bennem, amit higgadt, okos és hatékony játékkal szeretnék megköszönni. Nem is lehet másként, hiszen gyakorlatilag minden poszton komoly konkurencia harc van a csapatba kerülésért. Én azonban még közel sem vagyok elégedett a teljesítményemmel, mert sok a hullámvölgy a játékomban. Viszont az megnyugtat, hogy a hosszú kihagyás utána elkerültek a sérülések, valamint egyre jobb erőben is érzem magam. 

- Közeleg a bajnoki rajt, ami debreceni kezdéssel és a Fradi elleni hazai debütálással, nem mondható könnyű kezdésnek…
- Valóban nem könnyű a sorsolásunk, de azon felesleges rágódni, amin nem tudunk változtatni. Meg kell próbálnunk tehát az első két mérkőzésből is kihozni a maximumot, hogy erősek maradjunk a folytatáshoz. Nagyon kiegyensúlyozottnak tartom a magyar bajnokságot, amely hírek szerint most fel is gyorsul. Persze jó lenne elkapni a rajtot, de a bajnokság végeredményét a bajnoki találkozók összesége dönti majd el. Az MKC erős játékos kerete pedig ebben döntő tényező lehet, ahogyan a szurkolók is, akik már így a korlátozott létszámban is megmutatták, hogy milyen remek hangulatot tudnak teremteni az UFM Arénában. Úgy gondolom, hogy a tabellán az MKC-nak a középmezőny elején kell végeznie, amihez bravúrok is kellenek, de ezek benne is vannak a csapatunkban.
  
- Az igazi világváros Bécs után, milyen az élet a magyar kisvárosban, Mosonmagyaróváron?
- Itthon érzem magam a városban, mert kicsit olyan, mint én vagyok, aki Ausztriában születtem, magyar családban, tehát félig magyar, félig osztrák vagyok.  A városban sétálva ugyanis rengeteg osztrák emberrel találkozom, folyamatosan hallom a kicsit speciálisan beszélt német nyelvet. Az időm legnagyobb részét azonban a teremben töltöttem, ami a világon mindenhol egyforma méretű. A Bécsben élő édesapámat, a Tiszaföldváron élő rokonaimat, a barátaimat viszont meg tudtam látogatni és sokszor éreztem, hogy fejben jobban ki tudok kapcsolódni, mint amikor ezekhez hosszabb utazásokra volt szükség. A sport és a magánélet tekintetében is van tehát egy megnyugtató ritmus az életemben.