-
Igazán hektikus találkozó volt a vasárnapi Mosonmagyaróvár - Kisvárda bajnoki mérkőzés. Nehéz is megítélni, hogy ezen, veszett vagy nyert egy pontot az MKC csapata?
- Én inkább arra hajlok, hogy sajnos elveszítettünk egy pontot - nyilatkozta a mérkőzés másnapján Karol De Souza. - A mérkőzés utolsó szakaszában három góllal vezettünk és akkor a kezünkben volt a győzelem. Több oka is lehet annak, hogy a huszonhárom - húsznál meglévő előnyünket nem tudtuk megtartani. Talán azért nem voltunk képesek erre, mert a rettenetesen ideges kezdés után, nagyon sok energiánkat felemésztette, hogy „visszaérkezzünk” a mérkőzésbe. A mérkőzés elején nulla - hat is volt az állás és nagyon keményen dolgozni kellett, hogy a szünetig ezt valahogy lefaragjuk. Dicséretes volt a csapat hite, harci szelleme, az a csapatmunka, amivel ez sikerült. A közönségünk is nagyon sokat segített, de a mérkőzés végére lehet fejben egy kicsit elfáradtunk és nem tudtunk eléggé koncentrálni. A mérkőzés közben persze ezt nem érzi ilyen pontosan az ember, de így egy nap után én így gondolom.
Komoly hátrányba került azzal a mosonmagyaróvári csapat, hogy sorra kihagyta a büntetőit. Nem lehetett egyszerű annyi hiba után odaállni a hétméteresekhez.
- Kizárólag arra gondoltam, hogy most nagyon fontos értékesítenem a büntetőket, mert erre van szüksége a csapatnak. Három hétméterest kihagytunk előtte és egyértelmű volt, hogy nem hibázhatunk többet, mert akkor elmegy a mérkőzés. Ennek ellenére nyugodt és magabiztos voltam, figyeltem a kapust és előre pontosan elhatároztam, hogy mit fogok csinálni. Ez szerencsére működött és így sikerült egymás után hat büntetőt is gólra váltanom. Jó érzés volt, hogy segíteni tudtam a csapatnak és örömet tudtam szerezni a mosonmagyaróvári szurkolóknak.
A mosonmagyaróvári szurkolók és a kézilabda szakma már jó ideje várta ezt a teljesítményt egy olyan tapasztalt játékostól mint Karol De Souza.
- Ez a mérkőzés azt mutatta meg, hogy jó úton vagyok és ezt már senki sem várta nálam jobban. Őszintén remélem, hogy ezzel a találkozóval túl is vagyok egy a számomra borzasztóan nehéz időszakon. Az elmúlt hónapokban ugyanis teljesen elbizonytalanodtam, sőt eljutottam egészen odáig, hogy talán már nem is tudok megfelelő szinten kézilabdázni. A kétségeim közben pedig egy elég súlyos betegség is gátolt, mert valamilyen rendellenséget találtak a véremben. Bántott az, hogy nem tudok a hasznára lenni az új csapatomnak, ahol jogosan vártak többet egy rutinos kézilabdázótól. Most az orvosi kezelések felénél járok, de szerencsére már sokkal jobban érzem magam és bírom a terhelést is. Szeretném meg is köszönni a klubnak, a csapattársaimnak és a szurkolóknak, hogy segítettek, támogattak, mert az nagyon jól esett nekem. Szorgalmasan dolgozom is azért, hogy ezt megháláljam, és olyan szinten teljesítsek, amit elvárnak tőlem és én is elfogadok önmagamtól.
