-
- Rendszeresen járunk nyelvórákra, így már sok mindent megértek, ismerem a számokat, a színeket, sőt használni is tudom azokat a magyar szavakat, amelyek legfontosabbak a játékban - nyilatkozta most is mosolygósan Ana Kojic. - Szerencsére gyorsan tanulok, mert a lányok is sokat segítenek, akikkel már Majka koncerten is voltam és akkor is tudnom kellett a szöveget. Csodálkoztak és persze jókat nevettek azon, hogy néhány hét után már magyarul próbálok énekelni. Nagyon jól érzem magam a csapatban, a klubban, ami szerintem tele van pozitív energiával, kedves lányokkal és kiváló szakmai munka folyik. Azt gondolom, hogy sikerült tehát beilleszkednem, amiben segített az, hogy ezen a téren van egy kis rutinom, hiszen már több országban kézilabdáztam. A várost is megismertem, a szurkolókkal is találkoztam, tényleg mindenki az első perctől bátorít, segít nekem, így természetes, hogy szeretnék minél többet beszélni magyarul.
- Hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával, miként alakult eddig a sportolói pályafutásod?
- Hiperaktív, rendkívül mozgékony kisgyerek voltam, ezért a szüleim mindenképpen azt akarták, hogy sportoljak. Az anyukám egykor kézilabdázott, igaz nem magas szinten, de azért nyilvánvaló volt, hogy ez a sportág szóba jött, hiszen a kosárlabdához vagy a röplabdához tényleg kicsi voltam. Az a kézilabdában is egyértelmű volt, hogy az én súlyommal és magasságommal csak szélső lehetek, viszont ezt a posztot hamar megkedveltem. Az Arangelovac utánpótlásában nevelkedtem, ahonnan a ZRK Izvor Bukovicka Banja csapatába igazoltam. Hét évig játszottam Szerbiában, voltam bajnok, bekerültem a korosztályos, a junior és a felnőtt válogatottba. 2019-ben a kétszeres EHF kupagyőztes, huszonegyszeres szlovén bajnok RK Krim Ljubljana csapatában folytattam a játékot. A tavalyi bajnokságban pedig a török Kastamonu Belediyesi jobbszélsője voltam, ahol török bajnokságot és kupát nyertem.
- Még csak huszonhárom éves vagy, de látható, hogy már komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezel.
- A klubcsapataimmal rendszeresen szerepeltünk a Bajnokok Ligájában és az EHF, azaz az új nevén Európa-Liga sorozatban. Nemzetközi kupamérkőzéséken így már pályára léptem a Győri Audi ETO KC és a Debrecen ellen is. Tagja vagyok a szerb válogatottnak, játszottam Japánban a világbajnokságon, ahol hatodik helyezést sikerült szereznünk. Valóban van tehát nemzetközi tapasztalatom, amivel majd remélem, hogy tudok segíteni az MKC csapatának. A szerződésemnél fontos szempont volt, hogy ismét a nemzetközi kupában szerepelhetek, mert az biztosíték a számomra a fejlődésre. Komoly eredménynek tartom, hogy egy ilyen fiatal klub, mint a Motherson-Mosonmagyaróvár már a nemzetközi mezőnyben is helyet kapott és úgy érzem, hogy abban sikeres is lehet. Sokat hallottam a magyar bajnokságról, hiszen Katarina Krepz-Slezák a válogatott csapattársam mesélt az itteni csapatokról, színvonalról. Ő nagyon sikeres karriert futott be Magyarországon, így nagyon örülnék, ha nekem is sikerülne hozzá hasonló mutatókat felmutatnom majd a magyar NB I-ben.
- Mindig ilyen merész terveket határozol meg sportolóként?
- Szerintem nem lehet, nem szabad másként gondolkozni, mert valódi sikereket csak így lehet elérni. Persze pontosan tudom, hogy milyen erős a magyar élvonal, milyen remek csapatok lesznek ott az Európa-liga csoportkörében. Tisztában vagyok tehát erőviszonyokkal, pontosan tudom, hogy nagy harc lesz itt a pontokért, a győzelmekért valamint azzal is, hogy a tavalyi bajnoki bronzérem megszerzése után itt Mosonmagyaróváron is magasak az elvárások. Viszont az edzéseket, a csapatot látva, megtapasztalva, hogy milyen munkát végeztünk el az elmúlt hetekben, milyen kiváló kézilabdázók a csapattársaim, jogosan bizakodom. Fiatal játékos vagyok igaz, de a számomra egyértelmű, hogy azért szerződtetett a klub, hogy a hazai és a nemzetközi sorozatban is segítsek a legjobb eredményeket elérni. Két évre szóló kontraktust írtam alá, amely időszak egészen biztosan meghatározó szakasz, remek lehetőség lesz a karrieremben. Most azonban csak az foglalkoztat, hogy a csapat érjen össze, az szerepeljen a bajnokság elején a lehető legjobban. Ebben nekem öröm és megtiszteltetés lesz játszani, amit nagy várakozással, de természetesen optimistán, bizalommal akarok elkezdeni.
