-
Az első közös edzésre négy győri játékos érkezett, a román beálló Crina Pintea, a dán átlövő Anne Mette Hansen és a két szélső Faluvégi Dorottya valamint Fodor Csenge. A francia kapus Laura Glauser szerdától kapcsolódik be a munkába, így az MKC tizenhét játékosával, összesen huszonegy kézilabdázó vett részt a foglalkozáson.
Gyurka János, majd Ambros Martin köszöntötte a játékosokat, amit két órás nagyon feszített tempójú munka követett. Az alapos, aprólékosan kidolgozott bemelegítést Stranigg Ferenc az MKC másodedzője vezette. Ezt követően különböző erőnléti gyakorlatok következtek, amelyeket forgószínpad szerűen kettes, hármas, négyes csoportokban végeztek el a sportolók.
A labda csak egy óra fizikai munka után került el, amikor először az ETO spanyol edzője vezényelt technikai jellegű, főként páros gyakorlatokat. Az edzés utolsó szakaszában pedig Gyurka János irányította az alap mozgásokra épülő támadásvezetéseket, kapura lövéseket.
A két órás foglalkozás nagyon tartalmas volt tehát, ami után Csekő Brigittát a nyáron a győriek csapatából érkező fiatal játékost kérdeztük.
- Természetesen az edzés előtt és után is beszélgettem egy a volt győri játékos társaimmal, Faluvégi Dorottyával és Fodor Csengével - kezdte a beszélgetést Csekő Brigitta. - Igaz ők kicsit idősebbek, de az ETO felnőtt gyakorlásokon összebarátkoztunk, így jó volt velük ismét találkozni. Örülnek a mosonmagyaróvári edzéslehetőségnek, hiszen mindössze öten vannak most Győrben. Nekünk pedig a felkészülésnek ebben a stádiumában a plusz négy - öt kézilabdázó jelenléte egyáltalán nem zavaró, sőt egy kis új impulzust is ad. Az edzés nagyon kemény volt, mi is elfáradtunk, pedig már időben előrébb tartunk a fizikai felkészítésben. Csenge és Dorottya persze kérdezték, hogy milyenek a benyomásiam, hogy érzem magam Mosonmagyaróváron…
- Ne haragudj, hogy félbe szakítalak, de pontosan ez az, amire mi is nagyon kíváncsiak vagyunk?
- Én nagyon jól érzem magam az új csapatomban, pedig őszintén megmondom, hogy tartottam a változástól. Nyolc évig az ETO utánpótlásában játszottam, ami egyrészt hosszú idő, másrészt gyakorlatilag ez az első felnőtt csapatom. Az MKC közössége azonban a számomra rendkívül kellemes meglepetés, mert kedvesek, segítőkészek az új társaim. Az idősebb kézilabdázók igazán befogadóak, a külföldi játékosok nyitottak, már jónéhány egyszerűbb szót is megtanultak magyarul, így azt érzékelem, hogy egy nagyon jó közösség kezd kialakulni. Az edzők megkövetelik a nagyon kemény munkát, aminek a ritmusát, a nagyobb terhelést, súlyokat én is kezdem szépen lassan felvenni, de közben barátságosak, figyelmesek. Eddig ingáztam Győrből, de a napokban átvehettem a mosonmagyaróvári otthonomat, ami sokat segít majd abban, hogy többet tudjak pihenni az edzések között.
- Az esély megvan tehát most Csekő Brigitta számára, de azért nagyon sokat kell tenni, hogy valaki meghatározó NB I-es kézilabdázó legyen.
- Igen, ezt én pontosan tudom, ezért örülök annak, hogy itt érzem azt a bizalmat, ami rendkívül fontos egy fiatal sportoló számára. Nekem rengeteget segít ez a felkészülés, amiről tudtam, hogy hosszú és kemény lesz, viszont olyan fizikális alapot ad, amire tudok támaszkodni. Szokatlan a számomra a családom hiánya, az egyedüllét, de ilyen téren is meg kell erősödnöm, ha élsportolóvá akarok válni. Ezért nagy öröm a számomra, hogy remek társaságba kerültem, ami biztos vagyok abban, hogy nem sokszor fordul elő egy az utánpótlásból érkező játékos életében. A többi rajtam múlik, ezt az esélyt mindenképpen meg kell ragadnom, de meg is fogok tenni mindent, hogy elérjem a céljaimat.
