-
Szikra Károly kérdései – Horváth Bernadetthez:
Kedves Károly!
Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, amelyekre örömmel válaszolok. Egy sportoló életében ritkább, hogy a magánéletéről is kérdezik, így a számomra ez most érdekes volt. Nekem a kézilabda az életem, amit imádok, de remélem, hogy minden kérdést meg tudtam válaszolni. Jó egészséget kívánok!
- A második fordulóban a pályán mutatott teljesítmény alapján reális esélyetek volt a pontot szerezni a Ferencváros ellen. Hogyan viselitek ilyenkor, ha ez mégsem sikerül, mert például bírói tévedések sújtanak benneteket? Akkor láttuk, hogy néhány játékosnál már a pályán eltörött a mécses, de mi a helyzet ilyenkor az öltözőben? Hogyan dolgozzátok fel, meddig foglalkoztok az eredményekkel?
- A bravúros debreceni rajt után, nagyon készültünk az FTC elleni találkozóra, valóban megpróbáltunk mindent a BL induló, remek játékosokkal felálló vendégek ellen. Sajnos nem sikerült, amit persze a lefújás pillanatában nem könnyű feldolgozni. Közvetlenül a mérkőzések után, nem is emlékszünk mindenre, ezért a következő edzés alkalmával szoktuk megbeszélni a mérkőzések tanulságait. A bírói ítéletekkel azonban nem foglalkozunk, azokat megpróbáljuk teljesen kikapcsolni. Alaposan kielemezzük a találkozókat, figyelünk arra, hogy kijavítsuk a hibáinkat és a jól működő dolgainkat is kiemeljük, mert azokból erőt tudunk meríteni a következő mérkőzéseken. Ezek után azonban már tovább lépünk és a következő feladatra koncentrálunk, amiben nagyon sokat segítenek nekünk, az ilyen téren is nagyon profi edzőink Gyurka János és Stranigg Ferenc. Fiatalabb kézilabdázóként többet rágódtam egy vereségen, különösen akkor, ha elégedetlen voltam a saját teljesítményemmel. Pontosan ezért, tapasztaltabb játékosként segítek is fiatalabbaknak feldolgozni a győzelmeket, kudarcokat. Összességében azt gondolom, hogy a mi csapatunk a helyén tudja kezelni az eredményeket, nem szállunk el a sikerektől és a kudarcokat is tudjuk kezelni.
- A játékosokat bemutató tavaszi sorozatban, többen kedvenceként említették az általad készített „Csoda” nevű italt. Titkos ennek az italnak a receptje?
- Dehogy titkos, szívesen elmondom, mert a lányok valóban szeretik ezt az italt, aminek az összeállítását én még Alba játékosként, Székesfehérváron tanultam. Nagyon finom, de alkoholos ital, szóval figyelni kell vele! Egy nagyobb, mondhatjuk, hogy „lavór” méretű edényben egy üveg vodkát, másfél üveg pezsgőt és ízlés szerint energiaitalokat keverünk össze, amibe még 5-6 darab narancsot is beleteszünk. Megfelelő behűtés után pedig, bóléhoz hasonlóan, merítőkanállal lehet adagolni. Megfelelő alkalommal, amikor kicsit ki lehet ereszteni a gőzt és normális mértékben valóban nagyon finom ital!
- Egyre népszerűbb Mosonmagyaróváron a kézilabda, ebből kifolyólag egyre többen ismernek meg benneteket a városban. Sokan azonban nemrég lettek szurkolók, tehát nem biztos, hogy miként kell viselkedni egy esetleges személyes találkozáskor. Mennyire zavaró a számotokra, ha ilyenkor egy ismeretlen szurkoló rátok köszön vagy beszélgetést kezdeményez?
- Megtisztelő érzés, nagy öröm a számunkra, hogy sokan szeretnek bennünket. Nekünk van az országban a legjobb szurkoló táborunk, igazi harcosokkal, akiket természetesen mi is nagyon kedvelünk. Én már többször találkoztam ismeretlen szurkolókkal is az utcán, boltban, tehát a civil életben. Minden esetben kedvesek voltak velem, csak pozitív, jól eső emlékeim vannak ezekről a találkozásokról. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy nyugodtan, bátran megszólíthatnak bennünket a szurkolóink, ha arra lehetőség van. Örülünk minden beszélgetésnek, mert ezekkel még jobban megismerhetjük egymást.
- Többször láttalak már autóval közlekedni a városban és látszott, hogy szeretsz vezetni. Az utakon is olyan versenyszellem van benned, mint a pályán?
- Nagyon szeretek vezetni, megnyugtat, kikapcsol az autózás. Egyszerűen hiányzik a vezetés, ha néhány napig nem ültem autóba. Az első karantén időszakban sokszor előfordult, hogy amikor lehetett, a vezetés volt a programom. A sebességet is kedvelem, de sohasem kockáztatok, mert a biztonságos vezetés is szórakoztat. Viszont érdekes, hogy a közös gokártozást is élveztem, de abban egyáltalán nem voltam ügyes.
- A délelőtti és délutáni edzések, a hétvégi utazások mellett, hogy oldod meg a napi étkezést? Mennyire vagy „konyhatündér”?
- Az anyukámtól megtanultam főzni, el tudok tehát készíteni minden ételt, amit szeretünk. Persze azért az anyukám csirkepaprikása finomabb az enyémnél, de ha az időm engedi, szívesen vagyok a konyhában. A sport miatt, hamar elkerültem otthonról, így rá is voltam szorulva, hogy megtanuljak főzni. Szerencsére a párom Tamás is házias, így mostanában együtt főzünk és jól is sikerülnek az ételeink. Amikor kevesebb az idő, akkor pedig próbálok két-három napra előre gondolkodni már a bevásárlásnál. Az edzések között vagy, amikor nagyon sűrű a program, akkor pedig a városban szoktam elfogyasztani egy menüt.
