- Jól éreztem magam Vácon, szerettem a csapatban játszani - kezdte a beszélgetést Karolnie de Souza. - Örömmel megyek tehát vissza a váci csarnokba és találkozom az ottani szurkolókkal. Velük is jó volt a kapcsolatom, de most már teljes erőmmel arra készülök, hogy MKC-sikerrel záruljon a szombati találkozó. Próbálok is segíteni a szakmai stábnak mindenben, amit tudok a volt csapatomról, hogy a lehető legjobban fel tudjunk készülni a mérkőzésre.
- Nem könnyű a váci csarnokban pontot, pontokat szerezni, ráadásul egyre jobb formában is van a hazai gárda. Mire alapozható tehát egy MKC-bravúr a hétvégén?
- Az elmúlt fordulók, az Érd elleni hazai Magyar Kupa mérkőzés, valóban jól sikerült a Vácnak, de nem szabad ebből kiindulnunk. Ahogyan abból sem, hogy eddig a hazai bravúrok viszont elmaradtak, a Szent István SE, valamint a Kisvárda ellen is döntetlennel zártak a váciak. Mi sportolók mindig elmondjuk, hogy nincs két egyforma mérkőzés, és ez úgy érzem, hogy fokozottan igaz a magyar bajnokságra. Ebben ugyanis nagyon kiegyenlített most a mezőny, tehát az élmezőnyben is háromesélyesek a mérkőzések, utánunk pedig mindegyik csapat legyőzheti a másikat. Az persze egyértelmű, hogy ehhez tőlünk a maximum kell, de én most képesnek érzem a csapatot bravúrra. Az őszi mosonmagyaróvári mérkőzésen is csak egytelen gól döntött, ez most fordulhat, megtörténhet a mi javunkra.
- Az edzések mellett most bálozott és kiállításon is járt a csapat. Sikerült ezekkel a programokkal egy kicsit feltöltődni a játékosoknak?
- Kellenek az ilyen kikapcsolódások és érezhető is, hogy most nagyon jó a hangulat a csapatban. Szépek voltak a képek a múzeumban, érdekesek voltak azok az információk, amelyeket ott elmondtak nekünk. A bál pedig remek buli volt, ahol mindenki fantasztikusan érezte magát. Mi brazilok nagyon szeretjük a zenét, a táncot, a vidámságot és ez a bál ilyen szempontból is szuper volt. Érzehető, hogy felszabadított bennünket a két legutolsó bajnoki győzelmünk, visszaigazolást adott arról, hogy jó úton járunk.
- Egy betegség zavart a munkában az elmúlt hetekben, szeretnénk tehát tudni, hogy a kezelések segítettek a gyógyulásban?
- A betegségem teljes gyógyulása egy hosszú folyamat, jelenleg úgy látjuk, hogy a javulás olyan hatvan-hatvanöt százalékos. Rendszeresen járok egy belgyógyászhoz és a klubban is megkapok minden segítséget ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjek. A kezelések miatt sokkal jobban érzem magam, sokkal erősebb vagyok és bíztatóak a kontroll vizsgálatok is. Remélem tehát, hogy a már a soron következő, Vác elleni bajnoki találkozón tudok majd segíteni a csapatnak, mert ez a mérkőzés igazán fontos lesz a számomra!