-
- Hétévesen kezdtem szivacs kézilabdázni Takács Gyöngyi néni csoportjában, tehát tényleg végigjártam a lépcsőfokokat az akadémián - nyilatkozta a honlapunknak Mihály Petra. - Később Meggyes Rita és Vártok Ákos voltak az edzőim, akiktől nagyon sokat tanultam. Négy éve már, hogy felkerültem a felnőtt keretbe, amiben egészen biztosan szerepe volt annak, hogy balkezes vagyok. Akkor még nálunk játszott Klujber Katrin és én eleinte akkor edzettem az élvonalbeli csapattal, amikor ő válogatottal készült. György László edző lehetőséget adott nekem az NB I-ben, ahol a nyáron Vácra igazoló Grosch Viviennel játszottunk a jobb szélen. Tavaly nyáron átalakult a játékos keretünk, de én maradtam és sok játéklehetőséghez jutottam jobbszélsőként a dunaújvárosi csapatban.
Szép kerek történet ez, azt mutatja, hogy a saját utánpótlásból is el lehet jutni az élvonalig…
- Sokat köszönhetek a családomnak, hiszen mi városhoz közeli Mezőfalván élünk, így sokat segítettek, hogy az iskola és edzés közötti időt hasznosan tudjam eltölteni. Igaz nekem már a két nagymamám is kézilabdázott, sőt anyai ágon élvonalbeli játékosok voltak Dunaújvárosban. Mindenben támogattak akkor is, amikor kollégista lettem, eljöttek a mérkőzéseimre, segítettek abban, hogy a sikeres érettségi után, a kézilabdára tudjak koncentrálni. Nem volt könnyű, hiszen pontosan emlékszem, hogy tizenhat évesen mennyire izgultam, sőt féltem az első edzéseken, ahol olyan játékosokkal készülhettem, mint Bulath Anita. Az akarat és a hit megvolt bennem és ezek így lehetőséget adtak, hogy az akadémia utánpótlásából eljussak az élvonalig, valamint a korosztályos válogatottakba.
Fotó: KisricsoPhoto
A nyáron azonban már Mosonmagyaróváron kezded el a munkát, tehát adja magát a kérdés, hogy mi az oka a változásnak?
- Engem kimondottan az MKC ajánlata érdekelt, mert nagyon sok jót hallottam arról a munkáról, amit a Gyurka János - Stranigg Ferenc edzőpáros végez. Nem akartam mindenképpen távozni Dunaújvárosból, így több megkeresést vissza is utasítottam. Viszont jobb játékos szeretnék lenni és ehhez, most biztosan tudom, hogy ki kell lépnem komfortzónámból, egy új kihívásnak kell megfelelnem. Itt egy biztonságos „burokban” élek, tehát ki kell próbálnom magam új társak között, egy másik környezetben. Ellenfélként többször játszottam az MKC ellen és nagyon jó benyomásokat szereztem, ezért gondolom, hogy a számomra most ez a legjobb választás. Gyorsabb, dinamikusabb akarok lenni, terhelés alatt szeretném megmutatni azt az erényemet, hogy elég jó százalékban tudom gólra váltani a helyzeteimet. Volt szerencsém játszani a brazil világbajnok Alexandra do Nascimento ellen, akit a legjobbnak tartok a posztomon. Láttam tehát, hogy milyen fizikai adottságok és biztos kéz kell ahhoz, hogy igazán hatékony jobbszélső legyek.
