-
- Őszintén megmondom, hogy még bennem is csak mostanában kezd igazán tudatosulni, hogy mekkora sikert értünk el a bajnokságban - mondta kicsit elgondolkodva dr. Hoffmann László az MKC szakmai igazgatója. - Így természetesen érthető, hogy sokan arra keresik a választ, hogy ez miként sikerülhetett a Motherson-Mosonmagyaróvár csapatának. A felelet azonban nagyon egyszerű, hiszen a sikerünket kizárólag a napi munkának, a rendnek és a fegyelemnek köszönhetjük. Magyarországon ezt kevésbé értékelik, pedig ha mindenki, a legjobb tudása szerint dolgozik, annak szinte egyenes következménye az eredményesség. Nálunk az elmúlt nyári változások után jó irányba indult el a klub, mert minden pozícióba megfelelő ember került. Nem voltak nagy álmodozások, tehát ebben a rendkívül nehéz, kaotikus évben, nem reagáltunk sem túl, sem pedig alul semmit. A legnehezebb időszakokban is nyugodtak maradtunk, semmi nem zökkentett ki minket, ami egyformán igaz a menedzsmentre, a szakmai stábra és a játékosokra. Keményen dolgoztunk az egész szezonban és így végül hoztuk azokat a találkozókat, amelyek a bronzéremhez segítettek minket.
- Talán az a helyes kifejezés, hogy mindezt a külvilág mindössze sztoikus nyugalommal vette tudomásul…
- Ez egy összetett kérdés, de a mi filozófiánk már nem az, hogy toljuk előre önmagunkat. Persze lehet, hogy ez nem kedvező ránk nézve, de inkább próbálunk folytonosságot mutatni, és úgy bekerülni a köztudatba. Nekünk a Vác, a Siófok és a DVSC hármas kötelékében kell kivívni azt a tiszteletet, amelynek van valódi értéke. Most is fontosabb a szakmai elismerés, amelyet meg is kapott a klub, a csapat, mint az ilyen téren nem értékmérő külvilág. Az a társadalmunk egyik legnagyobb hibája, hogy a következetes munkának nincs hírértéke, hiszen most is inkább egy klub pénzügyi helyzete a téma, pedig az a magyar kézilabdázás rossz hírét kelti. A mai világ azonban sajnos ilyen, igaz azt érzékeljük, hogy velünk, az eredményességünkkel, a helyezésünkkel nem nagyon tudnak mit kezdeni, de ez alapvetően nem a mi problémánk. Megvannak a lehetőségeink arra, hogy a szurkolóinkat, a szimpatizánsainkat, a támogatóinkat nyíltan, őszintén tájékoztassuk, velük meg tudjuk osztani a gondolatainkat, a terveinket.
- A csapattól távozó játékosok esetében viszont markánsak voltak a vélemények…
- A távozók, az érkezők, tehát az átigazolások kérdése egy hatalmas játék a színfalak mögött, amelyben a bajnokság során talán csak a klubvezetők és a menedzserek látnak tisztán. Elmondtuk már, hogy nem terveztünk ekkora változást, de azt is láttuk, hogy ez a csapat elérte a csúcsot. Amennyiben tehát ezen a szinten szeretnénk maradni, akkor menni kell előre, még akkor is, ha látszólag minden rendben van. Voltak tehát olyanok, akiket nem akartunk megtartani, mert a feltételeink adottak ahhoz, hogy egy új szerkezetű csapatot rakjunk össze. Néhány távozó esetében igaz mondhatnánk, hogy hol vannak már a nekik ígért jobb anyagi feltételek vagy azok az edzők más csapatoknál, akik több játéklehetőségről beszéltek…de nincs ennek értelme, el kell fogadni, hogy a játékosok hiszékenyek, nem bíznak eléggé önmagukban és ezért jórészt félelemből döntenek. Nekünk ezt is kezelni kellett, hiszen a bajnokságot közben le kellett játszani, sőt a lehető legjobb eredményt kellett elérni. Ez egy örökölt csapat volt, több poszton a szükségesnél több játékossal, hiszen elsősorban azt kell nézni, hogy az eredményesség szempontjából mennyit játszik egy kézilabdázó. Nálunk pedig voltak olyan játékosok, akiket természetesen fizetni kellett, de teljesítményben ebből szinte semmit nem kaptunk vissza. A következő szezonban ilyen szempontból akarunk előre lépni, az edzéslétszámot pedig feltöltjük fiatalokkal, akiket így fel is tudunk építeni.
- A mondataiból kiderül, hogy rengeteg tanulsága volt az MKC, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a mindenkori harmadik helyezett számára ennek az évnek. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy miként lehet majd ezeket hasznosítani?
- Továbbra is reálisan akarunk gondolkodni, tisztességesen akarunk dolgozni, mert számunkra ez az egyetlen járható út. Nincs szükségünk hangzatos bejelentésekre, megalapozatlan ígérgetésekre és elvtelen dicséretre sem önmagunktól, sem pedig a sikertelenség esetén azonnal elforduló külvilágtól. Pontosan tudjuk, hogy egy nagy versenyben lettünk bronzérmesek, amelyben akár a hetedik helyen is végezhettünk volna. A mi esetünkben azonban nem a kocsi előzte meg a lovat, hiszen egy valóban jól működő klubmodell segített hozzá az eredményekhez. A mai világban nagyon kell figyelni az anyagi lehetőségekre, de az MKC jelenleg olyan stabil klub, amely a remek bajnoki szereplés miatt, a szerződésekben foglalt vállalásokon felül, még prémiumot is fog fizetni. Én ilyen kifizetésről pedig mostanában nem is halottam, sőt nem emlékszem, hogy ilyenre példa lett volna magyar kézilabdázásban. A Mosonmagyaróvári Kézilabda Clubnak van egy filozófiája, amit talán ma már többen elhisznek, és aki ezzel akar azonosulni azt szívesen is látjuk. A felnőtt csapatnál egy év alatt is eredményt hozott ez a szemléletváltás, viszont nagyobb feladat, több idő lesz ugyanezt megvalósítani az utánpótlásban. Ezért is olvastam örömmel az utánpótlás vezetőnk Bognár Róbert év végi értékelést, amivel tökéletesen egyet is értek. Sőt még nagyobb örömet jelentenek, az MKC nyári táborának első hetéről érkező hírek, visszajelzések, amelyek már az egyértelmű előrelépést mutatják.
