-
- Tíz évesen kezdtem el a játékot Budaörsön, ahol az első edzőm Liskáné Balogh Zsuzsa volt, aki egykor az édesanyámat is tanította kézilabdázni - kezdte a bemutatkozást Soltész Kíra. - Eleinte a mezőnyben próbálkoztam, de később pont anyukámmal beszéltem meg, hogy kapus leszek, aki féltett a sérülésektől. A budaörsi kapusedzőtől Irina Shirinától pedig nagyon jó alapokat kaptam, rengeteget segített nekem az indulásnál. 2018-ban a Vasas csapatába igazoltam és ott is remek szakemberekkel, Balog Judittal és Bakos Istvánnal dolgozhattam. Jól éreztem magam a piros-kékeknél, ahol többször szerepet kaptam a felnőtt csapatban. A Fáy utcában megújult a kézilabda csarnok, megcélozták a feljutást is a legjobbak közé, így sokat gondolkodtam mielőtt elfogadtam az MKC megkeresését.
- Ez érthető, hiszen elég messze kerültél a budapesti otthonodtól, ami nyilvánvalóan nem könnyű ilyen fiatal korban.
- Ez volt a másik ok, ami miatt nehezen döntöttem, mert mi ketten éltünk az anyukámmal, akit nem szívesen hagytam egyedül. Viszont ő is bátorított, hogy próbáljam meg elérni, megvalósítani az álmaimat. Én ugyanis élvonalbeli játékos akarok lenni és erre több lehetőséget érzek itt Mosonmagyaróváron. A nyári NEKA tornán láttam, sőt védtem is az MKC ellen, megtapasztaltam tehát azt, hogy milyen komoly klubhoz igazolhatok. Stranigg Ferenc vette fel velem a kapcsolatot, aki szintén megerősített abban, hogy váltanom kell. Szeptember végén érkeztem Mosonmagyaróvárra, ahol most Domokos Dalmával és Nemes Laurával lakunk együtt. Ez is szokatlan volt a számomra, de miután elosztottuk a feladatokat, nagyon hamar összerázódtunk.
- Nagy terveid vannak tehát a sportágban, de azt is hallottuk, hogy a tanulás is szerepet játszott a választásodban.
- Én egyenrangúan kezelem a két dolgot, ezért is volt a számomra szimpatikus, hogy Mosonmagyaróváron segítenek nekem mindkettőben. Ez a Vasasnál nem volt jellemző, de itt a Kossuth Gimnáziumban úgy készülhetek a májusi érettségire, hogy közben kézilabdázhatok. Szeretnék a Testnevelési Egyetemen továbbtanulni, vagy érdekel az óvodapedagógus képzés is, mert később majd gyerekekkel akarok foglalkozni. Persze tartottam egy kicsit a suliváltástól is, de szerencsére ezzel sem volt semmi probléma. Így elmondhatom, hogy jó döntést hoztam, mert csupa kellemes meglepetést tartogatott a számomra az elmúlt néhány hét. Arra pedig nem is gondoltam, hogy decemberben már be is tudok mutatkozni az NB I-es csapatban.
- Mikor tudtad meg, hogy szerepet kaphatsz a Gárdony-Pázmánd NKK - Motherson-Mosonmagyaróvár Liga-kupa találkozón?
- Kapusedzésen már dolgoztam Farkas Andreával és az élvonalbeli kapusokkal, Herczeg Lilivel valamint Szemerey Zsófival. Az elmúlt tíz napban viszont ott lehettem a csapat edzésein, ami nagyon hasznos volt a számomra. Sokat tanultam, rengeteg tapasztalatot szereztem ezeken foglalkozásokon, amelyeket igazán élveztem. Viszont már az is meglepett, hogy bekerültem az utazó keretbe, Gárdonyban pedig a szünetben szólt Gyurka János, hogy melegítsek, mert be fogok állni. Persze kicsit izgultam, de mindenki bíztatott, nyugtatott és rendkívül jól esett, hogy a tapasztalt játékosok még a sípszó előtt is megöleltek. A számomra örök emlék marad ez a Liga-kupa találkozó, a gárdonyi terem, hiszen itt védhettem először NB I-es csapatban.
- Egy kézilabda csapatban optimális az, hogy az utánpótlás védhet, fejlődhet, rutint szerezhet a felnőtt keret harmadik számú kapusa. Az esetedben viszont komoly feladatokat is meg kell oldani az eddig bizony bukdácsoló ifjúsági és U22-es együttesben…
- Tisztában vagyok ezzel, hiszen néhány mérkőzésen már részt vettem és például a volt csapatom elleni ifi mérkőzés nem volt kellemes. Bízom azonban abban, hogy az MKC ifjúsági kerete össze fog állni folytatásra, mert sok jó képességű játékos alkotja a gárdát. A klub oda is figyel erre a korosztályra és mindenben segít, hogy az MKC ifi és U22 elkezdje a pontgyűjtést, a felzárkózást a tabellákon. Az eredménykényszert pedig jó, ha már ezekben a bajnokságokban megszokjuk, hiszen az úgyis végigkíséri majd a pályafutásunkat. Tudom, hogy kapusként tőlem egyenletes, sőt bravúros teljesítmény kell majd, hogy segíteni tudjak, de ez a feladat, így a hasznomra is válhat.
