-
A Mosonmagyaròvàri KC kézilabdázója ugyanis pont az új csapata ellen búcsúzik el a mosonmagyaróvári szurkolóktól az UFM Arénában.
„Egyàltalàn nem foglalkozom ezzel, mert a számomra természetes, hogy amíg az MKC játékosa vagyok, addig mindent megteszek a csapatom sikerérét – mondta nagyon meggyőzően Kopecz Barbara. - Úgy gondolom, hogy jelenleg jobb formában vagyunk a vendégeknél és hazai pályán mindenképpen győzelemmel akarjuk zárni a szezont. Szerencsére az elmúlt heti légúti fertőzéses betegségem után már jól vagyok, és teljes intenzitással tudok edzeni. A békéscsabai pályafutásom csak a nyári szünet után kezdődik, ezért kizárólag arra koncentrálok, hogy megnyerjük a pénteki találkozót.”
- Profi játékosként tiszteletben kell tartanunk a döntésedet, de közben persze kíváncsiak is vagyunk a távozásod okaira?
„Úgy érzem, hogy négy szezon után szükségem van a környezetváltozásra és egy új kihívásra. Ez a legfőbb oka annak, hogy elfogadtam a Békéscsaba ajánlatát. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom a Viharsarokban, hiszen az ott rendkívül eredményesen kézilabdázó Walfisch Mercédeszt kell majd pótolnom. Sokat gondolkodtam tehát, de végül úgy döntöttem, hogy elfogadom, ès megpróbálom megoldani ezt a feladatot. Az MKC is ajánlott egy új szerződést, őszintén megmondom, sajnálom is itt hagyni a csapatot, a közösséget, de meggyőződésem, hogy most váltanom kellett.”
- Szélsőséges volt ez az évad, hiszen válogatott játékos lettèl, de közben sok betegség és sérülés hátráltatott.
„Személy szerint nekem nem sikerült igazán jól ez az év, de mégis örökre emlékezetes marad a csapat szereplése miatt. Nagyon örülök annak, hogy a részese lehettem az MKC eddig legjobb élvonalbeli szereplésének. Abban pedig biztos vagyok, hogy a következő évben még erősebb lesz a mosonmagyaróvári csapat és stabilizálni fogja a helyét az első osztályú bajnokságban. Én pedig gyönyörű emlékeket fogok megőrizni az itt eltöltött időszakról, a városról, amit nagyon megszerettem és az egészen kivételes MKC szurkolókról, akik mindig mellettünk voltak. Köszönettel tartozom nekik és a klubnak, az edzőknek, valamint a vezetőknek ezért a négy évért, ami meghatározó volt az életemben.”
