-
Míg pár évvel ezelőtt kétségtelenül a világ legerősebb női kézilabda-bajnokságának számított az NB I, addig ez napjainkban már nem biztos, hogy helytálló. Viszont az sem kérdés, hogy még mindig az egyik legerősebb a nemzeti bajnokságok között. A mezőny a korábbi esztendőkhöz képest kettészakadni látszik. Az első hét helyezett és a 8-14. pozíciókban található együttesek között, ha nem is szakadék, de egy kis rés mindenképp keletkezett.
A vonal fölötti két kiemelkedő csapat az egyaránt BL-résztvevő Győri Audi ETO és az FTC-Rail Cargo Hungária. A másik öt klub közel hasonló erősségű és hasonló lehetőségűnek mondható. Közülük ebben a szezonban a legstabilabb teljesítményt és a legnagyobb fejlődést egyaránt a Motherson-Mosonmagyaróvár mutatja be.
A klub honlapján olvasható rövid történelem alapján az MKC-t 2014-ben alapították, de jogelődjeinek múltja egészen 1966-ig vezet vissza. Az ekkor életre hívott Veszprémi Vasas 1970-ben – Bakony Vegyész néven – a bajnoki címet is elhódította. Az 1990-es és 2000-es években csak minimális időt tartózkodott az első osztályban, mielőtt 2009-ben feljutott. A Veszprém Barabásnak nehéz dolga volt, hiszen városon belül a világ egyik legjobb férficsapatával kellett megküzdenie a figyelemért és a szponzorokért.
Ez a 2011-12-es szezonig működött is, amikor számos támogató kihátrált a klub mögül. Jött viszont a Győri Audi ETO, amely a következő három évben fiatal játékosokat „kölcsönzött” a klubnak, játéklehetőséghez juttatva őket. 2014-ben a klub átköltözött Mosonmagyaróvárra, és azóta egy szezont kivéve végig első osztályúnak mondhatja magát. 2017. február 18-án átadták az UFM Arénát, ahol rendkívül modern körülmények között készülhetnek a mérkőzésekre. Az új csarnok és a szinte állandó telt ház – az 1000 néző előtt a jó hangulat garantált - ellenére búcsúzott az élvonaltól.
Ez nem tartott sokáig, 2018-ban rögtön visszajutott az NB I-be, és fokozatosan egyre jobban teljesít. A tavalyi, koronavírus miatt félbeszakadt szezonban az addigi legjobbjának számító 9. pozícióban állt. Akkor már néhány nagy bejelentésnek köszönhetően sejthető volt, hogy valami nagy dolog van készülőben.
2020 tavaszán a Mosonmagyaróvár öt új játékos átigazolása mellett nem akárkit nevezett ki vezetőedzőnek. Gyurka János játékosként a Veszprém klublegendája volt, aki az 1980-as és 1990-es évek emblematikus alakjaként a mai napig a klub történetének ötödik legeredményesebb kézilabdázója. A magyar válogatottban 191 alkalommal léphetett pályára, és oszlopos tagja volt az 1986-ban vb-ezüstérmet szerző nemzeti csapatnak is.
Az 58 éves legenda visszavonulása után edzőként is bizonyította rátermettségét. „Az utánpótlásból érkeztem a klubhoz tavaly nyáron, előtte már nőkkel és férfiakkal is foglalkoztam felnőtt szinten. Az előző felnőttcsapatom pont a Veszprém Barabás volt, a Mosonmagyaróvár elődje. Balatonbogláron kezdtem az utánpótlással foglalkozni, aztán párhuzamosan a korosztályos válogatottnak is voltam a szövetségi edzője, amikor a Mosonmagyaróvár felkért” – foglalta össze eddigi edzői karrierjét a magyar kézilabda egyik ikonikus alakja, majd rátért edzői filozófiájának alapelveire.
„A tervem az volt, hogy azokat a nemzetközi trendeket, amiket a korosztályos világversenyeken megtapasztaltam, beépítsem a csapat játékába. Ez többé kevésbé sikerült is, nagyon nagy kedvvel elfogadták a lányok egészen idáig, akiknek a személyében remek sportembereket ismertem meg. Szerettem volna, hogy úgy dolgozzunk, hogy minél többet fussunk. Ha pedig futunk, akkor minél gyorsabban, labdával és labda nélkül is. Az erőnléti mozgások és a gyorsasági állóképesség fejlesztésén volt a hangsúly”
„Elsősorban az átmenetekben, úgy, mint a védekezésből támadásba való átmenetbe szerettem volna kis innovációt hozni. Gondolok itt a lerohanásokra, a gyors indításokra és a kapott gól utáni gyors középkezdésekre. Támadásban felállt fal ellen szinte mindenki ugyanazokat a játékelemeket alkalmazza, ez olyan, mint egy éttermi étlap, amit mindenki magának pontosít. Védekezésben az elővételezés volt az egyik legfontosabb pontosítani való, a másik pedig a minél több megállító fault elhelyezése. Azt vallom, hogy egy mérkőzésen 35 megállító faultot meg kell ejteni. Lehet, hogy ez nem hangzik soknak, de ennyivel már kézben lehet tartani az ellenfél tevékenységét” – avatott be minket a szakember a Móvár játékának alapjaiba.
Ehhez elmondása szerint jó játékosanyagot is kapott, hiszen nyáron öt új játékossal erősödött a Mosonmagyaróvár. Közöttük volt az a Szemerey Zsófi is, aki 2017 után egy szezont Siófokon, kettőt pedig a Ferencvárosnál töltött.
„Természetesen abból az egy szempontból visszalépés, hogy nem játszhatok BL-ben, de újra fel szeretném építeni magam, és ehhez a legjobb helyet választottam. Nagyon jó úton haladok. Jól érzem magam, hiszen én úgymond hazajöttem ide, a szurkolók és a csapat is jól fogadtak. Erre nem kell jobb bizonyíték, mint hogy két évvel meghosszabbítottam a szerződésem” – mondta a csapat kapusa.
„Nem voltak kétségeim, tudtam, hogy egy jó csapathoz igazolok” – ezt már Tóth Eszter, a csapat egyik új irányítója mondta, aki szintén a szezon előtt, az MTK-ból csatlakozott a mosonmagyaróvári együtteshez. „Amikor aláírtam a szerződésem, egyedül az edző személye volt kérdéses, de bíztam a vezetőség döntésében. Gyurka János különleges edző, nagyon sok olyan dolgot gyakorlunk, ami a férfi mezőnyben fellelhető. Szeretem ezt a stílust, amiben játszunk. A támadójátékunk főként széles keresztmozgásokra épül, a védekezésünk pedig egy agresszív védekezés mind hatos falban, mind zavaróval” – mondta a decemberben a magyar válogatottban világeseményen is debütáló játékos.
„Most decemberben megtörtént, amire már régóta vágytam. Nyilván örültem volna, ha jobb eredménnyel térünk haza, de nekem egyénként jó volt megélni, hogy ott lehetek egy világeseményen. Sok tapasztalatot szereztem még úgy is, hogy a nagy részét csak a lelátóról élhettem át” – értékelte saját szemszögéből a mieink számára 10. hellyel záruló Európa-bajnokságot.
Szintén a nyáron szerződött Mosonmagyaróvárra az osztrák válogatott Kovács Patrícia, aki egy idényt már játszott a magyar bajnokságban, a Vác csapatában. „Az elmúlt két évet Németországban, a Metzingen csapatánál töltöttem, de nagyon honvágyam volt. Úgy éreztem, hogy szeretnék visszajönni Magyarországra, mert itt jó színvonalú a kézilabda. Eddig abszolút nem bántam meg a döntésem”- mondta a 24 éves játékos, akinek édesapja, Kovács Ferenc 1999 óta a szebb napokat is megélt, osztrák Hypo Niederösterreich csapatánál dolgozik, 2014 nyarától vezetőedzőként.
Az irányító 2017-ig édesapja kezei alatt tanulhatta a sportág alapjait, és annál egy picivel többet is. „Sok lövés variációt tanultam tőle. Nem csak a klasszikus átlövést, hanem különböző variációkat. Továbbá a játékintelligenciám fejlődésében is sokat segített” – beszélt a kezdetekről a Móvár egyik leggólerősebb játékosa. Egy rekreációs és egy konditermi része volt annak az edzésnek, amire február utolsó péntekjén bebocsátást nyerhettünk. Már régóta a klub kötelékébe tartozik Hajtai Vanessza, aki a csapat egyik vezére és legszenvedélyesebb játékosa. „A klub idén nagyon profi hozzáállással segít nekünk abban, hogy minden körülmény adott legyen ahhoz, hogy száz százalékot tudjunk nyújtani a pályán” – mondta a dunaújvárosi kitérő után 2016-ban visszatérő balszélső a körülményekről.
Állítását a rövid ottlétünk alatt tapasztalt dolgok alapján nem tudjuk megcáfolni: az UFM Aréna a lehető legkorszerűbb felszereltséggel bír. „Látható, hogy jó körülmények között, zavartalanul tudunk dolgozni. A stáb egymásra épülve, mindenben egyet értve teszi a dolgát. Mindent megbeszélünk, és próbáljuk a legjobb döntéseket hozni” – ez az NB I-ben jelenleg elfoglalt pozíciójuk alapján abszolút sikerült is. Vesztett pontok tekintetében a harmadik legjobb a ligában, ami nagyban köszönhető szenzációs szeptemberi idénykezdetüknek.
„A bajnoki indulásunkat jónak ítélem meg. Tudtunk meglepetéspontokat szerezni az első hét mérkőzésen. Már a felkészülésünk ritmusát is a heti két meccshez terveztük meg. Nem csak a prevenció, hanem a rehabilitációs oldalon is. A táplálkozás és az alvásórák számára is kiemelten figyeltünk” – a szezon első hét meccsén csak a Fradi tudta a Gyurka-csapatot legyőzni (19-29). Ami fontosabb, hogy a szoros, egygólos meccsek után kivétel nélkül ők tudták győztesen elhagyni a pályát. A DVSC (31-30), az MTK (33-32), a Vác (28-27) és a Kisvárda (22-21) ellen is a móváriak javára dőlt el a hajrá.
„Saját szempontomból egyetlen meccset sem emelnék ki, talán a szeptemberi meccseket mondanám, de azokat is a csapat szempontjából. Az, hogy egy gólokkal tudtunk nyerni, tényleg azt mutatta meg, hogy igazi csapat vagyunk és milyen sokat edzettünk. Ha egy csapat az utolsó percekben tudja megnyerni a mérkőzést, az a sok edzésnek is köszönhető” – foglalta össze a szeptemberi sikerek kulcsát Szemerey.
Ahogyan szinte a világon mindenre, úgy a Mosonmagyaróvárra is hatással volt a koronavírus-járvány. A kézilabdavilág – nem csak magyar része – szenvedett azzal, hogyan tudná jól felvenni a harcot a pandémiával. A szezon elején sorra maradtak el a mérkőzések, ezt ők sem úszták meg. „Kétszer kellett elkezdenünk az alapozást. Szeptemberben lejátszottuk a hét mérkőzést, majd megálltunk. Október-november-decemberben egyáltalán nem tudtunk játszani. Az elején az ellenfeleinknél jelentkezett a koronavírus, aztán már bennünket is utolért. Majd a megfelelő protokoll alapján visszahoztunk mindenkit, és egy második ’mini-alapozást’ iktattunk be” – a Békéscsaba elleni szeptember 27-i hazai (30-26), és december 30-i idegenbeli találkozók (30-23) között több mint három hónap telt el.
A nagy kihagyás ellenére volt olyan része a szezonnak, amikor a bajnokságban egy 11 meccses győzelmi szériában voltak. Gyurka természetesen nagyon büszkén foglalta össze az eddigi sikereket, majd kitért az első igazi hullámvölgyre.
„Nagyon jó volt átélni a debreceni egygólos győzelmünket, ezekben az egygólos sikerekben azért is felénk billenhetett a mérleg nyelve, mert nagyon hittek abban, hogy jó, amit csinálunk. A hibák számában fejlődik a csapat, ebből a szempontból a siófoki győzelmünket emelném ki. Egy rohanós, magas tempójú meccsen tudtunk nyerni öt góllal úgy, hogy csak hat technikai hibánk volt. Ezt az MTK ellen már nem tudtuk megismételni, ahol egy hosszú sorozat szakadt meg. Azt vallom, hogy a vereség a siker kulcsa, mert abból mindig lehet tanulni” – mondta, utalva ezzel a kék-fehérek elleni 31-29-es vereségre, amivel az együttes február közepén kiesett a Magyar Kupából.
„Jelen pillanatban a játék képe kezd hullámzóvá válni, de a teljesítményünk mégis egyenletesnek mondható. Az, hogy helyünkön vagyunk-e a tabellán, az elvégzett munka és a munkába vetett hit fogja megmondani, nem én” – abból nyilván nem szabad kiindulni, hogy az ETO - jó szokásához híven - átrohant ellenfelén. Nem ez volt az a mérkőzés, amelynek a két pontjára mindenáron szüksége lett volna a Móvárnak.
Sokkal inkább ebbe a kategóriába tartozott volna a február utolsó napján lejátszott, Debrecen elleni hazai összecsapás. Azonban hiába kezdett jól, és vezetett Szemerey védéseinek, valamint Simona Szarková góljainak köszönhetően 15-12-re a szünetben a csapat, a második játékrészben a rivális feljavult, és 28-24-re fordítani tudott. Az utolsó percekben már csak Kovács tudott néhány szép egyéni villanást bemutatni, valamint a Szemerey helyére becserélt, junior Európa-bajnok Herczeg Lili néhány bravúrral mutatta meg tehetségét. „Herczeg Lilivel már régóta ismerjük egymást, Bartalos Bélánál már találkoztam vele, úgyhogy nem volt ismeretlen a személye. Nagyon örülök, hogy vele lehetek, egy fiatal, tehetséges kapusról van szó. Fél szavakból megértjük egymást, és teljesen más stílusban védünk, ami a csapat előnyére válhat” – mondta Szemerey arra a kérdésre, hogy miért ők az NB I egyik legjobb kapuspárosa. Ezúttal ez kevés volt, de amint túllesznek a Fradi elleni, szerdai találkozójukon, utána április 7-ig négy, könnyebbnek ígérkező mérkőzés következik. A Kisvárdát, az MTK-t és az Alba Fehérvárt fogadják hazai pályán, valamint a Vácnál vendégeskednek.
„Előzetesen konkrét pozícióban kimondott célkitűzésünk nem volt, maximum annyi, hogy az előző, csonka szezonban elért kilencedik helyezést javítsuk meg. Ha elérnénk egy kupaindulási jogot, akkor nem fogunk nemet mondani rá. A csapat érett tudna lenni arra, hogy egy nemzetközi kupában el tudjon indulni és meg tudja magát méretni” - a csapat célkitűzéseit Gyurka óvatosabban, Szemerey valamivel bátrabban fogalmazta meg. „Látva, hogy milyen jól menetelünk, ettől nem szabad elszállnunk, de reméljük, hogy egy érmet sikerül a nyakunkba akasztani az év végén” – az eddig látottak alapján ez nem is lenne akkora meglepetés.
