-
- Azt nem mondom, hogy izgultam a mérkőzés előtt, de egyértelműen izgatottan vártam az első tétmérkőzésemet edzőként – kezdte a beszélgetést Farkas Veronika, az MKC volt remek irányítója. – A találkozó előtt megpróbáltam egy kicsit feltüzelni a lányokat és örömmel tapasztaltam, hogy ez sikerült. Nagyon akartak, szimpatikusan küzdöttek, ezzel tudták ellensúlyozni azt, hogy az adottságok terén jobbnak tűnt a győri csapat. A győzelmünket pedig egyértelműen annak köszönhetjük, hogy igazi csapatot alkottunk. A lányok mérkőzés utáni öröme mutatta meg ezt igazán, s persze extra motivációt jelentett az is számunkra, hogy mintegy száz néző látta a találkozót az UFM Arénában.
- Az első visszaigazolás megvolt az elvégzett munkáról, amit a nyáron kezdett el az MKC serdülő. Melyek voltak még az elmúlt hónap további tapasztalati?
- Rövid ideje dolgozunk együtt a csapattal, ezért még inkább az ismerkedés szakaszában járunk. Nekik is el kell fogadniuk az elvárásaimat,az egyéniségemet, nekem pedig meg kell tanulnom a mai tizenhárom-tizennégy éves gyerekek fejével gondolkodnom. Az egyértelműen látszik, hogy van jövőképe ennek a csapatnak, vannak kimondottan tehetséges kézilabdázók is a keretünkben. Jó közösséget alkotnak és a játékot is szeretik, de rengeteg munka vár még ránk, hogy kihozzuk magunkból, amit csak lehet. Kezdő edzőként nem lehetek elégedett, és egyetlen bajnoki mérkőzésből sem lehet semmilyen messzemenő következtetést levonni. Viszont azt jó volt látni, hogy a lányok élvezték az első találkozót.
- A legutóbbi nyilatkozatából szinte sugárzott, hogy nagy lelkesedéssel várja az edzői feladatokat. Most adja magát a kérdés, élvezi ezt a fajta munkát?
- Az edzősködés minden percét nagyon szeretem! Pedig már most látom, hogy mennyivel összetettebb dolog, mint amikor „csak” játszottam. Próbálom megtölteni tartalommal az edzéseket és a mérkőzésekre történő felkészítést vagy akár csak egy időkérést. Szerencsére a lányok jó partnerek, de azért néha még fegyelmezni is kell őket. Volt már olyan edzésünk, amikor szétszórtak, dacosak voltak, és akkor bizony csak futottak. Arra is figyelnem kell, hogy valóban megértsék, amit kérek tőlük, mert sokszor akkor is bólogatnak, ha nem minden egyértelmű a számukra. A legtöbb energiát azonban arra kell fordítanom, hogy a hitüket erősítsem, és ilyen szempontból volt lényeges a győzelmünk, ami ugyan az utánpótlásban messze nem a legfontosabb, de az önbizalomnak, a munkavégzésnek jót tesz.
