-
Leány ifjúsági I. osztály - nyugat - 22. forduló:
Mosonmagyaróvári KC - Pénzügyőr SE 33 - 31 (19 - 18)
MKC: Soltész - Sztankovics 4, Baumgartner 3, Babinszky 2, Paróczai 6, Lázár 10, Szabó Cs. 4. Csere: Bognár R. (kapus), Sztranyovszky 3, Sefcsik 1, Uzonyi-Varga, Lengyel L., Magyari.
Utánpótlás edző: Bognár Róbert
- Nem számítottam könnyű szezonra, hiszen a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club ifjúsági kerete rendkívül fiatal az első osztályú ifjúsági és az NB II-es felnőtt bajnokságban - kezdte az értékelést Bognár Róbert az MKC utánpótlás vezetője, aki egyben ennek a csapatnak az edzője is. - Viszont így utólag is helyesnek gondolom, hogy lehetőséget adtunk a klubhoz kötődő, jórészt saját nevelésű 2005-ös, tehát még serdülőkorú fiataloknak. Időre, türelemre volt szükségük, hogy felvegyék az élvonal ritmusát, önbizalmat szerezzenek és megtanuljanak győzni. Zavartak betegségek, sérülések is, de az októberi mélypontot jelentő eredménytelenség után, nekem is szemléletet kellett váltanom, hogy az elsődleges célunkat, az élvonalbeli tagságunk megtartását biztosítsuk.
- Mit jelentett és hogyan hatott ez a szemléletváltás a gyakorlatban az MKC ifjúsági keretére?
- Elsősorban az edzéseink minőségén kellett változtatnunk, meg akartuk erősíteni azokat az elemeket, amelyekkel sikereket érhettünk el. A futásra helyeztük a hangsúlyt, egyrészt nagyon sokat dolgoztunk így, másrészt a gyorsaságunkat is fejlesztettük. Erre építettük fel a védekezésünket és a labdaszerzések után a lerohanás lett a leghatékonyabb fegyverünk a támadások során. A lányok edzésmunkája végig megfelelő volt és ebben a szerkezetben én is megtaláltam a játékosaink helyét, a megfelelő játékidőket. Nyertünk is néhány mérkőzést, az NB II-ben sikerült egy kicsit megszilárdítani a helyezésünket, ami megerősített bennünket. A kieséstől soha nem féltünk, viszont folyamatosan figyeltük a tabellát, az ellenfeleinket, kiemeltünk fontos találkozókat. Megfelelően kezeltük a helyzetünket, sőt február-márciusban akarattal, tudatossággal kompenzáltuk a hibáinkat, sőt már minden félelem nélkül játszottunk még az élcsapatok ellen is.
- Csapatsport lévén, ritkán kérjük az edzőket olyan összegzésre, amelyben szeretnénk, ha az egyénekre, a kiemelkedő teljesítményekre is kitérne.
- Azok kerültek nehéz helyzetbe, akik sokat hiányoztak, nem tudtak napi szinten készülni, rendszeresen mérkőzéseket játszani. Csalódást azonban nem okozott senki, hiszen ilyen fiatal játékosoknál érthető, elfogadható a jobb és rosszabb periódusok váltakozása. Az idősebb játékosaink közül Lázár Jázmin egyértelműen a vezére a csapatunknak. Komplex, hatvan perces játékos lett, aki támadásban és védekezésben is képes kiegyensúlyozott, remek játékra. Példamutató az edzésmunkája is, a szintén sokat, főként a védekezés terén előre lépő Paróczai Eszterrel a minden foglalkozáson maximálisan teljesítenek. A tavasszal az ifjúsági kerethez visszatérő Soltész Kíra szintén sokat segít nekünk, de benne még több van, amit ki is kell hozni belőle. A nemrég az ETO csapatából érkezett Sztankovics Kyra is egyre erőteljesebb, többet vállal és így komoly erőssége lehet a csapatunknak, a klubnak. A többiek, Dezséri Zsófia, Kiss Janka, Magyari Rebeka és Szabó Csenge, valamint az NB II-ben szereplő Dávida Gréta, Fekete Fanni és Gutecz Réka is egyre jobban megoldják a rájuk bízott feladatokat. A fiatalabbak közül Babinszky Lara alapember a védekezésünkben, ahol nagyon sokat érnek a labdaszerzései. Támadásban azonban még sokszor szertelen, így neki még sok munkára van szüksége ahhoz, hogy a tehetségből, kész, érett játékossá váljon. Baumgartner Evelin nyújtotta a legstabilabb teljesítményt, amit egy kis önbizalommal még fokozni is tud majd. Sefcsik Nórának és Sztranyovszky Laurának is volt az ősszel kifejezetten jó periódusa és most úgy látom, hogy ismét megtalálták a helyes irányt, ahogy a többi fiatal Bognár Réka, Buga Réka, Bertalan Nadin, Forgács Boglárka és Uzonyi-Varga Adél játékában is lényegesen kevesebb már a hullámzás.
- Van még feladata az MKC ifinek, ahogyan a Mosonmagyaróvári Kézilabda Clubnak is, hiszen tudjuk, hogy az utánpótlás nevelés hosszú távú projekt. Melyek ezek közül most a legfontosabbak?
- Az a helyes kifejezés, hogy nem vagyok, nem is lehetek elégedetlen, mert a csapat a teljesítőképességének határán mozog most. A sorsunk is a kezünkben van, de a hátralévő négy bajnoki találkozón nem is csak be akarjuk biztosítani a helyünket az ifjúsági élvonalban, hanem a tizedik helyet akarjuk elérni, amire már valóban lehet építeni. Az NB II-es felnőtt bajnoksággal vannak távlati terveink, így olyan helyen kell zárnunk, hogy a várható átszervezések minket ne érintsenek. Soha nem volt még ennyi gyerek a Mosonmagyaróvári Kézilabda Clubban, az alsó korosztályok teljes létszámokkal dolgoznak, sőt már bontani is kell az edzés csoportokat. Viszont a serdülő és az ifjúsági csapatoknál mennyiségben és minőségben is erősödnünk kell.
