-
- Ismeretlenül valóban nagyon nehéz megkülönböztetni Dorinát, Jázmint és Helgát, hiszen egypetéjű ikrek - mondta Szócsin Csaba a kislányok édesapja. - A családunkban, és a feleségem rokonságában is volt már példa az ikerszületésre, ezért nem ért teljesen váratlanul, hogy nekünk egyszerre lett három gyerekünk. A családunk a Vajdaságban élt, a lányok is ott születtek, hiszen Zentáról mi csak 2016-ban költöztünk Mosonmagyaróvárra. Azóta már megkaptuk az állampolgárságot és úgy érezzük, hogy hazajöttünk Magyarországra. A gyerekek nagyon szeretik a Fekete István Általános Iskolát, ahol osztályelső tanulók. Sok tehát bennük a hasonlóság, de mi persze pontosan tudjuk, hogy a személyiségük mégis mennyire különböző. Elválaszthatatlan testvérek, akik most nagyon élvezik minden előnyét annak, hogy ikrek. Jó irányba húzzák egymást, mert szorgalmasak, kitartóak, amire most bizonyíték, hogy az Internet segítségével teljesen önállóan tanultak meg például kötni-horgolni.
- Hogyan került képbe nálunk a kézilabdázás, a Mosonmagyaróvári kézilabda Club?
- Az iskolában az MKC nyári kézilabda táboráról hallottunk, ahová el is engedtük a lányokat. Az a hét, az edzések, a programok pedig nagyon tetszettek is nekik, így az ősztől elkezdtek járni az U11-es csapat edzéseire. Mi örömmel fogadtuk ezt, hiszen tele vannak energiával, fontos tehát, hogy sportoljanak. Megnéztük néhány edzésüket is, amelyekkel elégedettek voltunk, sőt kimondottan szimpatikus volt a fiatal edző Orbán Ákos munkája, hozzáállása. Láttuk, hogy a feltételek, a felszerelések is jók az MKC-ban, sőt hallottuk, hogy ezek még fejlődni is fognak az új csarnok átadásával. Az pedig nagy segítség a számunkra, hogy mindhárom lány élvezi a kézilabdát, mert mivel még kicsik, a bejutás nem könnyű a számunkra. Ha különböző helyekre járnának, azt mi szülők, így a munka mellett aligha tudnánk megoldani. Jó választás volt tehát az MKC, ahol jól érzik magukat a lányok és és nagyon hasznos a számukra, hogy egy csapatban sportolnak, ahhoz tartoznak.
- A sportban a Jázmin a legügyesebb, barkácsolásban a Jázmin, de az olvasásban én - mesélte vidáman Szócsin Dorina, akit az ikrek közül elsőként kérdeztünk. - Szoktunk néha versenyezni, kicsit veszekedni is, de jó testvérek vagyunk, mert szinte mindent közösen döntünk el. Az kicsit zavaró néha, ha az utcán megbámulnak minket, de én azt gondolom, hogy így hárman lenni nagyon jó, igazán vidám dolog.
- Nagyon klassz volt a nyári tábor és a mostani edzéseket is szeretjük, mert sokat labdázunk, futunk - folytatta Szócsin Jázmin, aki a „legidősebb” a testvérek közül. - A csapatunk is nagyon erős, sok mérkőzést nyerünk a hétvégi tornákon. Én többször kapus vagyok, a testvéreim pedig főként a széleken játszanak a meccseken amelyekre, amikor csak tudnak, a szüleink is eljönnek.
- Az ikrek esetében mindig emlegetik, hogy kicserélhetik egymást az iskolában, de nálunk erre nincs szükség, mert mindhárman kitűnő tanulók vagyunk - zárta le a beszélgetést nevetve Szócsin Helga. - Orbán Ákos az edzőnk pedig csak eleinte tévesztett össze bennünket, igaz mi is segítünk neki egy kicsit a foglalkozásokon, különböző nadrággal vagy zoknival. Ákos különben néha kicsit szigorú, de barátságos edző, ahogyan a csapatban a többi lány is az. Mi elég újak vagyunk a csapatban, de a sok gyakorlás hasznos a számunkra, mert egyre ügyesebbek vagyunk.
