-
- Köszönöm szépen a kérdést, amire kizárólag csak a legjobbakat tudom válaszolni - kezdte a beszélgetést Tanja Asanin. - Nagyon jól érzem magam Mosonmagyaróváron, tökéletesen elégedett vagyok mindennel, ami igazán megnyugtató a számomra. Pedig őszintén elmondom, hogy kicsit félve érkeztem, mert gyakorlatilag először játszom külföldön. Igaz Montenegróból már átszerződtem Szerbiába, de akkor nem jelentett gondot egy nem egyszerű idegen nyelv. Az MKC csapatában azonban mindenki nagyon kedves, segítőkész és az is könnyíti a helyzetemet, hogy van egy nagyon aranyos honfitársam, a jobbszélső Ana Kojic.
- Milyen benyomásokat szereztél az MKC csapatáról, a Mosonmagyaróváron zajló szakmai munkáról?
- Erről is csak a pozitívan tudok nyilatkozni, mert a két lejátszott edzőmérkőzés alapján nagyon erősnek ítélem a csapatunkat. Kiváló képességű kézilabdázókkal játszhatok együtt, akik mind nyerő típusú játékosok, ami a számomra rendkívül szimpatikus. A szakmai stáb pedig felkészült, alapos és nagyon kemény munkát vezényel nekünk, de a terheléshez én a Buducsnosztban és a Jagodinában már hozzászoktam. Biztos vagyon tehát abban, hogy remek csapatunk lesz, amibe én szeretnék minél hamarabb beilleszkedni és minél többet segíteni. Két évre szerződtem Mosonmagyaróvárra, így most semmi más nem foglalkoztat mint, hogy helyt tudjak állni a világ élvonalába tartozó magyar bajnokságban.
- Hogyan alakult eddig a kézilabda pályafutásod, melyik csapatokba játszottál eddig?
- 1996 november 05.-én születtem Montenegróban, ahol a szülővárosom csapatában a Bijelo Polje-ban kezdtem kézilabdázni. Ezt követte az RK Trebjesa, majd a legjobb montenegrói csapat a Buducsnoszt Podgorica. Három évig szerepeltem a huszonhétszeres jugoszláv, szerb és montenegrói bajnokcsapatban, ahol a legjobb góllövők közé tartoztam. A 2018/2019-es bajnokság előtt pedig a Zork Jagodina gárdájába igazoltam, ahol szerb bajnoki címet, kupagyőzelmet szereztem, sőt a sorozat legértékesebb játékosának választottak. Pályára léphettem több Európa-Liga és Challenge-kupa mérkőzéseken, Bajnokok Ligája selejtezőben, valamint kaptam már meghívót a montenegrói válogatottba is, de tétmérkőzésen ott még nem kaptam szerepet. Balkezes átlövő vagyok, amihez elég jó fizikai adottságaim vannak, hiszen 182 cm magas, 80 kg súlyú kézilabdázó vagyok.
- A tavalyi bronzérem után, természetesen reálisnak kell maradni, de komolyak is az elvárások Mosonmagyaróváron. Mit gondolsz erről?
- Nekem nagy megtiszteltetés, hogy egy olyan csapatban kézilabdázhatok, amely harmadik helyet tudott szerezni Európa egyik legjobb ligájában. Az pedig teljes mértékben érthető, hogy a szurkolók a következő bajnokságban is sikereket várnak a csapattól. A lányok már sokat meséltek nekem arról, hogy milyen fantasztikus atmoszféra van az UFM Arénában, milyen sokat segítenek az MKC szurkolók. Pontosan tudom tehát, hogy nagy kihívás, nagy feladat vár rám, de mindent meg fogok tenni azért, hogy kiérdemeljem a mosonmagyaróvári szurkolók megbecsülését, szeretetét. Ezt pedig hasonló szerepléssel és eredményekkel lehet elérni, így alig várom már, hogy elkezdődjön a bajnokság, jöjjenek a mérkőzések.
