-
- Mosonmagyaróváron születtem, itt vagyok most a Kossuth Lajos gimnázium tízenegyedikes tanulója és a város csapatában kezdtem kézilabdázni - kezdte a bemutatkozást Laura. - A sportnak nagyon komoly része van a családunk életében, hiszen az anyukám is szereti, az apukám labdarúgó edzőként a nagyapám pedig tudósítóként a szereplője. Bátorítanak is engem, ami sokat segít, hiszen én már nyolc évesen elköteleztem magam a kézilabda mellett. Addig táncoltam a mosonmagyaróvári Okay Dance csoportban, de a labdás játék sokkal jobban vonzott, így elkezdtem járni Galgócziné Bálint Márta edzéseire a Móra Ferenc általános iskolába. Két évig jártam hozzá és nagyon jól éreztem magam, sok barátnőmmel játszhattam együtt és sokat is tanultam. Ezt követően Kránitz János utánpótlás csapatában készültem, akinél nagyon jó alapokat kaptam miközben a szivacskézilabdázásból átálltunk a bőrlabdára. Folyamatosan a nagyobbak között szerepeltem, tíz évesen már két-három évvel idősebbekkel edzettem és ez így folytatódott a következő edzőmnél Vura Józsefnél is.
- Hatalmas tapasztalattal rendelkező szakemberek foglalkoztak veled és gondolom nagy lépés volt az is, hogy a Móra iskolát felváltotta az UFM Aréna.
- Minden edzőmmel nagyon szerettem készülni, de az új csarnokban már valóban meg is erősödött bennem a motiváció. Sok játéklehetőséget is kaptam, éreztem, hogy előre léptem technikailag és a belső pozíciókban nagyon fontos páros kapcsolatokban. A csapatunk is erősödött, kezdett kialakulni egy nagyon jó társaság és ezt remekül erősítette meg Farkas Veronika, aki a serdülőben vette át a korosztályunkat. Taktikai téren is sokat fejlődtünk és a konditermi edzéseknek köszönhetően az állóképességünk, a fizikai képességeink is javultak. Elkezdtünk csapatban gondolkodni, ami célirányosabb játékot, szép eredményeket hozott és pedig irányítóként kaptam szerepet, amit nagyon élveztem, sőt Sefcsik Nórával és Uzonyi-Varga Adéllal bekerültem a klub mentor programjába. Tudtam, tehát, hogy ezt az idényt már Bognár Róberttel kezdem az ifjúsági első osztályban és örültem is ennek. Az ellenfeleim így továbbra is nagyobbak, hiszen én még serdülőkorú vagyok, ráadásul azt is látom, hogy óriási a különbség a másodosztály és az élvonal között. De tudom, hogy csak így tudok megfelelően fejlődni, így próbálom felvenni a ritmust és segíteni abban a csapatnak, hogy bent tudjon maradni a legjobbak között.
- Sok időt, energiát kell áldozni arra, hogy valaki érvényesülni tudjon a versenysportban. Hogyan bírod ezt erővel, hogyan tudod beosztani az idődet?
- Minden nap van edzésünk, így tényleg figyelnem kell az időre, mert az iskolában is elég jó tanuló vagyok. Ez persze nem könnyű, de kezdek hozzászokni és meg kell oldanom, mert nekem az az álmom, hogy NB I-es kézilabdázó legyek. Ezt eldöntöttem, elhatároztam és ehhez nap, mint nap fejlődnöm kell. Talán van egy kis tehetségem a játékhoz, de tudom, hogy ez semmire sem elég, a szorgalom, a kitartás és a sportág maximális szeretete nélkül. Így járok külön is az edzőterembe és apával is tartok külön futóedzéseket, mert fizikálisan a lehető legjobb állapotban szeretnék lenni. Szerencsére eddig a sérülések is elkerültek, sok mérkőzést tudok játszani így remélem, hogy tovább tudok haladni.
- Nagyon dicséretes az elszántságod az, ahogyan próbálod célirányosan irányítani a sorsodat egy nagy cél felé. Úgy érzed, hogy jó helyen is vagy ehhez Mosonmagyaróváron?
- Sok fiatal kézilabdázó mondta már előttem, hogy olyan akar lenni, mint például Tóth Eszter, aki az én példaképeim is. Én is csak egy vagyok most ezek közül, de nem szeretném magamat hibáztatni akkor, ha ez nem sikerül. Az általános iskola elvégzése után gondolkoztam az akadémiákon, de végül arra jutottam, hogy ott csak egy leszek a sok közül. Az elmúlt évek pedig bebizonyították, hogy a maradással jól döntöttem. Ott vagyok a felnőtt csapat minden hazai találkozóján, szurkoltam nekik a tavalyi bronzéremért, most az Audi Arénában az első Európa-liga találkozón és nagyon jó volt ezeket megélni. Tizenhét évesen már nem rózsaszín gyerek álmokat szövögetek, hiszen látom, hogy az MKC-ban kapnak lehetőséget fiatal kézilabdázók a felnőtt csapatban is.
