-
- Mindig izgalmas, érdekes, amikor egy játékos a volt klubja ellen lép pályára, így gondolom téged is foglalkoztatott a péntekre tervezett felkészülési találkozó?
- Igen vártam, hogy megmérkőzzünk a Fradival és csalódott is vagyok, hogy erre most nem kerülhetett sor - kezdte a beszélgetést Tóth Nikolett. - Ismerem a Ferencvárost, ahogy ők is ismernek engem, hiszen két évig a zöld-fehérek kölcsönjátékosaként fogok Mosonmagyaróváron kézilabdázni. Voltam már ilyen helyzetben az MTK Budapest gárdájával, ahol hasonló volt a helyzetem, tehát pályára léptem a nevelőegyesületem ellen. A személyes indíttatásnak azonban most alig van szerepe a hiányérzetemben, inkább azt bánt, hogy készültem, készültünk arra, hogy hazai pályán bemutatkozzunk az MKC szurkolóknak. Egy FTC elleni találkozó nagyon jó alkalom lett volna erre, de így most várnunk kell ezzel a következő hétvégéig.
Egy gyakorló találkozót azonban már tudtál játszani a Motherson-Mosonmagyaróvár csapatában. Hogyan lehet a DVSC elleni találkozót értékelni?
- Én összességében pozitívan értékelem a NEKA csarnokban lejátszott felékszülési mérkőzést, hiszen egy jó iramú, szoros meccset játszottunk. Gyakorolni, felmérni azt, hogy tulajdonképpen hol is tartunk, ilyen színvonalú találkozókon lehet. A Debrecen nagyon erős kerettel rendelkező élcsapat, amelyben lényegesen kevesebb volt a személyi változás a nyáron. Az eredmény szempontjából nem volt tehát elvárás felénk, de azt nagyon jó volt megtapasztalni, hogy komoly potenciál van a csapatunkban. Az edzéseken eddig a védekezéssel foglalkoztunk többet, ami érződött is, mert voltak ugyan hibáink, de alapvetően az működött. A támadások is meg fognak érkezni, de ahhoz még jobban meg kell ismernünk, szoknunk egymást. Elsőre jó volt tehát a keddi mérkőzés, azt pedig szeretném külön kiemelni, hogy én nagyon élveztem a játékot.
- Az edzők elmondták a találkozó után, hogy komoly felkészítő munkában vannak a csapatok…az így a harmadik héten viszont már kevésbé lehet élvezetes?
- Valóban most a hét második felében már éreztem egy kis fáradtságot, de ebben a szakaszban ez érthető, hiszen le kell tennünk a fizikai alapokat. Ráadásul nekem a bajnokság végén kiesett közel két hónap, de szerencsére a vállam már rendben van, nem érzek semmilyen fájdalmat. Az első hét a számomra kicsit szokatlan volt, de most már látom, hogy a ráhangolás egyaránt kellett a testünknek, a lelkünknek. Ez a prevencióra, a regenerálódásra is kiemelten figyelő, edzésprogram, szemlélet pedig nagyon szimpatikus nekem. Biztosan kérdeznél az FTC és az MKC felkészülésének különbségeiről, így a válasszal most megelőzlek. Az nyilvánvaló, hogy a Ferencvárosban tapasztaltabb, nagy tudású, kész játéksok vannak, így ehhez lehet igazítani a munkát. Más különbséget azonban nem tennék a két csapat között, mert a szakmaiság, a mentalitás, a hozzáállás és a feltételek kiválóak Mosonmagyaróváron.
- Kértem tőled, amikor erre a beszélgetésre készültünk, hogy egy kis helyzetjelentést adj nekünk az új játékosaink beilleszkedéséről, hangulatáról?
- A saját benyomásaimról tudok beszélni, de egyértelműen ezt gondolom, hogy az itt töltött időről a többieknek is abszolút jó benyomásai vannak. A csapat, a közösség igazán befogadó, nagyon jól kijövünk a lányokkal az edzéseken, a közös programokon. Jól érzem magam tehát, ami a számomra most a legfontosabb, ezért biztos vagyok abban, hogy ez a teljesítményemre is jó hatással lesz. A beilleszkedésről tehát már csak múlt időben lehet beszélni, mert már a városban, az otthonaikban is egyre jobban boldogulunk. A számomra pedig ez is örömteli, hiszen gyakorlatilag először lakom egyedül, amitől azért egy kicsit tartottam.
