A Békéscsaba elleni mérkőzés forgatókönyve ugyanis a győzelemre volt kitalálva és sportban, a kézilabdában sokszor kiszámíthatatlanok az eredmények. Emlékezzünk csak az MKC találkozóira, a jóval esélyesebb Érd vagy Siófok ellen itt az UFM Arénában. A mostani szurkolói vonulással, születésnapi köszöntésekkel, ballagókkal, köszöntésekkel és tűzijátékkal színesített programunk azonban a sikerre volt felépítve.
Az MKC azonban győzni akart, visszavágni a békéscsabai vereségért, szépen búcsúzni az idénytől és örömet okozni a szurkolóinak. A feltűnően sok kiállítás volt a bizonyíték arra, hogy milyen kemény és feszült volt ez a találkozó is. Talán most a csapatunk védekezése sem működött olyan tökéletesen, mint az elmúlt fordulókban. Viszont a csapatunk remek volt támadásban, szezon csúcsot jelentő harminchét gólt szerzett és igazi akarattal, szenvedéllyel kézilabdázott!
A városnak, a mosonmagyaróvári szurkolóknak pedig fontosak ezek a péntek esték. Szeretik a csapatot, várják a mérkőzéseket és fantasztikus hangulatot teremtenek a sportcsarnokban. Sokak életének a részévé váltak ezek a péntek esték, attól teljesen függetlenül, hogy ultraként, bérletesként vagy VIP támogatóként vannak jelen.
Fontos volt tehát ez a péntek esti győzelem, ami után elmondhatjuk, hogy az MKC a klub történelmének legjobb élvonalbeli bajnokságát zárta. Újonc csapatként, tizennyolc pontot gyűjtött és a tizedik helyen végzett. Telt házas, remek hangulatú mérkőzéseket játszott, kivívta a szakma és az ellenfelek elismerését és több játékosát hívták meg a magyar válogatottakba.
Szép eredmények ezek, de talán még ennél is fontosabb az, hogy az MKC egy igazi közösséget alkot. Hittel, reményekkel és örömökkel tudja összetartani az embereket egy olyan világban, amelyben ez már nagyon ritka. Pénteken este mindenki szemében ez tükröződött, a mérkőzést követő tűzijáték fényeiben.