Egy újságíró persze ne prédikáljon, nem ez a dolga, nem ez a feladata, de most mégis lenne néhány dolog, amit szeretnék megosztani az olvasókkal, a szurkolókkal. Talán itt van az ideje, esetleg segíthet valamit, hiszen a Motherson-Mosonmagyaróvár csapata nem kirándulni megy Norvégiába. Két nagyon nehéz találkozó vár a mosonmagyaróvári együttesre, amely látjuk, hogy nincs jó passzban.
A járványról, a betegségről felesleges beszélni, hiszen a jó érzésű emberek megértik, hogy milyen hátrányokat jelent ez egy sportegyesület életében. Különösen egy olyan „munkás” csapatnál, mint a miénk, amelynek a játékát alapvetően határozza meg a játékosok edzettségi állapota. Lehetne persze órákig panaszkodni, sopánkodni azon, hogy a Covid most ennyire elért bennünket, de ez semmit sem változtatna a helyzeten.
A váratlan vereségeket amúgy sem szabad csak és kizárólag a külső körülményekre fogni. Biztosan megvannak ezeknek a szakmai okai, tanulságai, amelyeket a klub és a csapat vezetőinek őszintén meg kell beszélniük, valamint a játékosoknak is át kell gondolniuk. A bajnokság felénél járunk, az Európa-ligában esélyünk van a továbbjutásra a csoportból….van tehát bőven feladatunk.
Ezek közül azonban kiemelkedik, hogy vissza kell szereznünk a tekintélyünket, helyre kell állítanunk a presztízsünket önmagunk, a szurkolóink számára. Azt látjuk, hogy az ellenfeleink könyörtelenül kihasználják a problémáinkat, a gyengeségünket, ami a versenyzésben persze egyértelmű. A sportban eltöltött hosszú évtizedek pedig megtanították, hogy kevesen tudnak végigmenni azon hosszú, rögös úton, amelynek a végén igazán nagycsapattá lehet válni.
Az MKC pedig ennek a legelején jár, amire jó példa az Európa-liga sorozat lebonyolításának sorozata. Sok, most már azt mondom, hogy nem is alaptalan kritikát kapunk ezért, de újoncként a nemzetközi kupában, nyilvánvalóan még nem diktálhatunk feltételeket.
Az előre haladni persze sokféleképpen lehet, például gyors német autóval vagy nagyvárosi vasúttal, de itt Mosonmagyaróváron nincs ilyen. Nekünk olyan megoldásokat kell találnunk, amelyeknél a sebesség és a stabilitás megbízható arányban marad. Viszont ha elindultunk, akkor menni kell az eddig megismert akarattal, elszántsággal és önbizalommal.
Budaörsön és Székesfehérváron is megtöltöttek egy szektort a mosonmagyaróvári szurkolók, akik a vereségek ellenére is megtapsolták a csapatot. Várják a híreket, a mérkőzéseket, a lehetőséget, hogy buzdíthassák a csapatot, hogy megmutathassák, hogy mennyire szeretik a lányokat. Mi ebben vagyunk különlegesek és ez többet ér minden sikernél, hiszen semmivel sem lehet megvásárolni, még erőszakkal sem lehet létrehozni.
Engem büszkeséggel tölt el, hogy ide tartozom, a legnagyobb sportsikerekként tartom számon az élvonalban maradást, a bajnoki bronzérmet vagy az első nemzetközi győzelmet. A Mosonmagyaróvári Kézilabda Clubnak még sok hibája van, viszont ma már egy érték, amire nagyon kell vigyáznunk. Megpróbáltam tehát érte prédikálni…
Rokob Péter