-
- Egy súlyos sérülés, majd az azt követő műtét és rehabilitáció után tért vissza a pályára. Úgy érzi, hogy sikerült teljesen felépülnie?
- Szerencsére azt tudom válaszolni, hogy nagyon jól vagyok – mondta Szarková. - A sérülésem teljesen rendbe jött, sőt, úgy érzem, hogy erősebb, stabilabb lettem. Ez pedig még engem is meglepett, mert eleinte volt bennem egy kis félelem. Tartottam attól, hogy önkéntelenül is óvni, védeni fogom a műtött térdemet, de ennek nyoma sincs. Az edzéseken, a mérkőzéseken már egyáltalán nem gondoltam erre, teljes intenzitással tudtam dolgozni, kézilabdázni a pályán. Jól sikerült tehát a rehabilitáció, amivel igaz nagyon sokat dolgoztunk, de egyértelműen segített a visszatérésben.
- Sajnos, a járvány most megálljt parancsolt a kézilabdázásnak is. Hogyan tudja kezelni a jelenlegi, meglehetősen speciális körülményeket?
- Természetesen nagyon sajnálom, hogy meg kellett állítani a bajnokságot, mert jól működött a csapatunk. Kialakult az a váz, amely képes volt egy megbízható, eredményes játékra. Nehéz ezt most egyéni edzésekkel pótolni, de nincs más megoldás. A szakmai stábtól kaptunk egy pontos edzésprogramot, amivel otthon is formában tudjuk tartani magunkat. Vigyázunk arra, hogy a futóedzésekhez is találjunk biztonságos helyeket. Én pedig berendeztem otthon egy kis tornatermet, ahol el tudom végezni az előírt feladatokat. Napi rendszerességgel edzünk tehát és el kell fogadnunk, hogy egyelőre nem tehetünk mást, meg kell oldanunk a fizikai állapotunk szinten tartását az otthoni körülmények között.
- A napokban az MKC utánpótlás játékosai elmondták, hogy Simona Szarková az egyik példaképük. A mosonmagyaróvári szurkolók is kedvelik és tudni szeretnék, hogy mit gondol Magyarországról, a csapatról?
- Nagy örömmel hallom ezt, mert szerintem minket, profi játékosokat különösen inspirál az, hogy példaképei lehetünk a gyerekeknek. Rövid ideje játszom Mosonmagyaróváron, tehát különösen nagyra értékelem, hogy sikerült ezt kiérdemelnem. Magyarországon pedig minden tekintetben remekül érzem magam, ráadásul a hazám közvetlen közelében vagyok. Fantasztikusan hangulatosak a mérkőzések az UFM Arénában, egyértelműen érezni lehet, hogy a városban nagyon szeretik a kézilabdát, a csapatot. A csapattársaim pedig kiváló játékosok, akik a magánéletben is kedvesek, figyelmesek. Nekik és a klubnak is szeretném tehát külön megköszönni azt a rengeteg segítséget, amit kaptam a sérülésem idején.
- Ebben a nehéz helyzetben erőt kell merítenünk a sportból, miközben az most a háttérbe szorult…
- Ez a világjárvány nagyon nehéz helyzetbe hozta a sportot, de most meg kell értenünk, hogy vannak fontosabb dolgok. Természetesen nagyon hiányzik a játék, a bajnoki találkozók és minden olyan napi tevékenység, ami hozzátartozik a napjainkhoz. Jelenleg azonban elsősorban a családunkra, a szüleinkre, nagyszüleinkre kell gondolnunk és be kell tartanunk azokat a szabályokat, amelyekkel meg lehet fékezni ezt a betegséget. Nagy kihívás ez az embereknek az egész világon, ahol egyelőre még elég bizonytalan a helyzet. Mégis nagyon bízom abban, hogy a lehető leghamarabb sikerül megállítani a fertőzést, és akkor rendeződik az életünk.
